A fejlécet készítette Miss Babe :)

2013. július 4., csütörtök

12. Fejezet

Tudom, tudom. Hamarabbra ígértem, de nem tudtam hozni. Viszont most végre itt van a 12. fejezet :D Élvezzétek :)

xoxo:Nana



12. fejezet

 

Ahogy beléptünk a terembe ő volt az első, akit kiszúrtam. Kim! Ugyanaz a fehér ruha volt rajta, mint mindannyiunkon akik részt vettünk a keringőben, de nem is ez volt a probléma. Pusztán a tény lepett meg hogy rajta látom. Nem tudtam, hogy ő is táncol. De kivel? És miért nem mondta? Amint meglátta, hogy őt nézem kaján vigyor költözött arcára és elindult felénk. És akkor már a párját is megláttam. Josh?! De hiszen ő Jess párja volt, vagy nem? Értetlen pillantással néztem a mellettem lévő Pete-re, de választ tőle sem kaptam. Csak pillantásom tükörképe nézett vissza rám az ő arcáról. Ő sem értette mi folyik itt, de nem volt sok időnk ezen töprengeni, hiszen az előttünk lévő furcsa páros odaért, és tudtam pillanatok kérdése, hogy választ kapjak kimondatlan kérdéseimre.
- Sziasztok. Milyen édesen mutattok így egymás mellett. Bár meglepő páros vagytok. Pete azt hittem neked ennél jobb az ízlésed. – kaptam meg az első hideg zuhanyt Kim-től.
Tudtam milyen áskálódó tud lenni azzal, akit nem kedvel, de soha nem tapasztaltam milyen az mikor valakin köszörüli a nyelvét. Nehéz volt elviselni a tudatot, hogy most én szolgálok gonoszságai céltáblájaként. Ám tudtam, hogy ezen túl kell lépnem. Ő már nem az a lány volt, akinek megismertem, még ha ezt nehéz is volt elfogadnom. Nem hagyhattam, hogy tönkretegye a pillanatot. Boldog voltam és nem akartam, hogy elrontsa ezt. Többé nem szabadott barátként gondolnom rá. És figyelmen kívül kell hagynom áskálódását. Ezt a játékot ketten is játszhatjuk. Ha ő így, akkor én sem fogom hagyni magam, határoztam el.
- Nagyon szépen köszönjük. Ti is remekül illetek egymáshoz. A kígyó megtalálta a patkányát. További szép napot nektek. – feleltem és Pete-et karjánál húzva magam után indultam el Becky és Jason felé, akik ekkor léptek be a terem ajtaján.
- Jól látom, hogy az ott Kimberly Josh oldalán keringőruhában? – kérdezte egyből Becky amint odaértünk Pete-el hozzájuk.
- Igen jól látod. És ne kérdezd, hogy lehetséges ez, mert nem tudom. – válaszoltam barátnőm ki nem mondott kérdésére.
- Hogy-hogy nem tudod? Nem a legjobb barátnők vagytok? – kérdezte.
- Hát tegnap óta nem igazán. Tudod összekaptam vele. De ez hosszú. A lényeg, hogy nem hiszem, hogy az életben valaha is újra jóban lennénk még. – mondtam, és Becky válaszomból megértette, hogy ne firtassa tovább a dolgot.
- Nézzétek csak! Ott van Jess. – szólalt meg Pete, és oda mutatott ahol a lány volt.
Jess arcán mérhetetlen nagy dühöt lehetett észrevenni. Haragos és határozott léptekkel tartott a Kim-Josh páros felé, akik nem is látták a feléjük közeledő apokalipszist Jessica személyében. Látszott rajta, hogy most nem áll jót magáért.
- Szóval itt vagytok? Épp titeket kerestelek. – mondta Jess látszólagos nyugalommal.
- Igen itt. Miért is kerestél minket? – kérdezte tőle gőgösen Kim.
- Csak érdeklődni szerettem volna, hogy tudsz róla, hogy most éppen az ÉN ruhámban vagy? – mondta válaszul a lány, a mondat végére emelkedett hangvételben.
- A TE ruhádban? Ez vicces. Én eddig úgy tudtam, hogy ez a ruha a kölcsönző tulajdona, de mindig újat tud meg az ember. – gúnyolódott Kim.
- Tudod hogyan értettem. – mondta Jess némiképp megtört elszántsággal.
- Nem igazán, de nem is érdekes. Nem hiszem, hogy rajta lenne a neved, hogy ide gyere és követelőzni kezdj. Egyébként, azt hittem Josh már elmondta neked, de akkor én közlöm veled, hogy engem választott párjának szombatra, így eshet meg, hogy rajtam van a ruha, amit ugyebár ő fizetett. Én a helyedben sürgősen új pár után néznék. Még a végén kifutsz az időből. – dörgölte szegény Jess orra alá, aki ezt hallva már köpni-nyelni nem tudott.
- Igaz ez Josh? Tényleg őt választod helyettem? – fordult végső reményként barátjához.
- Igen őt. És ami azt illeti nem csak a táncra értendő ez a döntésem. Köztünk mindennek vége. Szerettem volna kíméletesebben közölni, de nem hagytál más lehetőséget. – felelte a srác könyörtelenül.
Jessicá-nál itt telt be a pohár végleg. Arcán könnyek csordultak le és kezdett feszengeni a rá irányuló tekintetek kereszttüzében. Az egész csarnok a jelenetet nézte visszafojtott lélegzettel és várta mi lesz a vége.
- Tulajdonképp szívességet tettem neked. Ez a ruha amúgy sem állt volna jól rajtad. – szúrt még egy utolsót Kim Jess-en.
