A fejlécet készítette Miss Babe :)

2013. március 17., vasárnap

2. Fejezet


Meg is hoztam a következő részt :D Remélem élvezni fogjátok :) A következő részt kedd délután tervezem hozni, ha nem jön közbe valami :) És köszönöm még egyszer azoknak akik elolvassák :)


xo: Nana

2.fejezet


A csajokkal hamar befejeztük az ebédet majd visszamentünk az óránkra. A nap gyorsabban eltelt, mint azt vártam és hirtelen azon kaptam magam, hogy már a sportcsarnok felé tartok. Pete hamarabb ért oda, mint én. Mire megérkeztem már az ajtóban állt kezében a sportcsarnok kulcsaival. Ahogy tartottam felé volt időm tüzetesebben is szemügyre venni. Meg kell, hogy mondjam egész üdítő látványt nyújtott, ahogy ott állt az ajtónak támaszkodva. Fekete pólója úgy feszült rá, hogy láttatni engedte feszes és kidolgozott felsőtestét. Tejcsokoládé barna szemeivel és barna félhosszú, mindig kócos hajával elképesztően szexin nézett ki. Hogy nem vettem eddig még ezt észre? Tényleg ennyire vakká lettem volna az ilyen dolgokkal kapcsolatban, csak mert azzal a szemét  Josh-sal jártam? Arra a srácra se volt érdemes fél évet pazarolnom. Nem is tudom miért maradtam vele? Hiszen már az első három hónap után nem éreztem mellette jól magam. Akkor kezdett el erőszakoskodni, hogy feküdjek le vele. Persze én nem engedtem neki. Nem éreztem úgy, hogy képes lennék rá megbánás nélkül. Így folyton csak veszekedtünk. Aztán meg mindig jött azzal a dumával, hogy sajnálja, és csak engem szeret. Én pedig folyton megbocsátottam neki. Ki tudja miért, hiszen nem voltam belé szerelmes. Így ment ez fél évig, amikor is rájöttem, hogy folyamatosan csal az egyik osztálytársnőjével. Amikor erre rájöttem dobtam, de ő ezen kiakadva elhíresztelte az egész suliban azt a pletykát, hogy én egy óriási ribanc vagyok, és hogy már a második randinkon képes voltam rámászni a moziban. Persze ennek semmi alapja nem volt, de valamiért mindenki elhitte. Hónapokig terrorizáltak a suliban. A szekrényemen minden reggel az állt, hogy ribanc meg az, hogy kurva. Hiába mosták le délután a takarítók másnapra mindig újra ott volt és az igazgatóság nem tudott, de inkább nem is akart tenni ellene semmit. Aztán egyszer mikor már úgy volt, hogy ha nem maradnak abba egy héten belül a sértegetések és piszkálások átiratkozok, egy ismeretlen diák, aki az én oldalamon állt lejátszott a rádióban egy hangfelvételt amiben Josh-sal éppen a szex ügyön veszekedtünk. Ez meggyőzte az összes tanulót a suliban az én ártatlanságomról és sorra jöttek bocsánatot kérni tőlem. Onnantól kezdve Josh és az ő kis újdonsült barátnője Jessica kerültek terítékre. Ennek már két hónapja, és a hangulatok lecsendesedtek azóta. De Josh-t még mindig kerülik a suliba járó diákok. Akárcsak Jessicát aki furcsa módon mégiscsak együtt maradt Josh-sal. De hogy ki volt az én megmentőm ebben a kilátástalan helyzetben, és honnan szerezte azt a felvételt, azt a mai napig nem tudom. Pedig kutattam utána. Még a rádiós sráctól is megkérdeztem ki adta a kazettát neki, de azt mondta nem tudja, egyik reggel csak úgy ott állt az asztalán „játszd le” felirattal. És azt mondta ennél többet ő sem tud. Merengésemből Pete zökkentet ki.
-Szia – köszönt majd közelebb húzott magához, átölelt és három puszit adott az arcomra köszönés képpen. Meglepett hirtelen közelsége, de furán kellemes bizsergést váltott ki belőlem. Hirtelen olyan érzésem támadt mintha most ismerném meg Pete-et. Sokat lógtunk már együtt, de most mégis olyan érzésem volt mintha egy teljesen ismeretlen ember állna előttem. Talán ez lenne annak az eredménye, hogy most más szemmel néztem rá. Nem csak a havert láttam benne, hanem megláttam a pasit is. És mivel, mint ilyen tetszett, amit látok már nem tudok úgy tekinteni rá, mint előtte.
-Szia – köszöntem vissza neki fél perccel később mikor leesett, hogy reagálnom kéne valamit.
-Akkor mehetünk próbálni? – kérdezte.
-Mi? Ja, persze. Menjünk. – zagyváltam. Istenem most komolyan mi a franc ütött belém? Mint aki még soha nem látott pasit az életben úgy bámultam szegényt és alig tudtam megmukkanni is. Kicsit se volt gáz a helyzet. Szerencsémre ő vagy nem vette észre furcsa viselkedésem vagy csak nem jegyezte meg nekem.
Elindultunk befelé. Pete kinyitotta a kulccsal az ajtót majd kitárta előttem és előre engedett. A sportcsarnokba egy hosszú folyosó vezetett, amiről két oldalra az öltözők ajtaja nyílt. Végig mentünk a hosszú folyosón egyenesen a hatalmas kétszárnyú ajtóhoz, ami a sportcsarnokba nyílt. Pete ismét elővette a kulcsokat majd ismételten előre engedett. A terem óriási volt. Rengetegszer voltam már itt hisz minden tesi órám itt van, de még 3 év elteltével sem tudtam megszokni ezt a látványt és mindig elámulok, mikor itt járok.
-Elkértem Mr. Gordontól a zenét is. Azt mondta nyolcig próbálhatunk. Valószínűleg addigra a kaput bezárják és csak a kolin át tudunk kimenni. Szóval kifelé menet vissza tudjuk adni a zenét és a kulcsokat is. – mondta Pete.
-Az jó. Úgyis fél kilenckor megy az utolsó vonatom hazafelé. Akkor még lesz is egy félórám kiérni az állomásra. – feleltem.
-Akkor kezdhetjük?
-Aha.
-Beteszem a CD-t a lejátszóba. Rögtön jövök. Addig állj fel a parkettre. – mondta.

