xo: Nana
5. fejezet
Kicsit ijesztő volt a lassan teljesen
sötét utcán egyedül mászkálni. Az ilyen és ehhez hasonló pillanatokban kívántam
csak igazán azt, hogy bárcsak meglenne a jogsim, és lenne egy saját kocsim,
hogy ne kelljen egyedül lennem a sötét utcán. Védtelennek éreztem magam és
magamat ostoroztam hülyeségem miatt, amiért nem hagytam Becky-éknek, hogy
elvigyenek. De nem bírtam volna sokáig összezárva lenni velük, és nézni azt a
tömény szerelmet, amiben nekem még nem volt részem soha, és amire mindennél
jobban vágytam, hogy egyszer végre átélhessem. Ezekkel a gondolatokkal próbáltam
elterelni figyelmemet félelmemről. Ez a környék volt a város legveszélyesebb
környéke. A rendőrségi statisztikák szerint a város bűnözéseinek 90%-a ide
köthető. Legalábbis apa ezt szokta mondani. Lehet fel kellett volna hívnom,
hogy hazavigyenek és nem játszani a nagylányt. De ez már késő bánat volt. az
állomás még tízpercnyi gyalogútra volt tőlem. Már hallani lehetett a vonatok dudálásait.
Egyszerre csak meghallottam valami furcsa neszt a hátam mögül. Félve
hátrapillantottam a vállam felett és egy gyanús alakot láttam úgy öt méter
távolságra tőlem. Megszaporáztam lépteimet és próbáltam minél természetesebben menni,
hogy még csak egy kicsit se hívjam fel magamra a figyelmét. Szemeimmel az utca
túloldalát pásztáztam másik járókelő után, de csak mi voltunk ketten a gyanús
alakkal az egész utcában. Remek. Hátam mögött egyre szaporább léptek hangos
dobogását hallottam, ahogy az idegen egyre közelebb és közelebb ért hozzám.
Próbáltam azzal álltatni magam, hogy csak meg akar előzni és elmenni mellettem,
de valami furcsa balsejtelem nem hagyta, hogy ezzel hitegessem magam. Az
idegességtől egyre jobban vert a szívem és lassan már futottam, de már az sem
érdekelt, hogy ezzel végképp felhívtam a figyelmét magamra. Csak arra tudtam gondolni,
hogy minél előbb elérjek, a biztonságot jelentő sarokra ahonnan már látszik az
állomás épülete és az emberek tömege. Már majdnem sikerült is elérnem, amikor
hirtelen hátulról egy kéz elkapott és visszarántott egy eldugott zsákutcába.
Berántva úgy fordított, hogy az egyetlen menekülési utamat elzárja előlem.
Kétségbeesetten kattogott az agyam kiutat keresve, de nem volt menekülés.
- Ki maga? És mit akar tőlem? – tettem fel a leghülyébb kérdést,
amit egy ilyen helyzetben kérdezni lehet.
- Nyugi van, szivi nem kell ennyire félni. – mondta behízelgő
stílusban, amitől nekem csak felfordult a gyomrom és végig futott rajtam a
remegés.
- Mit akar tőlem? – tettem fel újra a kérdést mire válaszul
elindult felém.
- Csak csinálok magunknak egy jó estét. – válaszolta hátborzongatóan
egy hatalmas vigyorral a képén, és rám újabb remegéshullám tört.
Egyre közelebb és közelebb jött.
Magamban az önvédelmi fogásokra próbáltam emlékezni, ahogy a filmekben láttam.
Gyomorszáj, orr és ágyék. A három célpont egy ember hatástalanításához. Áldani
kezdtem a kereskedelmi adókat, amiért minden évben leadják a Beépített
szépséget. Közben hosszú mély levegőket vettem, hogy készen álljak egy hatalmas
sikolyra. Valószínűleg egy lehetőségem lesz, mielőtt befogja a számat. Elém
érve megfogta a csuklóm és annál fogva magához rántott. Hirtelen alkohol bűze
csapta meg az orrom. Ez még előny is lehet számomra, hiszen tudtam, hogy
esélyem sincs rá, hogy pontosan be tudjam vinni az ütéseket. Nagy segítség, ha
az alkoholtól nem olyan stabil az egyensúlya. Elkezdte a nyakamat csókolgatni,
ezzel kiváltva belőlem a teljes undort. Ekkor a füle mellett egy hatalmasat
sikítottam.
