A fejlécet készítette Miss Babe :)

2013. április 9., kedd

7. Fejezet

Ahogy ígértem itt is az újabb rész :) Tegnap már nem bírtam befejezni de ma meghoztam :) És ahogy már említettem ez Pete szemszögéből íródott :D Szóval tessék és jó szórakozást hozzá ^^

xo:Nana




7. fejezet

 

*Pete szemszöge*

A tegnapi nap elég érdekesre sikerült. Nem is sejtettem mikor elindultam anyáékkal az állomásra, hogy összefutok Norah-val. Arra meg pláne nem számítottam amilyen állapotban rátaláltam. Szegény teljesen ki volt borulva. Szemei olyanok voltak akár egy riadt őzé, akit üldöz egy ragadozó állat, hogy éhségét csillapítva felfalja. Kapkodva beszélt és nem értettem mire az a nagy sietség, amire ösztökélni próbált. Könyörgött, hogy tűnjünk el onnan minél előbb. Csak mikor már messze hagytuk magunk mögött az állomás környékét akkor nyugodott meg valamelyest. Jobb ötletem nem lévén elvittem hozzánk. Tudtam, hogy így nem állíthat haza. Kell neki egy kis idő, hogy összeszedje magát. Mikor elmesélte mi is történt pontosan, erős késztetés lett rajtam úrrá hogy visszamenjek és megkeressem azt a szemetet, aki majdnem megerőszakolta. Szívem szerint agyon ütöttem volna az illetőt. Még jó, hogy nem mondta el hamarabb mi van, mert különben biztos nem állom meg, hogy be ne húzzak neki. De így mivel már esély se volt arra, hogy ott leljem inkább
hagytam az ügyet és próbáltam a lehető leghiggadtabbnak látszani Norah kedvéért. Valamennyire összeszedte magát és egy gyors fürdés után már nem is tűnt olyan ziláltnak. Ahogy kijött a konyhába még vizes hajjal egy szál köntösben, eszméletlen szexis volt. A köntös láttatni engedte hosszú és kecses lábait. Hirtelen elfogott a vágy, hogy azokat a lábakat derekam köré csavarva tudjam. Mióta csak ismertem belé voltam zúgva, de persze ezt ő nem tudta. Pedig néha már annyira nyilvánvaló volt a dolog. Mindenki simán levette, csak ő nem látta rajtam. Nem is értem miért. Talán azért mert neki mindig is egy voltam a legjobb barátai közül. Amikor volt az az ügye Josh-sal akkor kerültünk igazán közel egymáshoz. Előtte is jóba voltunk, de a szokásos bájcsevejnél, amit minden szekrényszomszéd megejt nem igazán érintettünk komolyabb témát. Viszont akkor támaszra volt szüksége és bennem meglelte. Szegényt mindenki megvetette és lehordták mindenféle ribancnak, pedig nem is tett semmit. Pont az ellenkezője volt annak, aminek tartották. Hónapokon keresztül szekálta valaki. Senki nem tudta ki lehet a rejtélyes zaklatója, de Norah már kezdett nagyon kibukni, amit nem is csodáltam. Éreztem, hogy tennem kell valamit, csak nem tudtam mit. Aztán a sors utamba vezette a megoldást. Éppen jókor, mert Norah már azt fontolgatta, hogy elmegy a suliból. Egyik nap tesi előtt az öltözőben meghallottam, amint Josh az egyik haverjával erről beszélget.
- És egyébként jó volt a csaj? – kérdezte a srác, azt hiszem Tom volt a neve.
- Ha én azt tudhatnám. – felelte Josh, mire a másik döbbenten nézett rá.
- De hát meghúztad. Vagy nem? – vált egyre értetlenebbé Tom.
- Nem mondhatnám. Semmi nem volt. A csaj olyan szent szűz, hogy az ilyeneknek a zárdákban lenne a helyük. De legalább ott van nekem Jess, hogy kielégítse a szükségleteim, ha érted mire gondolok. – felelte Josh majd cinkosan összenevettek Tom-mal.
- De ha még szűz, akkor miért terjeszted, hogy megvolt? – kérdezte Tom.
- Én ugyan nem terjesztettem semmit. Nem tudom kitől indult ki, de tőlem nem az biztos. Pusztán csak nem javítottam ki a népet. Pedig még lenne is bizonyítékom az ellenkezőjére. – felelte, mire én még jobban elkezdtem fülelni.
- Ezt hogy érted? – kérdezte kíváncsisággal a hangjában Tom.
- Hát tudod egyszer mikor abban reménykedtem, hogy talán sikerül végre lefektetnem, eldugtam egy kamerát a szobámban annak reményében, hogy megörökíthetem. De mikor már eljutottunk volna oda leállított és csúnyán összevesztünk. Az egész veszekedés fel lett véve én meg nem is tudom minek, de megtartottam. Azóta is rajta van a telómon, mint egy emlékeztetőnek, hogy miért kerüljem el jó messzire a Norah-féle bigéket. – mondta.