Úgy tettem, ahogy Pete mondta, majd pár perccel később hallottam a hangszórókból felcsendülni egy kellemes keringő számot. Pár hónappal ezelőtt rengetegszer hallgattam már ezt a zenét, de nem tudtam megunni. Annyira elbűvölő dallam volt. Pete elém állt, felvette a kiinduló pózt és én is így tettem. Egyik kezét a derekamra helyezte a másikkal pedig megfogta kezem majd elkezdtünk táncolni. Annyira varázslatos volt. Hirtelen úgy éreztem megszűnik a világ körülöttem és csak ő és én meg a zene maradunk. Azonnal megtaláltuk a közös hangot. Pete nagyon jól táncolt. Eszméletlenül jól vezetett engem a parketten. Amikor befejeztük a táncot és a zene is leállt, Pete elszaladt újrajátszani és már kezdtük is előröl. Eleinte egy-két hibát azért vétettünk, de nem túl nagyokat. Ez persze örömmel töltött el, mivel már vagy három hónapja nem próbáltam a táncot és jó érzéssel töltött el a tudat, hogy még mindig emlékszem a lépésekre.  Mikor már vagy századjára próbáltuk a táncot egyszer csak megszólalt a telefonom, ami a nyolc órát jelezte.

-Azt hiszem itt az ideje menni. Nyolc óra van. – szóltam Pete-nek.
-Már ennyi lenne az idő? Hogy elszaladt nem igaz?
-Hát, jó társaságban gyorsan telik. De szerintem azért az izmaim holnap emlékeztetni fognak rá, hogy mégis csak öt órája táncolunk. Holnap is próbálunk? –kérdeztem táncpartnerem.
-Szerintem igen. Úgyhogy ha hazaérsz, ne felejtsd el bekenni a lábaid izomlazító krémmel és vegyél be egy magnézium tablettát is a biztonság kedvéért.
-Rendben. Úgy lesz. – feleltem egy hatalmas mosollyal az arcomon. Jól esett aggodalma. Még ha lehet nem is nekem szólt. Inkább csak félt, hogy megint partner nélkül marad. Legalábbis akkor még így gondoltam.
Mr. Gordon jól mondta. A suli kapui akkorra már zárva voltak így a kolin át kellett kimennünk. Pete beszaladt Mr. Gordon lakrészébe visszaadni a kulcsokat és a zenét majd a koliból kiérve felajánlotta, hogy kikísér az állomásra. Elfogadtam ajánlatát ugyanis elég sötét volt már addigra és kicsit féltem egyedül végig menni azon az úton, ami a vasútállomásra vezetett. Egy sötét szűk utca vezetett ki oda ahol hemzsegtek a sötét alakok. Ott tanyázott a város összes hajléktalanja. Én a várostól 15 km-re lévő kis faluban laktam a szüleimmel és a bátyámmal. Anya a városban dolgozott, mint könyvelő, apa pedig szintén a városban volt ügyvéd. Anyagilag megtehettük volna, hogy a városban éljünk, de valahogy jobb szerettünk a kis csöndes és nyugodt falunkban élni messze a város zajától. A bátyám egy idős volt Pete-el és egy osztályba is jártak. Jason volt az osztály okos tojása, kosárlabda sztárja és minden lány kedvence. Ugyanakkor nagyon segítőkész és szerető báty. Nagyon jó kapcsolatot ápoltunk. Bármi bajom volt hozzá mindig fordulhattam. De persze mi is szoktunk civakodni és heccelni egymást. Hiszen mégis csak testvérek