Sziasztok :) Bocsánat ezért a hosszú kimaradásért de nem igazán volt mostanában időm feltenni a részt. De most végre itt van :) Kicsit csalódott vagyok hogy nem igazán kapok visszajelzéseket, hogy jó vagy rossz-e amit csinálok, de talán majd idővel kicsit aktívabbak lesztek. Nem is ragozom tovább. Itt a fejezet. Jó szórakozást hozzá.
Ui.: Mostantól lehet tetszik véleményezni a bejegyzéseket a fejezetek végén :) Úgyhogy várom a pipákat :) Kérlek teteket akik elolvassátok a részeket hagyjatok pipát magatok után :) (A komentekért sem haragszom meg ;) )
xo: Nana
4.fejezet
Óriási szerencsém, hogy jó tanuló
vagyok és még soha nem volt velem semmi magatartásbeli probléma. Máskülönben
biztos nem úsztam volna meg a dolgot egy kis délutáni elzárással. Josh-t és
Jessica-t persze csak egy szóbeli figyelmeztetéssel illette meg az igazgató úr.
Miután végeztünk Mr. Montgomery-nél visszamentünk az óráinkra, de akkor már
csak öt perc volt hátra a kémiából, így belépve a terembe a tanár már éppen a
házit adta fel. Leírtam a feladatot a tábláról, majd a lányok nyomában kimentem
a teremből az udvarra. Mindannyian kérdőn néztek rám. A csendet végül Patty
törte meg.
- Hát, ez szép kis jelenet volt. Nem gondoltam volna, hogy
képes lennél így felpofozni bárkit is – a hangjából tisztán érezhető volt a
döbbenet, de felfedeztem benne a büszkeséget is.
- Én se gondoltam volna, de jól esett. Már nagyon ideje volt,
hogy valaki helyre tegye. Ezek után már nem hiszem, hogy piszkálni fog. –
mondtam magyarázólag.
- És az igazgató mit mondott? – kérdezte Kimberly.
- Ma részt kell vennem a délutáni elzáráson. Túlságosan nem
izgatta fel magát az ügyön. Mivel alapvetően jó diák vagyok, így hajlandó volt
elnézni ezt az egészet. – feleltem.
- Ja, igen el is felejtettem, hogy Szent Norah-val van
dolgunk. – poénkodott Kimmy.
- Hagyd már Kim. – szólt rá Patty.
- Akkor ugrott a délutáni próbátok Pete-el. – jelentette ki
Mary.
- Sajnos nagyon úgy néz ki. – mondtam csalódottan.
- Meg kéne keresned, hogy szólj neki. – vetette fel Annie.
- Igazad van. – értettem vele egyet. – Megyek is és elmondom
neki a történteket.
- Elkísérjünk? – kérdezte Kimberly.
- Megoldom egyedül is. Valószínűleg a termében lesz. Majd
órán találkozunk. – feleltem, majd megindultam Pete-ék osztályterme felé.
A teremhez érve megpillantottam
Becky-t és Jason-t, amint éppen szerelmes csókcsatába bonyolódva ácsorogtak a
szekrények mellett. Ebből arra következtettem, hogy bátyámnak sikerült
kibékítenie a lányt. Nagyon örültem neki, hiszen imádtam Becky-t és sajnáltam
volna, ha szétmennek egy ilyen semmiség miatt. Ahogy közelebb értem Jason is
észrevett és elválva kedvese ajkaitól, de még mindig szorosan maga mellett
tartva őt, rám mosolygott.
- Szia hugi. Hallom újabban rajongani kezdtél a
küzdősportokért. – kezdett bele ugratásomba.
- Szóval hallottatok az előző szüneti alakításomról. –
mondtam inkább kijelentve, mint kérdezve.
- Viccelsz? Már mindenki hallott róla. Szegény, pancser
Josh-nak most odalett az a maradék önbecsülése is, ami még volt. De te jól
vagy? Mit mondott a diri? – kérdezte.
- Délután bent kell maradnom az elzáráson. Épp ezért is
vagyok itt. Nem láttátok Pete-t? Szólnom kéne neki, hogy ugrott a mai próbánk.
- Úgy láttam, hogy a szertár felé ment. – mondta Becky – Egy
rakás térkép volt nála.
- Köszi szépen. – hálálkodtam, majd elindultam az említett
irányba.
Pete-et tényleg a szertárban találtam
a már korábban Becky által említett térképek társaságában. Éppen ezeket
próbálta szép rendben bepakolni, ám azok folyton kidőltek onnan. A jelenet elég
vicces volt, így halvány mosoly szökött az arcomra. A fiú olyannyira
koncentrált, hogy észre se vette jöttemet, ezért elérkezettnek láttam az időt
arra, hogy revansot vegyek a múltkori ebédlői merényletéért. Mögé lopóztam,
majd egy nagy lendülettel a hátára vetettem magam. Nem értette mi történt, és a
hirtelen súlyváltozástól meginogva, majdnem beestünk a szertárba. Szerencsére
hamar visszanyerte egyensúlyát, így sikeresen elkerültük a balesetet.
