xo:Nana
7. fejezet
*Pete szemszöge*
A tegnapi nap elég
érdekesre sikerült. Nem is sejtettem mikor elindultam anyáékkal az állomásra,
hogy összefutok Norah-val. Arra meg pláne nem számítottam amilyen állapotban
rátaláltam. Szegény teljesen ki volt borulva. Szemei olyanok voltak akár egy
riadt őzé, akit üldöz egy ragadozó állat, hogy éhségét csillapítva felfalja.
Kapkodva beszélt és nem értettem mire az a nagy sietség, amire ösztökélni
próbált. Könyörgött, hogy tűnjünk el onnan minél előbb. Csak mikor már messze hagytuk
magunk mögött az állomás környékét akkor nyugodott meg valamelyest. Jobb
ötletem nem lévén elvittem hozzánk. Tudtam, hogy így nem állíthat haza. Kell
neki egy kis idő, hogy összeszedje magát. Mikor elmesélte mi is történt
pontosan, erős késztetés lett rajtam úrrá hogy visszamenjek és megkeressem azt
a szemetet, aki majdnem megerőszakolta. Szívem szerint agyon ütöttem volna az
illetőt. Még jó, hogy nem mondta el hamarabb mi van, mert különben biztos nem
állom meg, hogy be ne húzzak neki. De így mivel már esély se volt arra, hogy
ott leljem inkább
hagytam az ügyet és próbáltam a lehető leghiggadtabbnak látszani Norah kedvéért. Valamennyire összeszedte magát és egy gyors fürdés után már nem is tűnt olyan ziláltnak. Ahogy kijött a konyhába még vizes hajjal egy szál köntösben, eszméletlen szexis volt. A köntös láttatni engedte hosszú és kecses lábait. Hirtelen elfogott a vágy, hogy azokat a lábakat derekam köré csavarva tudjam. Mióta csak ismertem belé voltam zúgva, de persze ezt ő nem tudta. Pedig néha már annyira nyilvánvaló volt a dolog. Mindenki simán levette, csak ő nem látta rajtam. Nem is értem miért. Talán azért mert neki mindig is egy voltam a legjobb barátai közül. Amikor volt az az ügye Josh-sal akkor kerültünk igazán közel egymáshoz. Előtte is jóba voltunk, de a szokásos bájcsevejnél, amit minden szekrényszomszéd megejt nem igazán érintettünk komolyabb témát. Viszont akkor támaszra volt szüksége és bennem meglelte. Szegényt mindenki megvetette és lehordták mindenféle ribancnak, pedig nem is tett semmit. Pont az ellenkezője volt annak, aminek tartották. Hónapokon keresztül szekálta valaki. Senki nem tudta ki lehet a rejtélyes zaklatója, de Norah már kezdett nagyon kibukni, amit nem is csodáltam. Éreztem, hogy tennem kell valamit, csak nem tudtam mit. Aztán a sors utamba vezette a megoldást. Éppen jókor, mert Norah már azt fontolgatta, hogy elmegy a suliból. Egyik nap tesi előtt az öltözőben meghallottam, amint Josh az egyik haverjával erről beszélget.
hagytam az ügyet és próbáltam a lehető leghiggadtabbnak látszani Norah kedvéért. Valamennyire összeszedte magát és egy gyors fürdés után már nem is tűnt olyan ziláltnak. Ahogy kijött a konyhába még vizes hajjal egy szál köntösben, eszméletlen szexis volt. A köntös láttatni engedte hosszú és kecses lábait. Hirtelen elfogott a vágy, hogy azokat a lábakat derekam köré csavarva tudjam. Mióta csak ismertem belé voltam zúgva, de persze ezt ő nem tudta. Pedig néha már annyira nyilvánvaló volt a dolog. Mindenki simán levette, csak ő nem látta rajtam. Nem is értem miért. Talán azért mert neki mindig is egy voltam a legjobb barátai közül. Amikor volt az az ügye Josh-sal akkor kerültünk igazán közel egymáshoz. Előtte is jóba voltunk, de a szokásos bájcsevejnél, amit minden szekrényszomszéd megejt nem igazán érintettünk komolyabb témát. Viszont akkor támaszra volt szüksége és bennem meglelte. Szegényt mindenki megvetette és lehordták mindenféle ribancnak, pedig nem is tett semmit. Pont az ellenkezője volt annak, aminek tartották. Hónapokon keresztül szekálta valaki. Senki nem tudta ki lehet a rejtélyes zaklatója, de Norah már kezdett nagyon kibukni, amit nem is csodáltam. Éreztem, hogy tennem kell valamit, csak nem tudtam mit. Aztán a sors utamba vezette a megoldást. Éppen jókor, mert Norah már azt fontolgatta, hogy elmegy a suliból. Egyik nap tesi előtt az öltözőben meghallottam, amint Josh az egyik haverjával erről beszélget.