vagyunk. És ugyan ilyen jó barát is volt. Már lassan két éve együtt volt az egyik évfolyamtársnőjével Becky-vel. Becky nagyon rendes és őszinte lány. Nagyon jóba lettünk miután Jasonnel összejöttek. És ennek már lassan két éve. Azóta a család tagjává vált. Pete-tel egész úton beszélgettünk. Imádtam, hogy soha nem fogytunk ki a témából. Nem volt az a kínos csend, és ha volt is, akkor sem volt kínos. Mindig volt valami mondanivalónk a másiknak. Éppen valami viccen nevettünk, amit Pete mondott, amikor elrobogott mellettünk egy fekete BWM. Ránk dudált majd lehúzódott az út szélére és megállt. Megismertem a bátyám kocsiját. Odaszaladtam a vezető felöli ablakhoz és beintegettem a kocsiba. Bátyám válaszul lehúzta a kocsi ablakát. Pete is mögém ért addigra.
-Sziasztok. Mit csináltok erre ilyenkor? – kérdezte Jason.
-Szia. Éppen úton vagyunk az állomás felé, hogy elérjem az utolsó vonatot. Pete-tel a szalagavatóra próbáltunk és elrepült az idő, ezért felajánlotta, hogy kikísér.
-Értem, de hazavigyelek? Úgyis én is oda tartok.
-Tényleg? Akkor oké. Mégis csak jobb, mint vonatozni. – feleltem, majd gyorsan elköszöntem Pete-től és beszálltam Jason mellé a kocsiba.
-Csak nem Becky-től jösz? – kérdeztem tőle miközben a biztonsági övvel bajlódtam.
-De igen tőle jövök. – mondta egy kissé fusztráltan.
-Mi a baj? Történt valami köztetek? Olyan furán viselkedsz.
-Hogy csinálod, hogy mindig kiszúrod, ha valami nem stimmel? – próbálta terelni a témát.
-Úgy ahogy te mikor észreveszed, ha valami bajom van. De ne is próbáld terelni a témát. Mi történt?
-Igazából semmi különös. Kicsit összekaptunk, de semmi komoly. Viszont úgy láttam, hogy jobb, ha nem maradok ott éjszakára. – felelte.
-Értem. Biztos megoldjátok. Ne aggódj. Holnap már megint olyan lesz mintha mi sem történt volna.  – próbáltam vigasztalni kissé elkeseredett bátyám.
-Egyébként hogy is van ez a szalagavatós dolog? Te táncolsz Pete-tel Alyson helyett?
-Igen én. Megkért és én meg elfogadtam. Egyébként ő is meghívott a ballagására és utána hívott, hogy menjünk el a Lionsba is.
-És mész?
-Még szép. Bírom Pete-et. Mindig olyan rendes. Mikor volt az az ügyem Josh-sal akkor is mindig köszönt és mosolygott rám. Egyszer még meg is próbál vigasztalni hogy ne aggódjak úgy is vége lesz egyszer. Másnap már le is adták a rádióban a felvételt.
-Igen nekem sincs vele semmi bajom. Rendes a gyerek. Na, itthon is vagyunk. Menj, nézd meg anyuék itthon vannak-e.