Lekászálódtam a hátáról, és egy hatalmas mosollyal az arcomon szembefordultam
vele. Ő szintén egy hasonlóan nagy vigyorral viszonozta pillantásom.
- Megijedtél? – tudakoltam reménykedve.
- Nem igazán. Inkább csak meglepődtem. De gondolhattam volna,
hogy csakis te lehetsz. – felelte lelombozva engem.
- Megérdemelted a múltkori miatt. – mondtam. – De nem ezért
jöttem. Csak szólni akartam, hogy mégsem tudunk ma próbálni. Délután az
elzáráson leszek.
- Ja, tényleg. Hallottam valami felfordulásról, amit
állítólag te okoztál, de nem tudtam, hogy tényleg igaz is. Mi történt pontosan?
– kérdezte.
- Josh történt pontosan. Már megint bunkózott, de most nem
hagytam annyiban. Felment bennem a pumpa és felképeltem. – feleltem kicsit
zavartan.
Nem tudtam mit fog gondolni rólam, és
kicsit aggódtam, hogy megijed, hogy én ilyen verekedős lány vagyok. Márpedig
ezt nem akartam. Nem akartam, hogy ha netán tényleg érez irántam valamit,
elriadjon teljesen a gondolattól, hogy legyen közöttünk valami több is, mint
barátság. Ugyanis bár ezt még akkor magamnak se mertem teljesen bevallani, de
örültem volna neki, ha igaza van Kimberly-nek és Jason-nek. Ám a következő
percben minden aggodalmam elszállt és feleslegesnek bizonyult.
- Hogy mit csináltál? – kérdezte nevetéstől fuldokolva. – Nem
gondoltam volna, hogy ilyen kemény csajszi vagy. – kezdett el cukkolni.
- Pedig de, és ha nem vigyázol, még a végén megint eljár a
kezem. – jegyeztem meg kissé sértődötten.
- Jól van, bocsi, ne haragudj. – kezdett el szabadkozni még
mindig vigyorogva. – Csak elképzeltem a jelenetet. Kár, hogy nem láttam. Kíváncsi
lettem volna Josh arcára. – mondta
valamivel komolyabban.
- Hát, nem volt semmi az egyszer biztos. Eléggé meglepődött.
Nem számított erre, főleg nem tőlem. De nem volt szerencsém. A kémia tanár pont
akkor jött kezdeni az órát mikor a pofon Josh arcán csattant. Egyből az
igazgatóiba küldött minket. Természetesen Josh és Jessica megúszták egy
szóbelivel, pedig ők provokáltak.
- Ilyen ez. Mindig a jók szívnak. – mondta beletörődötten.
Még egy ideig beszélgettünk, közben
elindultunk vissza a termeink felé, amikor megszólalt a becsengő és mindketten
bementünk az óráinkra. A nap további része gyorsan eltelt, és én hirtelen azon
kaptam magam, hogy úton vagyok az elzárás helyszíne felé. Az elzárást Mr.
Gordon tartotta, aki főszervezője a szalagavatónak, mellesleg Pete-ék
osztályfőnöke is. A terem tele volt diákokkal, akik szintén különféle
incidensek elkövetése miatt kerültek ide. Az egyik padban ott ült Becky is nem
kis megdöbbenésemre. Nem ült mellette senki és mikor meglátott vadul integetve jelezte,
hogy üljek mellé. Alig, hogy elfoglaltam a helyem, Mr. Gordon felállt és
belekezdett mondandójába.
- Mindenki itt van? – kérdezte meg, meg se várva a választ. –
Tehát, mint ahogyan azt önök is tudják ez nem egy délutáni játszóház ovisoknak,
hanem egy elzárás, tehát kérem viselkedjenek felnőtt emberek módjára és töltsék
el ezt a plusz két órát hasznosan tanulással vagy akármivel. A lényeg, hogy
csendben és mindenféle elektronikai készülék használatától mentesen. Most pedig
nekem el kell ugranom, elintézni pár dolgot addig is, amíg vissza nem jövök,
legyenek jók. – mondta azzal kisétált a teremből.
- Mindig ezt csinálja. – szólalt meg Becky. – Most visszamegy
a koliba és elő se jön, amíg a két óra le nem telt. Akkor megjelenik itt és
hazaenged mindenkit. – mondta.
- Te amúgy miért vagy itt? Nem is mondtad reggel, hogy te is
itt leszel. – kérdeztem meg.
- Én se tudtam akkor még. Tudod matekon beszóltam Mrs.
Vargas-nak, mikor kihívott a táblához, hogy oldjak meg egy példát. Felidegesített,
hogy nem volt képes felfogni, hogy nem értem a feladatot. Nem vette jó néven és
itt kötöttem ki. – magyarázta.
- De legalább nem egyedül unatkozom itt. Örülök, hogy itt
vagy és tudunk kicsit kettesben beszélni. – mondtam.
- Igen, ennek én is. Ha nálatok vagyunk az nem olyan, mert
Jason miatt nem lehet igazán csajos dolgokról beszélni. És én már egyébként is
meg akartam kérdezni, hogy mi van veled és Pete-el?
