A fejlécet készítette Miss Babe :)

2013. március 17., vasárnap

2. Fejezet


Meg is hoztam a következő részt :D Remélem élvezni fogjátok :) A következő részt kedd délután tervezem hozni, ha nem jön közbe valami :) És köszönöm még egyszer azoknak akik elolvassák :)


xo: Nana

2.fejezet


A csajokkal hamar befejeztük az ebédet majd visszamentünk az óránkra. A nap gyorsabban eltelt, mint azt vártam és hirtelen azon kaptam magam, hogy már a sportcsarnok felé tartok. Pete hamarabb ért oda, mint én. Mire megérkeztem már az ajtóban állt kezében a sportcsarnok kulcsaival. Ahogy tartottam felé volt időm tüzetesebben is szemügyre venni. Meg kell, hogy mondjam egész üdítő látványt nyújtott, ahogy ott állt az ajtónak támaszkodva. Fekete pólója úgy feszült rá, hogy láttatni engedte feszes és kidolgozott felsőtestét. Tejcsokoládé barna szemeivel és barna félhosszú, mindig kócos hajával elképesztően szexin nézett ki. Hogy nem vettem eddig még ezt észre? Tényleg ennyire vakká lettem volna az ilyen dolgokkal kapcsolatban, csak mert azzal a szemét  Josh-sal jártam? Arra a srácra se volt érdemes fél évet pazarolnom. Nem is tudom miért maradtam vele? Hiszen már az első három hónap után nem éreztem mellette jól magam. Akkor kezdett el erőszakoskodni, hogy feküdjek le vele. Persze én nem engedtem neki. Nem éreztem úgy, hogy képes lennék rá megbánás nélkül. Így folyton csak veszekedtünk. Aztán meg mindig jött azzal a dumával, hogy sajnálja, és csak engem szeret. Én pedig folyton megbocsátottam neki. Ki tudja miért, hiszen nem voltam belé szerelmes. Így ment ez fél évig, amikor is rájöttem, hogy folyamatosan csal az egyik osztálytársnőjével. Amikor erre rájöttem dobtam, de ő ezen kiakadva elhíresztelte az egész suliban azt a pletykát, hogy én egy óriási ribanc vagyok, és hogy már a második randinkon képes voltam rámászni a moziban. Persze ennek semmi alapja nem volt, de valamiért mindenki elhitte. Hónapokig terrorizáltak a suliban. A szekrényemen minden reggel az állt, hogy ribanc meg az, hogy kurva. Hiába mosták le délután a takarítók másnapra mindig újra ott volt és az igazgatóság nem tudott, de inkább nem is akart tenni ellene semmit. Aztán egyszer mikor már úgy volt, hogy ha nem maradnak abba egy héten belül a sértegetések és piszkálások átiratkozok, egy ismeretlen diák, aki az én oldalamon állt lejátszott a rádióban egy hangfelvételt amiben Josh-sal éppen a szex ügyön veszekedtünk. Ez meggyőzte az összes tanulót a suliban az én ártatlanságomról és sorra jöttek bocsánatot kérni tőlem. Onnantól kezdve Josh és az ő kis újdonsült barátnője Jessica kerültek terítékre. Ennek már két hónapja, és a hangulatok lecsendesedtek azóta. De Josh-t még mindig kerülik a suliba járó diákok. Akárcsak Jessicát aki furcsa módon mégiscsak együtt maradt Josh-sal. De hogy ki volt az én megmentőm ebben a kilátástalan helyzetben, és honnan szerezte azt a felvételt, azt a mai napig nem tudom. Pedig kutattam utána. Még a rádiós sráctól is megkérdeztem ki adta a kazettát neki, de azt mondta nem tudja, egyik reggel csak úgy ott állt az asztalán „játszd le” felirattal. És azt mondta ennél többet ő sem tud. Merengésemből Pete zökkentet ki.
-Szia – köszönt majd közelebb húzott magához, átölelt és három puszit adott az arcomra köszönés képpen. Meglepett hirtelen közelsége, de furán kellemes bizsergést váltott ki belőlem. Hirtelen olyan érzésem támadt mintha most ismerném meg Pete-et. Sokat lógtunk már együtt, de most mégis olyan érzésem volt mintha egy teljesen ismeretlen ember állna előttem. Talán ez lenne annak az eredménye, hogy most más szemmel néztem rá. Nem csak a havert láttam benne, hanem megláttam a pasit is. És mivel, mint ilyen tetszett, amit látok már nem tudok úgy tekinteni rá, mint előtte.
-Szia – köszöntem vissza neki fél perccel később mikor leesett, hogy reagálnom kéne valamit.
-Akkor mehetünk próbálni? – kérdezte.
-Mi? Ja, persze. Menjünk. – zagyváltam. Istenem most komolyan mi a franc ütött belém? Mint aki még soha nem látott pasit az életben úgy bámultam szegényt és alig tudtam megmukkanni is. Kicsit se volt gáz a helyzet. Szerencsémre ő vagy nem vette észre furcsa viselkedésem vagy csak nem jegyezte meg nekem.
Elindultunk befelé. Pete kinyitotta a kulccsal az ajtót majd kitárta előttem és előre engedett. A sportcsarnokba egy hosszú folyosó vezetett, amiről két oldalra az öltözők ajtaja nyílt. Végig mentünk a hosszú folyosón egyenesen a hatalmas kétszárnyú ajtóhoz, ami a sportcsarnokba nyílt. Pete ismét elővette a kulcsokat majd ismételten előre engedett. A terem óriási volt. Rengetegszer voltam már itt hisz minden tesi órám itt van, de még 3 év elteltével sem tudtam megszokni ezt a látványt és mindig elámulok, mikor itt járok.
-Elkértem Mr. Gordontól a zenét is. Azt mondta nyolcig próbálhatunk. Valószínűleg addigra a kaput bezárják és csak a kolin át tudunk kimenni. Szóval kifelé menet vissza tudjuk adni a zenét és a kulcsokat is. – mondta Pete.
-Az jó. Úgyis fél kilenckor megy az utolsó vonatom hazafelé. Akkor még lesz is egy félórám kiérni az állomásra. – feleltem.
-Akkor kezdhetjük?
-Aha.
-Beteszem a CD-t a lejátszóba. Rögtön jövök. Addig állj fel a parkettre. – mondta.