Bementem a házba és egyből megcsapott a szoba melegsége, és a finom vacsora zamatos illata. Kiszóltam az ajtón Jason-nek hogy siessen és elindultam a szobámba lerakni a cuccom. Közben bekiáltottam egy „sziá”-t a konyhába anyunak és apunak, akik éppen egy régi számra táncoltak miközben a vacsorát sütötték. Olyan szép párt alkottak együtt. Anya gyönyörűen festett. Hosszú szőke hajával és kék szemével éppen passzolt apu mellé, akinek hollófekete haja és égszínkék szemei voltak. Mégsem látszott rajtuk hogy már közelebb vannak a negyvenhez, mint a harminchoz. Simán letagadhattak volna tíz évet az életkorukból. Miután végeztem a lepakolással, visszamentem a konyhába. Addigra már Jason is ott volt. Leültünk az asztalhoz, és elkezdtünk enni. Vacsora közben mindenki elmesélte mi történt vele aznap. Ez volt a napi rutin.
-És te hogy-hogy hazajöttél fiatalúr? – kérdezte anya Jasont.
-Valakinek hugit is haza kellett hoznia. – próbálta más mederbe terelni a beszélgetést bátyám.
-Hé, ne kend rám. Azt se tudtad, hogy még bent vagyok. És amúgy is nagylány vagyok, tudok magamra vigyázni. – mondtam – Csak összekaptak Becky-vel így inkább hazajött. – feleltem.
-Kösz hugi. Tele vagy empátiával. – morgott Jason.
-De mégis mi történt? – kérdezte anya.
-Semmi lényeges. Inkább hagyjuk. Beszéljünk egy kicsit Norah napjáról. Neki úgy hallottam eredményes volt. Ugye? – adta vissza a kölcsönt bátyám, amit egy szúrós pillantással jutalmaztam.
-Miért történt valami érdekes veled Norah? – érdeklődött anyám.
-Hát igazából semmi lényeges. Csak újra benne vagyok a szalagavatós keringőbe. – feletem.
-Hogyan? Csak nem kibékültél Josh-sal? – kérdezte apa, akinek ez a téma elterelte a figyelmét anya isteni oldalasáról, és végre bekapcsolódott a beszélgetésbe. A gondolatra, hogy esetleg megint Josh-sal vagyok apró ijedséget véltem kihallani apu hangjából.
-Nem éppen. Pete kért meg hogy táncoljak vele, mert nincs párja. Alyson, akivel táncolt volna beteg lett. Én ugrottam be helyette mivel már nagyjából tudom a táncot hála annak a hülyének – feleltem.
-Pete Johnson? Jason osztálytársa? – firtatta tovább anyám.
-Igen ő az. De én most azt hiszem, megyek is tanulni. – mondtam, majd felálltam az asztaltól és elvittem a mosatlanom a mosogatósba.
Majd felsétáltam a lépcsőn a szobámba és ledőltem az ágyra. Annyi minden történt ma. Hirtelen nagyon fáradtnak éreztem magam. Annyira hogy az ágyon fekve el is nyomott az álom. Csak valamikor fél négy fele ébredtem fel. Akkor elmentem a fürdőmbe lezuhanyoztam, megágyaztam, pizsit húztam, bepakoltam a holnapra kellő cuccaim a táskámba és visszafeküdtem aludni. Aznap este végig Pete-tel álmodtam. Újra és újra éltem a tegnapi táncunkat. A helyszínek mindegyik álomban mások voltak, de a helyzet mindig ugyan az. Én és Pete táncolunk. Aztán meg már nem táncolunk, hanem valami egészen más fizikai elfoglaltságba bonyolódunk bele, amiben nem kevés a szexuális feszültség. Másnap reggel kipihentnek éreztem magam. De az álom gondolata nem hagyott nyugodni. Az álom képe végig ott zakatolt a fejemben és teljes elmém lekötötte. De nem hagytam magamnak, hogy tovább gondolkodjak ezen. Inkább fogtam magam és felkészültem egy újabb napra, amiről fogalmam sem volt, hogy mit tartogat számomra.