Elfogott az undor. Hogy létezhetnek ilyen alakok. Képes lett volna felvenni videóra, ahogy együtt van a barátnőjével, anélkül hogy a lány tudná. De nekem akkor pont erre volt szükségem. Megvártam, amíg kimennek az öltözőből és az üressé válik, majd Josh szekrényéhez lopóztam. Kikutattam a cuccai között a telefonját, a felvételt pedig átküldtem az én telefonomra. Másnap miután mp3-á formáltam a videót, kiírtam kazettára és a rádióssrác asztalán hagytam „játszd le” felirattal. A srác le is adta a számára és mindenki más számára ismeretlen eredetű kazettát és Norah neve végre tisztázódott. Norah nagyon hálás volt „ismeretlen megmentőjének”. Hónapokig kereste és szerintem még most is bízik benne, hogy egyszer majd megtalálja ki volt az, aki segített neki, de arról hogy én voltam hallgattam előtte. Bőven elég volt az, hogy végre újra boldog és kiegyensúlyozott volt. A mosolya végre újra őszinte volt. Nem úgy, mint ma este. Amikor zavartan megkért, hogy aludjak vele, nagyon boldog voltam. Ugyanakkor tudtam, hogy neki most megint csak a baráti támaszom kell. Mégis jól esett, hogy rám van szüksége. Befeküdtünk az ágyba és szorosan magamhoz húztam. Ahogy ott feküdt a karjaimban és kezeim karcsú derekára csúsztak, újra rám tört a vágy és óriási kísértés lett rajtam úrrá, hogy ajkaimat puha, csábító ajkaira préseljem, de tudtam, nem ez lenne a megfelelő idő ehhez. Azok után, ami aznap történt, vagy majdnem történt vele, a legkevésbé volt kedve az ilyesfajta tevékenységekhez. Így csak gyengéden magamhoz öleltem, ami legalább olyan elégtétellel szolgált, mint a gondolatomban végzett cselekvések. Reggel édes hangjára ébredtem, amint kedvesen próbált ébredésre bírni. Egy pillanatra megfeledkeztem magamról és arcomat nyakába fúrva húztam még közelebb magamhoz, pár perc szundiért könyörögve. Végül engedve akaratának elengedtem karjaim közül. Furcsa hiányérzetet hagyva maga után ugrott ki az ágyból, majd miután megindultam a konyhába reggelit készíteni ő addig a fürdő felé vette az irányt. Egy gyors reggeli után és miután túl voltunk az azt követő civakodáson is, ami arról szólt, hogy elmosogasson-e Norah vagy sem (mondanom sem kell, hogy ő győzött és csak rávett, hogy elmosogathasson maga után hálája jeléül), elindultunk hozzájuk. A kocsiban ülve megkérdeztem mit mondtak szülei a történtekre, de mint azt megtudtam elhallgatta előlük a dolgot. Nem akartam hangot adni nemtetszésemnek, de végül mégis csak kicsúsztak belőlem gondolataim. Norah elgondolkodott azon, amiket mondtam. Tudtam, hogy küzd magával, mert ő is el akarta mondani szüleinek és Jason-nek, de utálta, ha sajnálták. Ezt nem bírta elviselni, ahogy a konfliktus helyzeteket sem bírta kezelni soha. Inkább kitért előlük. Mindig talált valami egérutat. Lassan beértünk a faluba ahol Norah-ék éltek. Még soha nem jártam arra. A kis falu, ahol Norah élt nagyon kedves volt. A maga csendes és vidéki módján egész hangulatos. Bár Norah szülei megtehették volna anyagilag, hogy a városba éljenek, mert nem szenvedtek hiányt semmiben, mégis szívesebben laktak itt. Ez is olyan lehetett, mint anyáéknak a vonatozás. Valahogy meg tudtam érteni. Tényleg jó lehet itt lakni. Norah navigálásának köszönhetően egy szép családi háznál álltunk meg. A ház előtt csak Jason jól ismert fekete BMW-je állt. Norah-val megindultunk a házba. Az ajtóban elkiáltotta magát mire Jason hangját hallottuk meg, amint közli tartózkodási helyét. Bementünk az említett helységbe, ami a konyha volt és szembetaláltuk magunkat Jason meglepett arcával. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a megdöbbenés ok csakis én lehetek.
- Csá Pete. Hát te meg hogy kerülsz ide ilyenkor? – kérdezte Jason meglepve, és szeme ide-oda cikázott húga és köztem.
Látszott rajta hogy fél perc alatt összekombinált minket Norah-val, és bár nem történt semmi képtelenség lett volna meggyőzni erről. Végül Norah szólalt meg.