- Te kis ribanc! – ordított fel, majd a füléhez kapott és
felképelt.
Az arcom égett a pofon helyén, de nem
foglalkoztam vele. Újra magához rántott, de ezúttal befogta a számat, és úgy
folytatta tovább, amit elkezdett. Keze végig az oldalamon járkált fel-alá majd
megunva azt megállapodott mellemen. Könnyeim kétségbeesetten folytak le
arcomon. Tehetetlen voltam az idegennel szemben.
- Ha hagyod magad neked is jobb lesz. Hidd el élvezni fogod. –
suttogta a fülembe az undorító hang.
Ekkor a párhozamos utcán fény
villant. Egy autó közeledő fényszórója. Tudtam, hogy ez lehet az utolsó esélyem
a szabadulásra. Fogaimmal a számat lefogó kézbe haraptam mire zaklatóm ordítva
és szitkozódva ugrott messzebb tőlem pár lépést. Térdemmel ágyékon térdeltem
erre összegörnyedve esett a földre. Felkapva a válltáskám, ami időközben
lekerült vállairól, rohanva indultam meg abba az irányba ahonnan a fényszóró
fénye jött. Nem is volt időm azon gondolkodni mi lesz, ha a kocsiban ülő ember
egy hajszálnyival se jobb az előzőnél. Az utcára érve megláttam a fényszóróhoz
tartozó járművet. Egy sötétkék Jeep közeledett az úton. Nem is gondolkoztam csak
cselekedtem és a közeledő autó elé vettetem magam ezzel megállásra bírva azt. A
kocsi hirtelen lefékezett majd kinyílt a vezető felöli ajtó és Pete szállt ki
belőle.
- Pete! – kiáltottam fel megkönnyebbülve és a nyakába vetettem
magam az értetlenül ácsorgó fiúnak.
- Norah, mi a baj? Mi történt? Miért vagy még itt a városban?
– kérdezte zavarodottan.
- Majd elmondom, de most menjünk, mielőtt összeszedi magát és
ideér. – mondtam könnyeimtől fuldokolva, ziláltan.
- De hát kiről beszélsz? – faggatott továbbra is.
- Majd a kocsiban elmondom, csak menjünk már. – mondtam idegesen.
Mindketten beszálltunk a kocsiba majd
Pete elindította a motort és elindultunk. Ahogy elhajtottunk a zsákutca mellett
még láttam az összegörnyedt alakot, ahogy nemes testrészét fogdosva nyöszörög a
földön. Ahogy az adrenalin elkezdett fogyni az ereimből egyre nagyobb erővel
telepedett rám az eddig visszafojtott ijedségem. Elmúlt a sokk, ami segített
megőrizni hidegvérem és elemi erővel törtek rám igazi érzelmeim. Lábaimat az
ülésre húzva térdemre hajtottam a fejem és hangos zokogásba kezdtem. Pete
eközben nyugtatólag „cssss”-egett és fél kezével néha-néha a hátamat simogatta.
Nem értette mi van velem, de nem faggatózott tovább.
- Elviszlek hozzám. Anyu most elutazott egy üzleti
tárgyalásra apuval és a hétvégéig nem lesznek itthon. Ott rendbe szedheted
magad. Utána hazaviszlek. – mondta miután már kissé összeszedtem magam és
abbahagytam a zokogást.
- Köszönöm. Nem lenne szerencsés most ilyen állapotban
hazaállítanom.
Csendben utaztunk a kocsiban. Most
minden féle zene vagy beszéd bántó lett volna a fülemnek. Nemsokára
megérkeztünk egy új típusú családi házhoz a város egyik gazdag és forgalmas
negyedében. Hatalmas kertje volt és a kertben még egy medence is helyet kapott.
Pete beállt a kocsival a garázsba majd kinyitotta kiszállt a kocsiból és
megkerülve nekem is kinyitotta az ajtót. Bementünk a lakásba, amit egy ajtó
kötött össze a garázzsal. Az ajtó a konyhába nyílott. Nagyon elegáns modern felszereltségű
konyha volt. A konyhából a nappaliba mentünk.
- Ülj csak le a kanapéra nyugodtan. Kérsz egy kis teát vagy
valamit? – kérdezte.
- Egy tea most jól esne. – mondtam, azzal ő magamra hagyott
és bement a konyhába elkészíteni a teákat.
