A fejlécet készítette Miss Babe :)

2013. április 8., hétfő

6. fejezet

Sziasztok :D Ahogy ígértem tegnap itt a hatodik fejezet :) Egy kicsit rövidebb lett, mint a többi de még ma vagy holnap hozni akarok egy fejezetet ezért nézzétek el nekem  :) A következő rész Pete szemszögéből lesz megírva úgyhogy lehet izgulni és várni :) Köszi szépen a kitartó várakozást :) Szuperek vagytok :)

xo:Nana



6. fejezet



Reggel az ablakon beszűrődő fényre ébredtem. Egy kezet éreztem a derekamon és hirtelen nem ugrott be kihez is tartozik. A hely is ismeretlen volt számomra, de ahogy szépen lassan felébredtem eszembe jutottak a tegnapi nap eseményei és, hogy hogyan is kerültem én Pete szobájába, egy ágyba a fiúval. Megfordultam Pete karjaiban, amivel még mindig szorosan tartott maga mellett. Egy édesen szunyókáló srác arcával találtam szemben magam, aki így inkább hasonlított egy kisfiúra, mint egy férfira. Markáns arcára álmában valami furcsán aranyos ártatlanság költözött, de még ez is eszméletlen jól állt neki. Ezt látva nem volt szívem felkelteni, de tudtam, ha időben suliba akarunk érni úgy, hogy még hozzánk is beugrunk akkor bizony muszáj lesz megtörnöm édes álmainak varázsát és visszarángatnom a rideg valóságba.
- Pete, ébresztő. Hajnali hat óra van. Ideje lenne elkezdenünk készülődni. – kezdtem el rázogatni a vállát, ezzel próbálva ébredésre bírni.
- Csak még öt percet adj. – mondta félálomban, majd szorosabbra fonta karjait körülöttem és vállaimat kispárnának használva, arcát belém fúrta.
Szívem egyből heves ritmusra kezdett őrült táncot járni. Tudtam, hogy nem tudja, mit csinál, és ez neki nem ugyan azt jelenti, mint nekem mégis nagyon is jól esett a közelsége.
- Nem lehet. Nem fogunk elkészülni időben. Még haza is kéne vinned a cuccaimért. – emlékeztettem tegnapi szavaira.
- Rendben. – felelte még mindig kómásan, de valamivel éberebben.
Kikászálódtunk az ágyból, és míg Pete a konyha felé, én a fürdő felé vettem az irányt. Felvettem az immár száraz és tiszta ruháimat, majd Pete után mentem, hogy megreggelizzünk. A reggelinek szánt kávé és müzli már az asztalon várt. Pete már az egyik tál felett majszolt. Leültem mellé és én is nekiláttam. A pár percig tartó csendet végül én törtem meg.
- Tényleg nagyon hálás vagyok a tegnapiért. Nem is tudom mi lett volna, ha nem vagy ott. – mondtam neki hálásan. – De te mit kerestél azon a környéken olyan későn?
- Anyuékat vittem ki az állámásra, hogy elérjék a vonatukat. Tudod meséltem tegnap, hogy üzleti útra mentek. – mondta.
Pete szülei óriási szállodalánc tulajdonosai voltak. Rengeteg szálloda állt a tulajdonukban és ezek mindegyike olyan luxus volt, hogy egy ott eltöltött éjszakára rámehet az illető gatyája, hacsak nem a felső tízezrek közé tartozik. Így nem csoda, ha kissé meghökkentem a hallottakon. Mióta vonatozik egy gazdag ember, ha megtehetné, hogy kocsival menjen?
- Nem gondoltam volna, hogy a szüleid vonatoznak. Elvégre simán mehettek volna kocsival is. Az amúgy is biztonságosabb, mint ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja. – mondtam megdöbbenten.
- Szeretnek vonatozni. Azt mondják, hogy a vonatozás nekik olyan nosztalgikus. De én se értem igazán. – felelte megdöbbenésemen mosolyogva.
Befejeztük a reggelijeinket, majd, miután Pete legnagyobb ellenkezésére mégis elmosogattam a mosatlanjainkat hálából az értem tettekért, elindultunk hozzánk, hogy átöltözhessek és összeszedhessem a mára kellő cuccaimat.
- Mit mondott tegnap anyukád mikor felhívtad? – kérdezte Pete úgy ötpercnyi csendes autókázás után.
- Semmit, mivel nem mondtam el neki, hogy mi történt este. Nem akartam felizgatni, ezért azt mondtam, hogy beugrottam egy barátnőmhöz és elment az idő, így már nem érem el az utolsó vonatot, tehát majd csak reggel ugrom haza a cuccomért. Nem faggatózott tovább. – mondtam.