- Hűtsd le magad. Csak összefutottunk, ahogy a vonathoz mentem reggel és hazahozott, hogy összeszedjem pár cuccom, ami a suliban kellhet. Úgyhogy megyek is bepakolni a táskámba, hogy időben beérjünk a suliba. Addig te várj itt. – mondta az utolsó mondatot nekem címezve majd ott hagyott kettesben testvérével. Alig hogy Norah kitette a lábát a helységből, Jason egy cinkos pillantást vetett rám.
- Eddig is gyanús volt nekem ez a „barátnőmnél alszok”-osdi, de most már senki ne próbálja beadni nekem hogy igaz. – felelte egy kaján vigyorral az arcán, és én se bírtam megállni, hogy ne vigyorodjak el, amit egyből igazolásnak vett a szavaira. – Na, ki vele mi az igazság. Nálad volt az este igaz? – kezdett bele faggatásomba.
- Igen nálam volt, de nem történt semmi és nem azért volt nálam, amiért gondolod. – feleltem.
- Na persze. Nekem ne próbáld meg beadni, hogy ha egy nő és egy férfi együtt tölti kettesben az éjszakát, akkor nem csattan el minimum egy csók vagy több is. Már pedig úgy tudom ti kettesben kellett, hogy legyetek mivel azt mondtad tegnap, hogy a szüleid elutaznak valahová üzleti útra és ki kell őket vinned az állomásra.  – utalt tegnap említett szavaimra, amiket akkor mondtam neki mikor megpróbált rábeszélni, hogy menjek el Norah-val, vele és a barátnőjével bowlingozni az este.
- Pedig tényleg nem volt semmi ilyesmi. És meg van az oka annak is, hogy miért nem. De ezt nem nekem kéne elmondanom. – mondtam, amivel felkeltettem kíváncsiságát.
- Miért mi van? Visszautasított? Mégse jössz be neki? Pedig olyan biztos voltam benne. És Becky is. – mondta.
- Nem erről van szó. Nem utasított vissza. Nem is beszéltünk kettőnkről. Ah, mindegy. Kérdezd meg őt. Neki kell ezt elmondania. – feleltem neki, mire kezdett egyre jobban aggódni, amit jól is tett.
- Haver ne csináld ezt, mert kezded rám hozni a frászt. – mondta, de én már nem érkeztem válaszolni neki, mert ekkor Norah jelent meg az ajtóban a táskájával a kezében és egy új öltözetben.
Mint mindig most is gyönyörű volt. Jason felé fordultam és úgy, hogy Norah ne lássa, ujjamat a számra téve jeleztem Jason-nek, hogy még hallgasson, és nem most kezdje el faggatni Norah-t, hanem várja meg, amíg kettesben lesznek. Jelzésemet megértve aprót bólintott.
- Na, mi az fiúk mire ez a hirtelen hallgatás? Csak nem rólam beszéltetek. – kérdezte Norah széles mosollyal az arcán.
- De pont arról volt szó, hogy milyen kis béka voltál gyerekkorodban. Már épp készültem elővenni a családi fotókat. – kezdte el ugratni Jason, mire válaszul Norah csak kiöltötte a nyelvét.
- Szerintem indulhatunk. Minden megvan, ami kell. Te mikor mész Becky-ért, Jay? – kérdezte bátyjától Norah.
- Lassan én is indulok. De menjetek csak előre. – mondta majd mi elindultunk kifelé a kocsihoz.
A kocsiban ülve hallgattuk a rádiót közben Norah halkan dúdolta az éppen szóló számot. Kellemes hangja betöltötte a kocsit és én azt kívántam bár gyakrabban hallhatnám.
- Mit szólnál hozzá, ha mostantól én lennék a személyes sofőröd? Reggelente elhoználak a suliba és este hazahoználak. – kérdeztem hirtelen ötlettől vezérelve.
- Nem kérhetek tőled ilyet. Sokba lenne neked ez a kis kitérő, ha minden nap megtennéd. És már így is rengeteget segítettél, de erre találták ki a tömegközlekedést.
- Nem lenne gond ezt te is tudod. És nem te kéred, hanem én ajánlom fel. – feleltem.
- És ebben neked mi a haszon? – tette fel a következő kérdést.
- Sokkal nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy biztonságban hazaérsz. Ezzel elősegítenéd, hogy megússzak egy csomó álmatlan éjszakát.
- Akkor majd felhívlak, minden nap mikor hazaértem a suliból. – mondta továbbra is kitartva a mellett, hogy buszozik és vonatozik.
- Tudod mit nincs választásod. Minden nap eljövök érted és ebből nem engedek. – feleltem ellentmondást nem tűrően.
Ez a téma innentől befejezettnek lett tekintve, annál is inkább, mivel megérkeztünk a suliba. Leparkoltam a szokásos helyemre, majd kiszálltam és segítettem Norah-nak is kiszállni azzal, hogy kinyitottam neki az ajtót, mint ahogy minden rendes srác teszi. Látszott rajta, hogy tetszik neki ez a gesztus. Megindultunk a suli bejárata felé és én igazán boldognak éreztem magam, mert úgy éreztem, hogy egy nagyszerű nap elébe nézek.