- És egyébként jó volt a csaj? –
kérdezte a srác, azt hiszem Tom volt a neve.
- Ha én azt tudhatnám. – felelte
Josh, mire a másik döbbenten nézett rá.
- De hát meghúztad. Vagy nem? – vált
egyre értetlenebbé Tom.
- Nem mondhatnám. Semmi nem volt. A
csaj olyan szent szűz, hogy az ilyeneknek a zárdákban lenne a helyük. De
legalább ott van nekem Jess, hogy kielégítse a szükségleteim, ha érted mire
gondolok. – felelte Josh majd cinkosan összenevettek Tom-mal.
- De ha még szűz, akkor miért
terjeszted, hogy megvolt? – kérdezte Tom.
- Én ugyan nem terjesztettem semmit.
Nem tudom kitől indult ki, de tőlem nem az biztos. Pusztán csak nem javítottam
ki a népet. Pedig még lenne is bizonyítékom az ellenkezőjére. – felelte, mire
én még jobban elkezdtem fülelni.
- Ezt hogy érted? – kérdezte
kíváncsisággal a hangjában Tom.
- Hát tudod egyszer mikor abban
reménykedtem, hogy talán sikerül végre lefektetnem, eldugtam egy kamerát a
szobámban annak reményében, hogy megörökíthetem. De mikor már eljutottunk volna
oda leállított és csúnyán összevesztünk. Az egész veszekedés fel lett véve én
meg nem is tudom minek, de megtartottam. Azóta is rajta van a telómon, mint egy
emlékeztetőnek, hogy miért kerüljem el jó messzire a Norah-féle bigéket. –
mondta.
Elfogott az undor.
Hogy létezhetnek ilyen alakok. Képes lett volna felvenni videóra, ahogy együtt
van a barátnőjével, anélkül hogy a lány tudná. De nekem akkor pont erre volt
szükségem. Megvártam, amíg kimennek az öltözőből és az üressé válik, majd Josh
szekrényéhez lopóztam. Kikutattam a cuccai között a telefonját, a felvételt
pedig átküldtem az én telefonomra. Másnap miután mp3-á formáltam a videót,
kiírtam kazettára és a rádióssrác asztalán hagytam „játszd le” felirattal. A
srác le is adta a számára és mindenki más számára ismeretlen eredetű kazettát
és Norah neve végre tisztázódott. Norah nagyon hálás volt „ismeretlen megmentőjének”.
Hónapokig kereste és szerintem még most is bízik benne, hogy egyszer majd
megtalálja ki volt az, aki segített neki, de arról hogy én voltam hallgattam
előtte. Bőven elég volt az, hogy végre újra boldog és kiegyensúlyozott volt. A
mosolya végre újra őszinte volt. Nem úgy, mint ma este. Amikor zavartan
megkért, hogy aludjak vele, nagyon boldog voltam. Ugyanakkor tudtam, hogy neki
most megint csak a baráti támaszom kell. Mégis jól esett, hogy rám van
szüksége. Befeküdtünk az ágyba és szorosan magamhoz húztam. Ahogy ott feküdt a
karjaimban és kezeim karcsú derekára csúsztak, újra rám tört a vágy és óriási kísértés
lett rajtam úrrá, hogy ajkaimat puha, csábító ajkaira préseljem, de tudtam, nem
ez lenne a megfelelő idő ehhez. Azok után, ami aznap történt, vagy majdnem
történt vele, a legkevésbé volt kedve az ilyesfajta tevékenységekhez. Így csak
gyengéden magamhoz öleltem, ami legalább olyan elégtétellel szolgált, mint a
gondolatomban végzett cselekvések. Reggel édes hangjára ébredtem, amint
kedvesen próbált ébredésre bírni. Egy pillanatra megfeledkeztem magamról és
arcomat nyakába fúrva húztam még közelebb magamhoz, pár perc szundiért
könyörögve. Végül engedve akaratának elengedtem karjaim közül. Furcsa
hiányérzetet hagyva maga után ugrott ki az ágyból, majd miután megindultam a
konyhába reggelit készíteni ő addig a fürdő felé vette az irányt. Egy gyors
reggeli után és miután túl voltunk az azt követő civakodáson is, ami arról
szólt, hogy elmosogasson-e Norah vagy sem (mondanom sem kell, hogy ő győzött és
csak rávett, hogy elmosogathasson maga után hálája jeléül), elindultunk
hozzájuk. A kocsiban ülve megkérdeztem mit mondtak szülei a történtekre, de