- Tessék. – nyújtotta át nekem úgy pár perccel később az
egyik bögrét, amiből méz és citrom illat áradt.
- Köszönöm – mondtam neki hálásan. – És nem csak a teát.
Mindent. Nem is tudod mennyire nagy segítség voltál.
- Örülök, hogy segíthettem. – felelete. – De elmondod mi történt?
- A suliból tartottam az állomásra, hogy elérjem a következő
vonatom, amikor egy furcsa alakot láttam meg a hátam mögött. Betuszkolt az
egyik sikátorba és megpróbált megerőszakolni. Nem tudom, hogy sikerült kiszabadulnom,
de valahogy sikerült ágyékon rúgni és onnan meg már tudod. Eléd ugrottam és
idehoztál. – foglaltam össze a ma este eseményeit.
- Istenem Norah rosszabbul is járhattál volna. Hogy jutott
eszedbe egyedül hazamenni? Miért nem hívtál fel. Haza vittelek volna én. –
mondta ingerülten.
- Sajnálom. Hülye voltam. – kezdtem el szabadkozni
könnyeimmel küszködve.
- Nem én sajnálom. – mondta szánakozva. - Nem kellett volna
így letámadnom téged. Biztos eléggé megrázott a dolog. Csak féltelek tudod? –
mondta majd magához húzott és megölelt
- Féltesz? De hát miért? – kérdezetem bután.
- Mert fontos vagy nekem. – mondta – Na menj, és zuhanyozz le,
szedd rendbe magad.
Letettem a még mindig kezemben lévő
immár üres bögrét, és Pete instrukcióit követve elindultam a fürdőbe. Levettem
az egész napos viseléstől koszos, és a történtek emlékét hordozva büdös
ruháimat és beálltam a zuhanyfülkébe. A forró víz jótékony hatással volt a
bőrömre. Ellazított és megnyugtatott. Vagy húsz percig áztathattam magam a
zuhany alatt mikor Pete kopogására lettem figyelmes.
- Norah, szerintem az lenne a legjobb, ha már nem mennél haza
ma. Aludj inkább itt. Már fél tizenkettő is elmúlt. Majd holnap suli előtt
elugrunk a cuccodért. a ruháidat meg berakjuk egy gyors programra. Reggelre meg
is szárad.
- Rendben. – feleltem.
Kiszálltam a zuhany alól és egy köntösben,
amit a fogason találtam lementem a nappaliba Pete-hez aki éppen valami
szendvics félét csinált a konyhában.
- Felvettem ezt a köntöst, amit a fürdőben találtam. Remélem
nem baj. Ja, és a ruháimat is beraktam mosni. Pár perc és ki lehet teríteni. –
mondtam.
- Oké. És persze hogy nem baj. Az pont az enyém. De gyere,
adok neked valami pólót meg nadrágot éjszakára. – felelte majd elindultunk fel
az emeletre Pete szobájába.
- Tessék. – nyújtott át nekem egyik tesi pólóját és egy
hawaii mintás rövidnadrágot. – Valószínűleg nagy lesz rád, de csak ez van.
- Ez tökéletes lesz. Köszönöm. – mondtam.
Kiment, amíg én átöltöztem majd pár
perc elteltével visszatért egy tálcán az előbb készített szendvicsekkel. Miután
megettük őket Pete megszólalt.
- Te itt alszol a szobámban az ágyon, oké? Én meg lent alszok
a nappaliba. Ha bármi van nyugodtan ébressz fel. – mondta majd már indult is
volna ki a szobából ám én megfogtam a kezét és visszafordítottam magam felé.
- N-nem lehetne, hogy…izé…t-te is itt aludj velem az ágyon? –
kérdeztem zavaromban össze-vissza dadogva. – Ne értsd félre. Csak nem hiszem,
hogy el tudnék aludni egyedül egy ilyen éjszaka után. Megnyugtatna a
közelséged. Lehetne?
- Persze hogy lehet. Mindjárt jövök, rendben? – mondta kedvesen
mosolyogva, majd miután Pete is lefürdött és immár egy szál alsónadrágban
bejött a szobába, befeküdtünk az ágyba.
Pete védelmezően átkarolt, amit egyáltalán
nem bántam. Pár perc elteltével elnyelt az álmok világa és én ahhoz képest,
hogy a helyzet rémálmokat vonna maga után, csodásakat álmodtam Pete karjaiban.