2013. március 15., péntek

1. Fejezet

Eljött a pillanat. Itt van az első fejezet a történetből :) Remélem tetszeni fog :) Légyszi írjatok véleményt ha nem túl nagy kérés :) És köszi szépen hogy elolvassátok :) A következő fejezet is felkerül valamikor a hosszú hétvége folyamán :)

xo:Nana


1. fejezet


Az egész egy szokásos hétköznapon történt. Éppen suliban voltunk a csajokkal, Patty-vel, Kimberly-vel,  Annie-vel és Mary-vel. Úgy, mint mindig most is hülyéskedtünk a folyosón. Mary éppen arról mesélt, hogy megint le akar fogyni.
-Eldöntöttem, le fogok dobni magamról 20kg akkor is, ha bele gebedek. Már elegem van abból, hogy én vagyok a duci kis törpe. - panaszkodott barátnőm.
Lehet, hogy duci vagy, de szerintem jól áll, aki meg mást mond az vak. – próbálta vigasztalni Mary-t Annie.
-Amúgy is Mary ezt már annyiszor hallottuk tőled ebben az évben. Nem elég elhatározni meg is kell valósítani. Amúgy meg törpének akkor is törpe maradsz. – mondta Kimberly.
-Kimberly-nek igaza van Mary. A múltkori próbálkozásod is óriási bukta lett. Emlékezz csak vissza. – mondtam.
-Nem tehetek arról, hogy anyám mindig olyat főzött, amit imádok. Túl nagy volt a kísértés. – védekezett Mary.
-Azért az 3 tányér birkapörkölt szerintem kicsit túlzás. Amúgy is hova fért? Én kidurrantam volna a helyedben. – szólt Patty.
-Na, jól van, hagyjuk szegényt. Hátha mégis megcsinálja most kivételesen. Nem tudhatjuk, míg meg nem próbálja, hogy mi lesz legközelebb. – kelt barátnőnk védelmébe Annie, majd elindultunk a szekrények felé.