mint azt megtudtam elhallgatta előlük a dolgot. Nem akartam hangot adni nemtetszésemnek,
de végül mégis csak kicsúsztak belőlem gondolataim. Norah elgondolkodott azon,
amiket mondtam. Tudtam, hogy küzd magával, mert ő is el akarta mondani szüleinek
és Jason-nek, de utálta, ha sajnálták. Ezt nem bírta elviselni, ahogy a
konfliktus helyzeteket sem bírta kezelni soha. Inkább kitért előlük. Mindig
talált valami egérutat. Lassan beértünk a faluba ahol Norah-ék éltek. Még soha
nem jártam arra. A kis falu, ahol Norah élt nagyon kedves volt. A maga csendes és
vidéki módján egész hangulatos. Bár Norah szülei megtehették volna anyagilag,
hogy a városba éljenek, mert nem szenvedtek hiányt semmiben, mégis szívesebben
laktak itt. Ez is olyan lehetett, mint anyáéknak a vonatozás. Valahogy meg
tudtam érteni. Tényleg jó lehet itt lakni. Norah navigálásának köszönhetően egy
szép családi háznál álltunk meg. A ház előtt csak Jason jól ismert fekete
BMW-je állt. Norah-val megindultunk a házba. Az ajtóban elkiáltotta magát mire
Jason hangját hallottuk meg, amint közli tartózkodási helyét. Bementünk az
említett helységbe, ami a konyha volt és szembetaláltuk magunkat Jason
meglepett arcával. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a megdöbbenés ok csakis én
lehetek.
- Csá Pete. Hát te meg hogy kerülsz
ide ilyenkor? – kérdezte Jason meglepve, és szeme ide-oda cikázott húga és
köztem.
Látszott rajta hogy fél perc alatt összekombinált minket Norah-val, és bár
nem történt semmi képtelenség lett volna meggyőzni erről. Végül Norah szólalt
meg.
- Hűtsd le
magad. Csak összefutottunk, ahogy a vonathoz mentem reggel és hazahozott, hogy
összeszedjem pár cuccom, ami a suliban kellhet. Úgyhogy megyek is bepakolni a
táskámba, hogy időben beérjünk a suliba. Addig te várj itt. – mondta az utolsó
mondatot nekem címezve majd ott hagyott kettesben testvérével. Alig hogy Norah
kitette a lábát a helységből, Jason egy cinkos pillantást vetett rám.
- Eddig is
gyanús volt nekem ez a „barátnőmnél alszok”-osdi, de most már senki ne próbálja
beadni nekem hogy igaz. – felelte egy kaján vigyorral az arcán, és én se bírtam
megállni, hogy ne vigyorodjak el, amit egyből igazolásnak vett a szavaira. – Na,
ki vele mi az igazság. Nálad volt az este igaz? – kezdett bele faggatásomba.
- Igen nálam
volt, de nem történt semmi és nem azért volt nálam, amiért gondolod. –
feleltem.
- Na persze. Nekem ne próbáld meg
beadni, hogy ha egy nő és egy férfi együtt tölti kettesben az éjszakát, akkor
nem csattan el minimum egy csók vagy több is. Már pedig úgy tudom ti kettesben
kellett, hogy legyetek mivel azt mondtad tegnap, hogy a szüleid elutaznak
valahová üzleti útra és ki kell őket vinned az állomásra. – utalt tegnap említett szavaimra, amiket
akkor mondtam neki mikor megpróbált rábeszélni, hogy menjek el Norah-val, vele
és a barátnőjével bowlingozni az este.
- Pedig tényleg nem volt semmi
ilyesmi. És meg van az oka annak is, hogy miért nem. De ezt nem nekem kéne
elmondanom. – mondtam, amivel felkeltettem kíváncsiságát.
- Miért mi van? Visszautasított?
Mégse jössz be neki? Pedig olyan biztos voltam benne. És Becky is. – mondta.
- Nem erről van szó. Nem utasított
vissza. Nem is beszéltünk kettőnkről. Ah, mindegy. Kérdezd meg őt. Neki kell
ezt elmondania. – feleltem neki, mire kezdett egyre jobban aggódni, amit jól is
tett.
- Haver ne csináld ezt, mert kezded
rám hozni a frászt. – mondta, de én már nem érkeztem válaszolni neki, mert
ekkor Norah jelent meg az ajtóban a táskájával a kezében és egy új öltözetben.
