xoxo:Nana
12. fejezet
Ahogy beléptünk a
terembe ő volt az első, akit kiszúrtam. Kim! Ugyanaz a fehér ruha volt rajta,
mint mindannyiunkon akik részt vettünk a keringőben, de nem is ez volt a
probléma. Pusztán a tény lepett meg hogy rajta látom. Nem tudtam, hogy ő is
táncol. De kivel? És miért nem mondta? Amint meglátta, hogy őt nézem kaján
vigyor költözött arcára és elindult felénk. És akkor már a párját is megláttam.
Josh?! De hiszen ő Jess párja volt, vagy nem? Értetlen pillantással néztem a
mellettem lévő Pete-re, de választ tőle sem kaptam. Csak pillantásom tükörképe
nézett vissza rám az ő arcáról. Ő sem értette mi folyik itt, de nem volt sok
időnk ezen töprengeni, hiszen az előttünk lévő furcsa páros odaért, és tudtam
pillanatok kérdése, hogy választ kapjak kimondatlan kérdéseimre.
- Sziasztok. Milyen édesen mutattok
így egymás mellett. Bár meglepő páros vagytok. Pete azt hittem neked ennél jobb
az ízlésed. – kaptam meg az első hideg zuhanyt Kim-től.
Tudtam milyen áskálódó
tud lenni azzal, akit nem kedvel, de soha nem tapasztaltam milyen az mikor
valakin köszörüli a nyelvét. Nehéz volt elviselni a tudatot, hogy most én
szolgálok gonoszságai céltáblájaként. Ám tudtam, hogy ezen túl kell lépnem. Ő
már nem az a lány volt, akinek megismertem, még ha ezt nehéz is volt
elfogadnom. Nem hagyhattam, hogy tönkretegye a pillanatot. Boldog voltam és nem
akartam, hogy elrontsa ezt. Többé nem szabadott barátként gondolnom rá. És
figyelmen kívül kell hagynom áskálódását. Ezt a játékot ketten is játszhatjuk.
Ha ő így, akkor én sem fogom hagyni magam, határoztam el.
- Nagyon szépen köszönjük. Ti is
remekül illetek egymáshoz. A kígyó megtalálta a patkányát. További szép napot
nektek. – feleltem és Pete-et karjánál húzva magam után indultam el Becky és
Jason felé, akik ekkor léptek be a terem ajtaján.
- Jól látom, hogy az ott Kimberly
Josh oldalán keringőruhában? – kérdezte egyből Becky amint odaértünk Pete-el
hozzájuk.
- Igen jól látod. És ne kérdezd, hogy
lehetséges ez, mert nem tudom. – válaszoltam barátnőm ki nem mondott kérdésére.
- Hogy-hogy nem tudod? Nem a legjobb
barátnők vagytok? – kérdezte.
- Hát tegnap óta nem igazán. Tudod
összekaptam vele. De ez hosszú. A lényeg, hogy nem hiszem, hogy az életben
valaha is újra jóban lennénk még. – mondtam, és Becky válaszomból megértette,
hogy ne firtassa tovább a dolgot.
- Nézzétek csak! Ott van Jess. –
szólalt meg Pete, és oda mutatott ahol a lány volt.
Jess arcán mérhetetlen
nagy dühöt lehetett észrevenni. Haragos és határozott léptekkel tartott a
Kim-Josh páros felé, akik nem is látták a feléjük közeledő apokalipszist
Jessica személyében. Látszott rajta, hogy most nem áll jót magáért.
- Szóval itt vagytok? Épp titeket
kerestelek. – mondta Jess látszólagos nyugalommal.
- Igen itt. Miért is kerestél minket?
– kérdezte tőle gőgösen Kim.
- Csak érdeklődni szerettem volna,
hogy tudsz róla, hogy most éppen az ÉN ruhámban vagy? – mondta válaszul a lány,
a mondat végére emelkedett hangvételben.
- A TE ruhádban? Ez vicces. Én eddig
úgy tudtam, hogy ez a ruha a kölcsönző tulajdona, de mindig újat tud meg az
ember. – gúnyolódott Kim.
- Tudod hogyan értettem. – mondta
Jess némiképp megtört elszántsággal.
- Nem igazán, de nem is érdekes. Nem
hiszem, hogy rajta lenne a neved, hogy ide gyere és követelőzni kezdj.
Egyébként, azt hittem Josh már elmondta neked, de akkor én közlöm veled, hogy
engem választott párjának szombatra, így eshet meg, hogy rajtam van a ruha,
amit ugyebár ő fizetett. Én a helyedben sürgősen új pár után néznék. Még a
végén kifutsz az időből. – dörgölte szegény Jess orra alá, aki ezt hallva már
köpni-nyelni nem tudott.
- Igaz ez Josh? Tényleg őt választod
helyettem? – fordult végső reményként barátjához.
- Igen őt. És ami azt illeti nem csak
a táncra értendő ez a döntésem. Köztünk mindennek vége. Szerettem volna
kíméletesebben közölni, de nem hagytál más lehetőséget. – felelte a srác
könyörtelenül.
Jessicá-nál itt telt
be a pohár végleg. Arcán könnyek csordultak le és kezdett feszengeni a rá
irányuló tekintetek kereszttüzében. Az egész csarnok a jelenetet nézte
visszafojtott lélegzettel és várta mi lesz a vége.
- Tulajdonképp szívességet tettem
neked. Ez a ruha amúgy sem állt volna jól rajtad. – szúrt még egy utolsót Kim
Jess-en.
- Te ribanc! – ordította Jessica és
keze meglendült Kim arca felé, ám mielőtt csattanhatott volna rajta, Josh
elkapta a zaklatott lány kezét és megállította tettében.