Éppen irodalom óránk következett. Mentünk, hogy összeszedjük a tankönyveket és füzeteket a következő órához. A szekrényeink az osztályteremtől pár méterre voltak. Sárga színű tipikus amerikai gimikben használatos szekrények voltak. Minden tanulónak volt egy saját külön szekrénye, amiben bármit tarthatott. A mieink egymás mellett voltak. Az enyém volt elől utána Patty-é,Kimberly-é, Annie-é és szélen Mary-é. Bal szélemen már 3 éve egy évvel felettem járó srác Pete volt. Gyakran beszélgettünk mikor egyedül mentem a szekrényemhez. Kedves és jó fej srác. Egy párszor már buliztunk is együtt a Lions-ban.  Most is ott volt a szekrényénél. Mikor meglátta, hogy közeledünk barátnőimmel egyből elkezdett integetni.


-Szia Norah. Helló lányok. Mi újság?- kérdezte.
-Szia Pete. Semmi különös, veled? Neked nem kéne a ballagási próbádon lenned? – kérdeztem.
-Lehet kéne, de itt jobb a társaság. - felelte szemöldök húzogatva, kacérkodón - Igaz is Norah jó hogy említed a ballagást. Már meg akartam kérdezni, hogy nem lenne kedved eljönni  rá? Meg persze utána lesz egy kis buli is és a meghívó oda is szól. Bár ne számíts nagy durranásra csak páran leugrunk a Lions-ba ünnepelni.
-Jól hangzik. Szívesen megyek. Hova kell mennem? És mikorra?
-Tessék itt a meghívód. Ezen minden rajta van. Akkor majd még beszélünk. Szia. – köszönt Pete, és elindult az osztályterme felé.
-Na, ez aztán valami. Mi az, talán mire elmegy a suliból összeszedi a bátorságát, hogy bevallja mit érez? Nem siette el. – szólt Kimberly.
-Te meg miről beszélsz? Ez nem olyan. Csak haverok vagyunk. És csak udvarias akart lenni, ezért hívott meg.
-Ja, és arra mi a magyarázatod, hogy az egész suliból csak téged hívott meg? És csak te kaptál az osztályán kívül tőle tablóképet. Pedig sok lány ölt volna azért a képért vagy, ezért a meghívóért.
Már ekkor elkezdhettem volna gyanakodni. Kimberly furcsán viselkedett. Féltékenynek tűn. Nem értettem ezért úgy gondoltam biztos én képzelődtem és nem foglalkoztam a dologgal. Be tudtam annak, hogy amúgyis kissé áskálódó természete volt. Már ovis korunk óta ismertem és azóta nagyon jó barátnők voltunk. Együtt nőttünk fel és nem is laktunk annyira messze egymástól így folyton egymásnál lógtunk. A nagy babázások és játékok összehoztak minket és ez a szoros barátság a gimiben is megmaradt. De ahogy nőttünk Kimberly elég bunkón és gorombán kezdett viselkedni másokkal. Akik nem ismerték szimplán csak egy beképzelt libának könyvelték el. Az igazi oldalát csak én ismertem. Később párosunkhoz csatlakoztak a lányok, de ők is inkább velem voltak jóban és Kimberly-t csak miattam viselték el bár nem értették nagy barátságunk. Patty sokszor mondta nekem, hogy Kimberly csak kihasznál, de én nem hittem neki. Mindig azt mondtam, hogy nincs igaza és nem ismeri úgy, mint én ezért hiszi ezt.
-Nem tudom. Figyelj, régóta jóban vagyunk. Szerintem észrevettem volna, ha akar valamit. De még ha így is van ez miért zavar téged?
-Ó, engem ugyan nem zavar. Tégy, amit akarsz. – válaszolt ingerülten barátnőm majd elviharzott.
-Hát ez fura volt. – mondta Mary.
-Az nem is kifejezés. Tudja valaki mi baja lehetett? – kérdezte Annie.
-Fogalmam sincs, de engem nem is nagyon érdekel. Már meg szokhattad volna, hogy Hisztérika Királynőnek soha nem tetszik valami. Inkább menjünk órára. Mrs. Hope nem fog repesni az örömtől, ha késünk. – figyelmeztetett minket Patty.
-Ugyan már. Norah a kedvenc diákja. Tuti, hogy megúsznánk a késést. Még csak a naplóba se lenne benne.
-Nem baj Mary. Akkor is menjünk. – feleltem majd elindultunk az osztályterem felé.
 