3 megjegyzés:

  1. Naszóval :D Kezdem a véleménynyilvánítást :D Kíméletlen leszek :D
    Voltak mondatok, amik baromira tetszettek és voltak amik nem :D Az az őzös dolog nekem nagyon nem illett bele :/ Jason békás mondatán viszont felröhögtem :D Az nagyon jó volt :D
    Még egy észrevétel: én nagyon sok saját történetet olvasok, így talán mondhatom ezt tanácsként: ha más szemszögéből írsz, ne írj le mindent ugyanúgy mint a másik szemszögben, mert úgy semmi újat nem tudunk meg, valamint ha más szemszögében vagy szerintem felesleges leírnod, hogy az egyik mit érzett, mert a másik nem tudhatja pontosan.
    Az tetszett, hogy belefontad az 'ismeretlen segítség' történetét.

    Szóval összefoglalva (mert elég zavarosan írtam xD): ne írd ugyanazt mind a két szemszögben, próbálj az új szemszöggel valami újat mutatni :)

    Puszi és gyógyuljál! :) Nusi :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen a jó tanácsokat :) Igyekszem megfogadni őket :)És igen ezt én is észrevettem hogy elég hasonló lett a Norah szemszögében megírttal :/ De már nem akartam változtatni rajta ha egyszer így pattant ki a fejemből :) Hát jobban belegondolva elég fura tényleg a riadt őzös rész...xD Nem is az hanem hogy túlcsavartam a mondatot és az igazán gáz a éhségét csillapítandó falfalásos izétől lett...xD De mostmár úgy marad :) De örülök hogy azért nem tartod reménytelennek a blogot és tetszik a történet még ha most nincs is benne Mary :D

      Törlés
    2. Ja és igyekszem gyógyulni holnap már megyek suliba is :) Puszi Nusi <3

      Törlés