- Szerintem most jobb lenne, ha
mennél és nem hoznád magad még kínosabb helyzetbe, mint amilyenbe már így is
vagy. – mondta Josh és szavai hatására, Jessica zokogva rohant ki az épületből.
Egy ideig még csend
volt, aztán mikor mindenkiben tudatosult, hogy vége a drámának, az emberek
elkezdtek tovább foglalkozni a saját dolgukkal. Ekkor belépett a tanár és
mindenkit a helyére utasított, így nem maradt több időm arra, hogy az előbb
látott jeleneten rágódjak. Pete-el beálltunk a helyünkre a táncosok között és
elkezdődött a próba. Az egész zökkenőmentesen zajlott volna, ha nem lett volna
Kimberly. Josh-sal folyton rossz irányba fordultak, és így teljesen
felborították a formát. Ennek ellenére úgy nézett ki a dolog, hogy a tánc összeáll
a szombati „show”-ra, ahogy a kedves tánctanárunk, Mr. Steel hívta. Az
évfolyamtársaim is jó munkát végeztek. Már a fél csarnok díszben állt és
csodásan nézett ki a kék és ezüst lufikkal és krepp-papír díszekkel. Holnap be
is fejezik a munkát vele és akkor már tényleg minden készen fog állni a
szombati ünnepségre. Már alig várom a pillanatot, mikor élesben táncolom el a
táncot Pete oldalán egy teljesen feldíszített teremben. Eddigi életem legszebb
10 percének ígérkezik az az este. Miután vége lett a próbának, mindenki
egyszerre indult meg kifelé a teremből az öltözők felé. A ruhákat visszatettük,
a sportcsarnok tanárijába. Az összes ruhát ott őrizték addig, amíg el nem
érkezik a nagy nap.
- Szerintem nagyon jók voltunk ma a
próbán. – lépett oda mellém Pete, amikor már a suli udvarán álltunk saját
ruháinkban.
- Igen szerintem is ügyesen
csináltuk. Csak így menjen élesben is és nem lesz semmi probléma.
- Azon gondolkodtam, hogy vajon van-e
valami terved délutánra. – mondta.
- Nem igazán. Miért? Szeretnél még
gyakorolni? – kérdeztem.
- Igazából arra gondoltam eljöhetnél
velem megenni egy sütit vagy ilyesmi. Persze csak ha van kedved.
- Te most randira hívsz engem? –
néztem rá értetlen szemekkel.
- Miért ha randira hívnálak,
eljönnél? – válaszolt kérdéssel a kérdésemre.
- Igen, azt hiszem. – feleltem zavarban.
- Akkor ez kétség kívül egy randi
lenne. – mondta széles mosollyal az arcán.
- Rendben. Menjünk.
- Oké. Akkor legyen úgy, hogy most
hazaviszlek, és én is hazamegyek kicsit rendbe szedni magam. Aztán úgy egy óra
múlva érted megyek és elmegyünk valamerre. Mit szólsz hozzá?
- Tökéletes. – mondtam, majd
megindultunk a kocsihoz.
Hazaérve otthon várt
az egész család. Becky és Jason éppen a próbán történteket mesélték anyáéknak.
- Óh, szia kicsim. Hazaértél? –
üdvözült anya.
- Igen sziasztok. De nem sokáig
leszek itthon. Egy óra múlva jön értem Pete és elmegyünk valamerre.
- Rendben. Eszel valamit? – kérdezte.
- Nem vagyok még éhes és nem is érek
nagyon rá. Inkább megyek és készülődök. – válaszoltam majd megindultam a
szobámba, otthagyva az asztaltársaságot.
A
szekrény előtt állva próbáltam kitalálni mit is vegyek fel, amikor kopogást
hallottam az ajtómon.
- Ki az? – kérdeztem meg még mindig a
szekrény előtt ácsorogva.
- Én vagyok, Becky. Bejöhetek? –
kérdezte.
- Persze. – mondtam. – Jó is hogy jössz.
Legalább segítesz eldönteni mit vegyek fel. Döntésképtelen vagyok.
- Hová mentek? – tette fel a
legegyszerűbb kérdést.
- Épp ez az. Még mi sem tudjuk.
- Akkor szerintem menj ebbe. –
mutatott egy egyszerű szaggatott farmerra és egy kötött fekete topra, ami mellé
még választottunk egy szintén kötött fekete-fehér csíkos sapkát a hatás
kedvéért.
- Örülök neki hogy végre randira hívott.
– mondtam Becky-nek. – Nagyon kedvelem Pete-et. És úgy látszik szerencsére ez
az érzés kölcsönös.
- Nagyon összeilletek ti ketten. –helyeselt
Becky is.
- Köszi. De most megyek fürdeni. –
mondtam azzal kiviharzottam a fürdőbe.
Alig
hogy elkészültem teljesen már csengettek is. Jason nyitott ajtót, míg én
összeszedtem a mobilom és a pénztárcám egy kistáskába. A lépcsőn való
lejövetelem akár egy tinifilm egyik jelenetének is elment volna. Kívülről nézve
nevetségesnek tűnhet, ahogy Pete nézett rám, de mivel engem tüntetett ki ezzel
a pillantással nagyon is tetszett, és semmi kivetnivalót nem láttam ebben.
Arcomra egyből pír költözött. még szerencse hogy nem tettem fel pirosítót.
Amikor Pete elé értem ő még utoljára végig nézett rajtam majd pillantása
megtalálta az enyémet.
- Akkor indulhatunk? – kérdezte és én
abban a pillanatban éreztem, hogy vele még a világ végére is örömest mennék.