Már mindenki az osztályban volt rajtunk kívül. A tanár szokásához híven most is öt perccel becsengetés után érkezett meg a terembe így a mi kis késésünk fel sem tűnhetett neki. Az osztályba huszonhatan jártunk. Tizenhárom lány és ugyan ennyi fiú. A fiúk mind jól kijöttek egymással, ám a lányok között enyhén szólva is széthúzás volt. Mindnyájunknak meg volt a maga baráti köre az osztályon belül és nem szívesen közösködtünk a másik csoporttal. Persze ha muszáj volt, akkor a többiekkel is kijöttünk, de a mi kis ötösünk nem igazán volt az osztály elitje. Általában mi a terem legvégében ültünk le a csajokkal. Mellettem Patty ült és közvetlen előttünk egy padban ült Mary és Annie. Kimberly a hátam mögött ült egymagában. Nem az az ember volt, aki szerette, ha ülnek mellette. Kellett a hely a smink, manikűr és egyéb szépészeti cuccainak a pad másik felén. Az órákat többnyire levelezgetésekkel és halk csevegéssel töltöttük. Kivéve a magyart, mert azon én mindig odafigyeltem a tanárra. A további tanulmányaimhoz szükséges volt a jó jegy. Feltett szándékomban állt könyvszerkesztővé válni. Most azonban nem tudtam az órára koncentrálni. Aggasztott barátnőm viselkedése. Nem tudtam mire venni a történteket. És be kell vallanom kicsit elgondolkodtattak a szavai is. Mi van, ha igaza van, és Pete többet érez, mint barátság? És vajon én mit érzek? Soha nem gondolkodtam még ezen. Töprengésemből egy Kimberly-től érkezett levél zökkentett ki.

„Tényleg el akarsz menni a ballagásra?”   - állt a levélben.
„Igen úgy terveztem. Miért szerinted nem kéne elmennem? Amúgy is már igent mondtam neki. Nem venné ki jól magát, ha visszamondanám. Meg ez Jason ballagása is. Minden féle képpen ott lennék.”  - írtam válaszul, utalva rá hogy egyetlen bátyámnak is fontos ez az esemény.
„Bocsi, hogy ilyen hülyén reagáltam. Nem tudom mi ütött belém. Talán csak az, hogy én is olyan szívesen mentem volna. Még mindig jobb a ballagás, mint az a hülye sorfalállás, amin nekünk kell részt venni.”
„Meg tudlak érteni. Nem éppen kellemes a melegben ácsorogni. De akkor nem rám haragszol?”
„Persze, hogy nem. Ne aggódj. Nincs semmi baj. És érezd jól magad a ballagáson.”
„Egyébként meg akartam kérdezni, hogy komolyan gondoltad azt, amit a folyosón mondtál? Tudod, hogy most végre összeszedi a bátorságát és elmondja, mit érez?”
„Ja, hogy az. Hát igen. Nekem mindig is úgy tűnt, hogy többet érez, mint azt te hiszed.”

És ekkor abba kellett hagynunk az írást mivel kedvenc tanárom éppen erre tartott és így jobbnak láttam figyelni az óra további részében. Kicsengetés után a csajokkal elmentünk ebédelni. Rengeteg diák volt az ebédlőben. Óriási sor állt és az sem segített nekünk hamarabb az ételünkhöz jutni, hogy kedvenc tanárom előszeretettel tartotta az óráit öt perccel tovább a kicsengetésnél. Mikor végre mind a négyen megkaptuk az aznapi ebédünket, ami valami felismerhetetlen levesből (az étlap szerint tojásleves), túrós tésztából és egy darab almából állt, leültünk szokásos asztalunkhoz. Az ebédlő végében állt egy ablak mellett, ami a forgalmas főútra nézett. Bevett szokásunkhoz híven leültem az ablak mellé. Patty mellém ült le. Velem szemben Annie és bal szélén Mary ültek. Kimberly az asztalfőn foglalt helyet. A csajokkal éppen a legújabb pletykákról csacsogtunk, amikor valaki hírtelen vállaimra tette kezeit és megrántott székestől hátrafelé. Ijedtemben egy halk sikkantás hagyta el a számat, majd hátrafordultam, hogy megbüntessem ijesztgetőmet. Pete-tel találtam szemben magam, aki kajánul vigyorgott sikeres merényletén.