Úgy tettem, ahogy Pete mondta, majd pár perccel később hallottam a hangszórókból felcsendülni egy kellemes keringő számot. Pár hónappal ezelőtt rengetegszer hallgattam már ezt a zenét, de nem tudtam megunni. Annyira elbűvölő dallam volt. Pete elém állt, felvette a kiinduló pózt és én is így tettem. Egyik kezét a derekamra helyezte a másikkal pedig megfogta kezem majd elkezdtünk táncolni. Annyira varázslatos volt. Hirtelen úgy éreztem megszűnik a világ körülöttem és csak ő és én meg a zene maradunk. Azonnal megtaláltuk a közös hangot. Pete nagyon jól táncolt. Eszméletlenül jól vezetett engem a parketten. Amikor befejeztük a táncot és a zene is leállt, Pete elszaladt újrajátszani és már kezdtük is előröl. Eleinte egy-két hibát azért vétettünk, de nem túl nagyokat. Ez persze örömmel töltött el, mivel már vagy három hónapja nem próbáltam a táncot és jó érzéssel töltött el a tudat, hogy még mindig emlékszem a lépésekre.  Mikor már vagy századjára próbáltuk a táncot egyszer csak megszólalt a telefonom, ami a nyolc órát jelezte.

-Azt hiszem itt az ideje menni. Nyolc óra van. – szóltam Pete-nek.
-Már ennyi lenne az idő? Hogy elszaladt nem igaz?
-Hát, jó társaságban gyorsan telik. De szerintem azért az izmaim holnap emlékeztetni fognak rá, hogy mégis csak öt órája táncolunk. Holnap is próbálunk? –kérdeztem táncpartnerem.
-Szerintem igen. Úgyhogy ha hazaérsz, ne felejtsd el bekenni a lábaid izomlazító krémmel és vegyél be egy magnézium tablettát is a biztonság kedvéért.
-Rendben. Úgy lesz. – feleltem egy hatalmas mosollyal az arcomon. Jól esett aggodalma. Még ha lehet nem is nekem szólt. Inkább csak félt, hogy megint partner nélkül marad. Legalábbis akkor még így gondoltam.
Mr. Gordon jól mondta. A suli kapui akkorra már zárva voltak így a kolin át kellett kimennünk. Pete beszaladt Mr. Gordon lakrészébe visszaadni a kulcsokat és a zenét majd a koliból kiérve felajánlotta, hogy kikísér az állomásra. Elfogadtam ajánlatát ugyanis elég sötét volt már addigra és kicsit féltem egyedül végig menni azon az úton, ami a vasútállomásra vezetett. Egy sötét szűk utca vezetett ki oda ahol hemzsegtek a sötét alakok. Ott tanyázott a város összes hajléktalanja. Én a várostól 15 km-re lévő kis faluban laktam a szüleimmel és a bátyámmal. Anya a városban dolgozott, mint könyvelő, apa pedig szintén a városban volt ügyvéd. Anyagilag megtehettük volna, hogy a városban éljünk, de valahogy jobb szerettünk a kis csöndes és nyugodt falunkban élni messze a város zajától. A bátyám egy idős volt Pete-el és egy osztályba is jártak. Jason volt az osztály okos tojása, kosárlabda sztárja és minden lány kedvence. Ugyanakkor nagyon segítőkész és szerető báty. Nagyon jó kapcsolatot ápoltunk. Bármi bajom volt hozzá mindig fordulhattam. De persze mi is szoktunk civakodni és heccelni egymást. Hiszen mégis csak testvérek vagyunk. És ugyan ilyen jó barát is volt. Már lassan két éve