Mint mindig most is
gyönyörű volt. Jason felé fordultam és úgy, hogy Norah ne lássa, ujjamat a
számra téve jeleztem Jason-nek, hogy még hallgasson, és nem most kezdje el
faggatni Norah-t, hanem várja meg, amíg kettesben lesznek. Jelzésemet megértve
aprót bólintott.
- Na, mi az fiúk mire ez a hirtelen
hallgatás? Csak nem rólam beszéltetek. – kérdezte Norah széles mosollyal az
arcán.
- De pont arról volt szó, hogy milyen
kis béka voltál gyerekkorodban. Már épp készültem elővenni a családi fotókat. –
kezdte el ugratni Jason, mire válaszul Norah csak kiöltötte a nyelvét.
- Szerintem indulhatunk. Minden
megvan, ami kell. Te mikor mész Becky-ért, Jay? – kérdezte bátyjától Norah.
- Lassan én is indulok. De menjetek
csak előre. – mondta majd mi elindultunk kifelé a kocsihoz.
A kocsiban ülve
hallgattuk a rádiót közben Norah halkan dúdolta az éppen szóló számot. Kellemes
hangja betöltötte a kocsit és én azt kívántam bár gyakrabban hallhatnám.
- Mit szólnál hozzá, ha mostantól én
lennék a személyes sofőröd? Reggelente elhoználak a suliba és este
hazahoználak. – kérdeztem hirtelen ötlettől vezérelve.
- Nem kérhetek tőled ilyet. Sokba
lenne neked ez a kis kitérő, ha minden nap megtennéd. És már így is rengeteget
segítettél, de erre találták ki a tömegközlekedést.
- Nem lenne gond ezt te is tudod. És
nem te kéred, hanem én ajánlom fel. – feleltem.
- És ebben neked mi a haszon? – tette
fel a következő kérdést.
- Sokkal nyugodtabb lennék, ha tudnám,
hogy biztonságban hazaérsz. Ezzel elősegítenéd, hogy megússzak egy csomó álmatlan
éjszakát.
- Akkor majd felhívlak, minden nap
mikor hazaértem a suliból. – mondta továbbra is kitartva a mellett, hogy
buszozik és vonatozik.
- Tudod mit nincs választásod. Minden
nap eljövök érted és ebből nem engedek. – feleltem ellentmondást nem tűrően.
Ez a téma innentől
befejezettnek lett tekintve, annál is inkább, mivel megérkeztünk a suliba.
Leparkoltam a szokásos helyemre, majd kiszálltam és segítettem Norah-nak is
kiszállni azzal, hogy kinyitottam neki az ajtót, mint ahogy minden rendes srác
teszi. Látszott rajta, hogy tetszik neki ez a gesztus. Megindultunk a suli
bejárata felé és én igazán boldognak éreztem magam, mert úgy éreztem, hogy egy
nagyszerű nap elébe nézek.

Naszóval :D Kezdem a véleménynyilvánítást :D Kíméletlen leszek :D
VálaszTörlésVoltak mondatok, amik baromira tetszettek és voltak amik nem :D Az az őzös dolog nekem nagyon nem illett bele :/ Jason békás mondatán viszont felröhögtem :D Az nagyon jó volt :D
Még egy észrevétel: én nagyon sok saját történetet olvasok, így talán mondhatom ezt tanácsként: ha más szemszögéből írsz, ne írj le mindent ugyanúgy mint a másik szemszögben, mert úgy semmi újat nem tudunk meg, valamint ha más szemszögében vagy szerintem felesleges leírnod, hogy az egyik mit érzett, mert a másik nem tudhatja pontosan.
Az tetszett, hogy belefontad az 'ismeretlen segítség' történetét.
Szóval összefoglalva (mert elég zavarosan írtam xD): ne írd ugyanazt mind a két szemszögben, próbálj az új szemszöggel valami újat mutatni :)
Puszi és gyógyuljál! :) Nusi :3
Köszi szépen a jó tanácsokat :) Igyekszem megfogadni őket :)És igen ezt én is észrevettem hogy elég hasonló lett a Norah szemszögében megírttal :/ De már nem akartam változtatni rajta ha egyszer így pattant ki a fejemből :) Hát jobban belegondolva elég fura tényleg a riadt őzös rész...xD Nem is az hanem hogy túlcsavartam a mondatot és az igazán gáz a éhségét csillapítandó falfalásos izétől lett...xD De mostmár úgy marad :) De örülök hogy azért nem tartod reménytelennek a blogot és tetszik a történet még ha most nincs is benne Mary :D
TörlésJa és igyekszem gyógyulni holnap már megyek suliba is :) Puszi Nusi <3
Törlés