-Peter Alexander Johnson. A szívbajt hoztad rám. Ez mire volt jó? – dühöngtem. – és ti miért nem figyelmeztettetek, hogy a hátam mögött van? Majdnem félrenyeltem a tésztát. – fordultam barátnőimhez.
-Ugyan Norah, ez csak poén volt. – mondta nevetve Patty.
-Ja, az volt. Ha láttad volna a képedet. Elég érdekes fejet vágtál. – mondta Annie miközben az előbb említett érdekes fejem próbálta utánozni több-kevesebb sikerrel, amit az asztalnál jelenlévő barátaim hatalmas kacajokkal jutalmaztak. Be kell vallanom tényleg vicces volt és iménti haragom egy szempillantás alatt elpárolgott és eleresztettem egy enyhe mosolyt is.
-Na, de térjünk vissza ahhoz, hogy miért is terrorizáltál az előbb? – fordultam Pete-hez.
-Csak kérdezni szerettem volna valamit. Tudod nemsokára itt a szalagavató bál. Hogy pontos legyek a hétvégén lesz és az a lány, aki a párom lett volna a bálon beteget jelentett. Úgy hallottam, te is készültél a szalagavatóra, mint Josh párja, de közbejött ugye a szakításotok és ugrott a dolog. Viszont a táncot azt tudod igaz?
-Hát, bár már régen nem gyakoroltam szerintem még nagyjából emlékszem a lépésekre. Szóval igen.
-Akkor nem tennél meg nekem egy óriási szívességet és kísérnél el a bálra? – kérdezte az óriási szót elnyújtva - A ruha miatt nem kell aggódnod. Alyson, a lány, aki a párom lett volna, már megvette a ruhát, de mivel neki már úgy sem kell így kölcsönadja arra a napra neked. Szerintem még a méretetek is stimmel, de ha mégsem majd bevetetünk belőle egy keveset. Na, mit szólsz? Jössz velem a bálba?
-Tudod mit. Elmegyek veled, ezzel kihúzva a csávából. De nem tudod mit szabadítottál magadra ugyanis én nem fogadom el az „éppen, hogy elmegy” táncot. – incselkedtem vele - Tökéletesen kell csinálnunk. Ebből nem engedek. – feleltem.
-Azt hiszem ezzel nem lesz gondunk. Én se terveztem másképp. De ehhez természetesen sok gyakorlásra van szükségünk. – felelte kihívóan.
-Én is úgy gondolom. A legjobb lesz, ha már ma elkezdünk gyakorolni. Igen csak idő híján vagyunk és még össze is kell szoknunk. Fontos az összhang.
-Oké. Akkor ma délután a sportcsarnokban. Most úgyse használja senki. A kosarasok idegenben meccseznek. Hánykor végzel? – kérdezte Pete.
-Háromkor. Akkor ott találkozunk. – válaszoltam majd megeresztettem Pete felé egy mosolyt. Ő viszonozta, majd visszament az asztalához, ahol haverjai már várták.
-Ezek szerint akkor mégis mész a szalagavatóra. Mégse volt hiába való az a sok próba, amire eljártál a miatt a bunkó Josh miatt. – mondta Patty.
-Nagyon úgy néz ki a dolog. – feleltem.