- El kellett volna mondanod neki mi történt. – mondta el a véleményét.
- Nem akarom elmondani neki. Csak megijedne és minden áron fel akarná jelenteni azt a szemetet. Nem mondom én is szívesen feljelenteném, de nem emlékszem az arcára. Nem néztem meg rendesen és sötét is volt. Így nehéz lenne megtalálni. – fejtettem ki neki az én álláspontomat.
Pete ezek után nem mondott semmit a dologról, de látszott az arcán a rosszallás. Észrevettem rajta, hogy nem tetszik neki az ötlet, miszerint elhallgatom a dolgot szüleim elöl.
- Látom rajtad, hogy szerinted rosszul teszem, ha hallgatok. – mondtam pár percnyi feszült csend után.
- A te dolgod mit csinálsz. Viszont szerintem te is megkönnyebbülnél, ha tudnák. – mondta.
Erre nem tudtam mit felelni. Tudtam, hogy igaza van, de nálam ez becsületbeli ügy volt. Az egyik nagy hibám az volt, hogy óriási büszkeséggel rendelkeztem, a másik meg az, hogy szerettem elkerülni a konfliktusokat. E két okból kifolyólag nem voltam hajlandó elmesélni a történteket odahaza. Nem akartam, hogy mindenki engem kezdjen el sajnálni. Nem akartam én lenni a szegény kislány, akit majdnem megerőszakoltak. Akkor gyengének tűnetem volna és annál jobban csak kevés dolgot utálok. És az ügynek se akartam nagyobb feneket keríteni, mint amekkora. Csak el akartam felejteni, hiszen sikeresen túl voltam rajta. Megérkeztünk a házunkhoz, ahol már csak Jason BMW-je állt. Ez azt jelentette, hogy anyu és apu már elindultak a munkába. Pete-el kiszálltunk a kocsiból majd megindultunk a ház felé. Az ajtóban állva elkiáltottam magam, bár tudtam, hogy Jason-ön kívül más nem igazán hallhatja.
- Halihó, megjöttem. – ordítottam.
- Szia hugi. Itt vagyok a konyhában. – érkezett a válasz bátyámtól.
Pete-el a nyomomban elindultam az említett helység felé. Bátyám épp a konyhaasztalnál ülve evett egy szendvicset miközben a mai újságot bújta. Nem volt nehéz kitalálni, hogy valószínűleg a sportrovat lehetett az, ami így lekötötte figyelmét. Meghallva jöttünket felpillantott az újságból. Szemei hirtelen meglepettségtől tágultak ki mikor meglátta, hogy nem egyedül vagyok.
- Csá Pete. Hát te meg hogy kerülsz ide ilyenkor? – kérdezte olyan hangsúllyal, hogy kétség sem fért ahhoz, hogy perverz gondolatok ezrei futottak át az agyán fél másodperc alatt és mind arra vonatkozott, hogy mit is csinálhattunk mi ketten az este.
Hiába mégis csak pasiból van. Egyből levette, hogy az estémet Pete-el töltöttem és nincsen semmi féle „barátnő, akivel eldumáltuk az időt”. Persze nem adtam meg neki azt az elégtételt, hogy elmondom az igazat. Onnantól kezdve folyton ezzel húzna. Már ha nem akadna ki teljesen azon, hogy majdnem megtörténtek azok a dolgok, amikre az előbb gondolt, de még közel sem Pete-el.
- Hűtsd le magad. Csak összefutottunk, ahogy a vonathoz mentem reggel és hazahozott, hogy összeszedjem pár cuccom, ami a suliban kellhet. Úgyhogy megyek is bepakolni a táskámba, hogy időben beérjünk a suliba. Addig te várj itt. – mondtam majd kettesben hagyva a két fiút elindultam a szobámba.

2 megjegyzés:

  1. Jó volt drága, csak arra ügyelj, hogy ne bonyolítsd túl a dolgokat :D Picit sok volt a hangsúly a megerőszakolásos dolgon, holott szerintem a Pete-s reggel vagy estét én jobban kihoztam volna :D De te tudod, én csak mondtam :)
    Nusi :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Értelek :) De a 7.et olvastad már? Csak azért kérdezem mert ide írtál de már az is fent van :) Am azért hangsúlyoztam ki azt mert azért egy embernek az elég nagy megrázkódtatás és érzékeltetni akartam ezt. Próbáltam kihangsúlyozni a Pete-s reggelt és estét is főleg a Pete szemszögében írt résznél, de mivel Norah még nem igazán tudja mit érez Pete iránt úgy gondoltam éppen elég hangsúlyos ez így :) De majd igyekszem :) Azért remélem tetszett :D

      Törlés