együtt volt az egyik évfolyamtársnőjével Becky-vel. Becky nagyon rendes és őszinte lány. Nagyon jóba lettünk miután Jasonnel összejöttek. És ennek már lassan két éve. Azóta a család tagjává vált. Pete-tel egész úton beszélgettünk. Imádtam, hogy soha nem fogytunk ki a témából. Nem volt az a kínos csend, és ha volt is, akkor sem volt kínos. Mindig volt valami mondanivalónk a másiknak. Éppen valami viccen nevettünk, amit Pete mondott, amikor elrobogott mellettünk egy fekete BWM. Ránk dudált majd lehúzódott az út szélére és megállt. Megismertem a bátyám kocsiját. Odaszaladtam a vezető felöli ablakhoz és beintegettem a kocsiba. Bátyám válaszul lehúzta a kocsi ablakát. Pete is mögém ért addigra.
-Sziasztok. Mit csináltok erre ilyenkor? – kérdezte Jason.
-Szia. Éppen úton vagyunk az állomás felé, hogy elérjem az utolsó vonatot. Pete-tel a szalagavatóra próbáltunk és elrepült az idő, ezért felajánlotta, hogy kikísér.
-Értem, de hazavigyelek? Úgyis én is oda tartok.
-Tényleg? Akkor oké. Mégis csak jobb, mint vonatozni. – feleltem, majd gyorsan elköszöntem Pete-től és beszálltam Jason mellé a kocsiba.
-Csak nem Becky-től jösz? – kérdeztem tőle miközben a biztonsági övvel bajlódtam.
-De igen tőle jövök. – mondta egy kissé fusztráltan.
-Mi a baj? Történt valami köztetek? Olyan furán viselkedsz.
-Hogy csinálod, hogy mindig kiszúrod, ha valami nem stimmel? – próbálta terelni a témát.
-Úgy ahogy te mikor észreveszed, ha valami bajom van. De ne is próbáld terelni a témát. Mi történt?
-Igazából semmi különös. Kicsit összekaptunk, de semmi komoly. Viszont úgy láttam, hogy jobb, ha nem maradok ott éjszakára. – felelte.
-Értem. Biztos megoldjátok. Ne aggódj. Holnap már megint olyan lesz mintha mi sem történt volna.  – próbáltam vigasztalni kissé elkeseredett bátyám.
-Egyébként hogy is van ez a szalagavatós dolog? Te táncolsz Pete-tel Alyson helyett?
-Igen én. Megkért és én meg elfogadtam. Egyébként ő is meghívott a ballagására és utána hívott, hogy menjünk el a Lionsba is.
-És mész?
-Még szép. Bírom Pete-et. Mindig olyan rendes. Mikor volt az az ügyem Josh-sal akkor is mindig köszönt és mosolygott rám. Egyszer még meg is próbál vigasztalni hogy ne aggódjak úgy is vége lesz egyszer. Másnap már le is adták a rádióban a felvételt.
-Igen nekem sincs vele semmi bajom. Rendes a gyerek. Na, itthon is vagyunk. Menj, nézd meg anyuék itthon vannak-e.
Bementem a házba és egyből megcsapott a szoba melegsége, és a finom vacsora zamatos illata. Kiszóltam az ajtón Jason-nek hogy siessen és elindultam a szobámba lerakni a cuccom. Közben bekiáltottam egy „sziá”-t a konyhába anyunak és apunak, akik éppen egy régi számra táncoltak miközben a vacsorát sütötték. Olyan szép párt alkottak együtt. Anya gyönyörűen festett. Hosszú szőke hajával és kék szemével éppen passzolt apu mellé, akinek hollófekete haja és égszínkék szemei voltak. Mégsem látszott rajtuk hogy már közelebb vannak a negyvenhez, mint a harminchoz. Simán letagadhattak volna tíz évet az életkorukból. Miután végeztem a lepakolással, visszamentem a konyhába. Addigra már Jason is ott volt. Leültünk az asztalhoz, és elkezdtünk enni. Vacsora közben mindenki elmesélte mi történt vele aznap. Ez volt a napi rutin.