- Te ribanc! – ordította Jessica és keze meglendült Kim arca felé, ám mielőtt csattanhatott volna rajta, Josh elkapta a zaklatott lány kezét és megállította tettében.
- Szerintem most jobb lenne, ha mennél és nem hoznád magad még kínosabb helyzetbe, mint amilyenbe már így is vagy. – mondta Josh és szavai hatására, Jessica zokogva rohant ki az épületből.
Egy ideig még csend volt, aztán mikor mindenkiben tudatosult, hogy vége a drámának, az emberek elkezdtek tovább foglalkozni a saját dolgukkal. Ekkor belépett a tanár és mindenkit a helyére utasított, így nem maradt több időm arra, hogy az előbb látott jeleneten rágódjak. Pete-el beálltunk a helyünkre a táncosok között és elkezdődött a próba. Az egész zökkenőmentesen zajlott volna, ha nem lett volna Kimberly. Josh-sal folyton rossz irányba fordultak, és így teljesen felborították a formát. Ennek ellenére úgy nézett ki a dolog, hogy a tánc összeáll a szombati „show”-ra, ahogy a kedves tánctanárunk, Mr. Steel hívta. Az évfolyamtársaim is jó munkát végeztek. Már a fél csarnok díszben állt és csodásan nézett ki a kék és ezüst lufikkal és krepp-papír díszekkel. Holnap be is fejezik a munkát vele és akkor már tényleg minden készen fog állni a szombati ünnepségre. Már alig várom a pillanatot, mikor élesben táncolom el a táncot Pete oldalán egy teljesen feldíszített teremben. Eddigi életem legszebb 10 percének ígérkezik az az este. Miután vége lett a próbának, mindenki egyszerre indult meg kifelé a teremből az öltözők felé. A ruhákat visszatettük, a sportcsarnok tanárijába. Az összes ruhát ott őrizték addig, amíg el nem érkezik a nagy nap.
- Szerintem nagyon jók voltunk ma a próbán. – lépett oda mellém Pete, amikor már a suli udvarán álltunk saját ruháinkban.
- Igen szerintem is ügyesen csináltuk. Csak így menjen élesben is és nem lesz semmi probléma.
- Azon gondolkodtam, hogy vajon van-e valami terved délutánra. – mondta.
- Nem igazán. Miért? Szeretnél még gyakorolni? – kérdeztem.
- Igazából arra gondoltam eljöhetnél velem megenni egy sütit vagy ilyesmi. Persze csak ha van kedved.
- Te most randira hívsz engem? – néztem rá értetlen szemekkel.
- Miért ha randira hívnálak, eljönnél? – válaszolt kérdéssel a kérdésemre.
- Igen, azt hiszem. – feleltem zavarban.
- Akkor ez kétség kívül egy randi lenne. – mondta széles mosollyal az arcán.
- Rendben. Menjünk.
- Oké. Akkor legyen úgy, hogy most hazaviszlek, és én is hazamegyek kicsit rendbe szedni magam. Aztán úgy egy óra múlva érted megyek és elmegyünk valamerre. Mit szólsz hozzá?
- Tökéletes. – mondtam, majd megindultunk a kocsihoz.
Hazaérve otthon várt az egész család. Becky és Jason éppen a próbán történteket mesélték anyáéknak.
- Óh, szia kicsim. Hazaértél? – üdvözült anya.
- Igen sziasztok. De nem sokáig leszek itthon. Egy óra múlva jön értem Pete és elmegyünk valamerre.
- Rendben. Eszel valamit? – kérdezte.
- Nem vagyok még éhes és nem is érek nagyon rá. Inkább megyek és készülődök. – válaszoltam majd megindultam a szobámba, otthagyva az asztaltársaságot.
A szekrény előtt állva próbáltam kitalálni mit is vegyek fel, amikor kopogást hallottam az ajtómon.
- Ki az? – kérdeztem meg még mindig a szekrény előtt ácsorogva.
- Én vagyok, Becky. Bejöhetek? – kérdezte.
- Persze. – mondtam. – Jó is hogy jössz. Legalább segítesz eldönteni mit vegyek fel. Döntésképtelen vagyok.
- Hová mentek? – tette fel a legegyszerűbb kérdést.
- Épp ez az. Még mi sem tudjuk.
- Akkor szerintem menj ebbe. – mutatott egy egyszerű szaggatott farmerra és egy kötött fekete topra, ami mellé még választottunk egy szintén kötött fekete-fehér csíkos sapkát a hatás kedvéért.
- Örülök neki hogy végre randira hívott. – mondtam Becky-nek. – Nagyon kedvelem Pete-et. És úgy látszik szerencsére ez az érzés kölcsönös.
- Nagyon összeilletek ti ketten. –helyeselt Becky is.
- Köszi. De most megyek fürdeni. – mondtam azzal kiviharzottam a fürdőbe.
Alig hogy elkészültem teljesen már csengettek is. Jason nyitott ajtót, míg én összeszedtem a mobilom és a pénztárcám egy kistáskába. A lépcsőn való lejövetelem akár egy tinifilm egyik jelenetének is elment volna. Kívülről nézve nevetségesnek tűnhet, ahogy Pete nézett rám, de mivel engem tüntetett ki ezzel a pillantással nagyon is tetszett, és semmi kivetnivalót nem láttam ebben. Arcomra egyből pír költözött. még szerencse hogy nem tettem fel pirosítót. Amikor Pete elé értem ő még utoljára végig nézett rajtam majd pillantása megtalálta az enyémet.
- Akkor indulhatunk? – kérdezte és én abban a pillanatban éreztem, hogy vele még a világ végére is örömest mennék.