- Őszintén szólva én se igazán tudom mi a helyzet. Barátok
vagyunk, ahogy eddig is. De mostanában valahogy kicsit más. Néha flörtölünk.
Együtt táncolunk majd szalagon, és egyre többet dumálunk. Vagyis eddig is sokat
beszéltünk mivel egymás mellett vannak a szekrényeink, de most már teljesen más,
nem is tudom olyan bensőségesebb. – magyaráztam neki Pete-el való kapcsolatom,
amit még én se értettem igazán.
- És te hogyan érzel ezzel kapcsolatban? Szeretnéd, ha többi
is lenne köztetek? – tette fel a következő nehéz kérdést.
- Nem igazán gondolkodom ezen, de ha úgy alakulnának a dolgok,
nem hiszem, hogy ellene lennék. Igazából az utóbbi két napban feltűnt, hogy
Pete nagyon jó pasi. Nagyon is az esetem, és szerintem nagyszerű srác. Ha
bepróbálkozna, nem hajtanám el. – vallottam meg Becky-nek.
- Szerintem idő kérdése az egész. – mondta el véleményét
Becky.
Imádtam őt. Vele mindenről tudtam
beszélni. Még az olyan dolgokról is, amit a lányok nem értettek meg. Mint
például ez a Pete-es ügy. A lányok már rég összeboronáltak volna kettőnket, ha
ezek a mondatok az ő jelenlétükben hagyják el a számat, de Becky csak megértően
végig hallgatott és nem kezdett el kombinálni. És mivel sokkal tapasztaltabb
nálam párkapcsolatok és fiúk terén hasznos tanácsokkal is el tudott látni.
- Na, és Jason-nel most már minden oké? Hallottam, hogy
kicsit összekaptatok tegnap este. – kérdeztem meg Becky-t.
- Igen, megbeszéltük a dolgokat. Olyan aranyos hogy
meglepetés bulit akart csinálni nekem. Kicsit bánom, hogy lelepleztem. De tényleg
féltem, hogy megcsal. Olyan rég együtt vagyunk már és féltem, hogy rám unt. De
szerencsére ez csak egy hatalmas félreértés volt. Olyan édes gondolat volt
tőle. Enyém a világ legjobb pasija. – áradozott „sógornőm”.
Az elzárás további részében tovább
csacsogtunk mindenféle apróságról, kielemeztük Pete minden egyes tettét az
elmúlt két nap során, beszéltünk a közelgő szülinapi bulijának a részleteiről
és összeállítottuk a vendéglistát. Bár már nem lesz meglepetés számára, de
biztos, hogy tökéletes lesz, hiszen Becky-nek is lesz beleszólása a szervezésbe
és olyanra szervezheti, amilyenre akarja. A nagy beszélgetés közepette észre se
vettük, hogy letelt az elzárás. Ahogy Becky megjósolta az utolsó percekben Mr.
Gordon belépett a terembe és elküldött mindenkit dolgára.
- Jason ma nálad alszik? – kérdeztem Becky-től, mikor
kiléptünk az iskola parkolójába és megláttam bátyámat pár méterre tőlünk egy
hatalmas rózsacsokorral együtt, amint a barátnőjét várja.
- Igen, azt beszéltük, hogy átjön hozzám estére. – felelte izgatottan
csillogó szemekkel. – De te hogy mész haza? Van még vonatod? Vagy hazavigyünk? –
kérdezte aggodalmaskodva.
- Ne aggódj. Megoldom. Majd hazamegyek vonattal. – feleltem majd
egy gyors puszival elköszöntem tőle, bátyámnak pedig odaintettem.
Becky odaszaladt Jason-höz és majd elolvadt a
rózsacsokortól, amikor barátja átnyújtotta neki. Olyan szenvedélyes csókba
fogtak, hogy félő volt, hogy nem hogy Becky-ékhez, de még a parkolóból sem
jutnak ki. Aztán úgy pár perc elteltével rájöttek, hogy ideje lenne indulni.
Még egyszer utoljára odaintegettek nekem, majd beszálltak bátyám autójába.
Megvártam, amíg kihajtanak a
parkolóból és én is elindultam az állomás felé a sötétedő utcákon át.

Nina drága :D Minél hamarabb a kövit, mert meg fog ölni a kíváncsiság, hogy mi fog történni a sötét utcákon Norah-val :D
VálaszTörlésJa és ha visszamegyünk a suliba, Mary-nek kijáró ölelést kérek, extra decibelekkel megspékelve :D :P <3
Csókollak és kellemes húsvétot!
Nusó :)
Még ma fel akarom rakni a következő fejezetet :) És Meg ejtjük a Mary-Norah rituálét ne aggódj :) És lesz mellé "Nusiiiiii" is :) Én is csókoltatlak és köszi hogy kommenteltél :) Neked is kellemes húsvétot. És az egész családodnak is. Kevés locsolót hogy ne legyen sokillatú a hajad ^^ <3
Törlés