-És te hogy-hogy hazajöttél fiatalúr? – kérdezte anya Jasont.
-Valakinek hugit is haza kellett hoznia. – próbálta más mederbe terelni a beszélgetést bátyám.
-Hé, ne kend rám. Azt se tudtad, hogy még bent vagyok. És amúgy is nagylány vagyok, tudok magamra vigyázni. – mondtam – Csak összekaptak Becky-vel így inkább hazajött. – feleltem.
-Kösz hugi. Tele vagy empátiával. – morgott Jason.
-De mégis mi történt? – kérdezte anya.
-Semmi lényeges. Inkább hagyjuk. Beszéljünk egy kicsit Norah napjáról. Neki úgy hallottam eredményes volt. Ugye? – adta vissza a kölcsönt bátyám, amit egy szúrós pillantással jutalmaztam.
-Miért történt valami érdekes veled Norah? – érdeklődött anyám.
-Hát igazából semmi lényeges. Csak újra benne vagyok a szalagavatós keringőbe. – feletem.
-Hogyan? Csak nem kibékültél Josh-sal? – kérdezte apa, akinek ez a téma elterelte a figyelmét anya isteni oldalasáról, és végre bekapcsolódott a beszélgetésbe. A gondolatra, hogy esetleg megint Josh-sal vagyok apró ijedséget véltem kihallani apu hangjából.
-Nem éppen. Pete kért meg hogy táncoljak vele, mert nincs párja. Alyson, akivel táncolt volna beteg lett. Én ugrottam be helyette mivel már nagyjából tudom a táncot hála annak a hülyének – feleltem.
-Pete Johnson? Jason osztálytársa? – firtatta tovább anyám.
-Igen ő az. De én most azt hiszem, megyek is tanulni. – mondtam, majd felálltam az asztaltól és elvittem a mosatlanom a mosogatósba.
Majd felsétáltam a lépcsőn a szobámba és ledőltem az ágyra. Annyi minden történt ma. Hirtelen nagyon fáradtnak éreztem magam. Annyira hogy az ágyon fekve el is nyomott az álom. Csak valamikor fél négy fele ébredtem fel. Akkor elmentem a fürdőmbe lezuhanyoztam, megágyaztam, pizsit húztam, bepakoltam a holnapra kellő cuccaim a táskámba és visszafeküdtem aludni. Aznap este végig Pete-tel álmodtam. Újra és újra éltem a tegnapi táncunkat. A helyszínek mindegyik álomban mások voltak, de a helyzet mindig ugyan az. Én és Pete táncolunk. Aztán meg már nem táncolunk, hanem valami egészen más fizikai elfoglaltságba bonyolódunk bele, amiben nem kevés a szexuális feszültség. Másnap reggel kipihentnek éreztem magam. De az álom gondolata nem hagyott nyugodni. Az álom képe végig ott zakatolt a fejemben és teljes elmém lekötötte. De nem hagytam magamnak, hogy tovább gondolkodjak ezen. Inkább fogtam magam és felkészültem egy újabb napra, amiről fogalmam sem volt, hogy mit tartogat számomra.

2 megjegyzés:

  1. Még csak eddig sikerült elolvasnom a blogod,de nagyon szeretem :) Kíváncsi leszek,hogy mi lesz Pete és Norah között^^
    Puszi: Bou*-*

    VálaszTörlés