xoxo:Nana
8. fejezet
A szobámban érve igyekeztem
összeszedni a cuccaimat minél előbb mivel féltem, hogy mi fog történni akkor,
ha azt a két srácot sokáig kettesben hagyom. Két eshetőség futott át agyamon.
Az egyik, hogy Jason mindenféle baromságról kezd el hadoválni és teljesen
leéget Pete előtt. A másik pedig hogy Pete elmondja mi történt tegnap, amit nem
szeretem volna. Bár bíztam Pete-ben annyira, hogy ne higgyem, azt konkrétan
kifecsegi titkomat, de célzásokat tehet, ami éppen elég Jason-nek hogy többé ne
szálljon le rólam, amíg meg nem tudja mi történt. Amikor beléptem a konyhába a
fiúk hirtelen elhallgattak, amit furcsáltam. Rá is kérdeztem, mivel az volt a
gyanúm, hogy rólam susmogtak valamit. Aggasztott a tudat, hogy esetleg
sejtéseim valamelyike vagy éppen mindegyike beigazolódik, de úgy tűnt semmi
ilyenről nem volt szó. Jason csak megint hozta a formáját és elhülyéskedte az
egészet. Ezután Pete-el leléptünk otthagyva bátyámat a lakásban egyedül. A
sulihoz vezető úton Pete felajánlotta, hogy mostantól ő hoz majd iskolába, de
nem akartam a terheire lenni, így visszautasítottam ajánlatát. Viszont Pete nem
hagyta magát olyan könnyen visszautasítani. Legalább olyan makacs volt akárcsak
én. Hiába mondtam neki hogy borzasztóan felesleges kitérő és pénzkidobás az
egész, mégis hajthatatlan volt és úgy tűnt ebből a vitából én nem jöhetek ki
nyertesen. Bár nem tagadom tetszett a gondolat, hogy minden nap legyen egy 15
percnyi magányos autóút, amikor csak ketten vagyunk. Így végül ráhagytam a
dolgot. Tegyen, amit akar, az ő pénze és ideje. Megérkeztünk a sulihoz. Pete
egy úriemberhez méltóan nyitotta ki nekem az ajtót és segített kiszállni a
járműből. Lovagiassága meglepett, de nagyon tetszett. Nem volt még dolgom hozzá
hasonló udvarias és rendes sráccal. Josh egyáltalán nem volt ez a típus. Ő
inkább szerette, ha neki nyitnak ajtót, mint sem fordítva, és elvárta, hogy a
lány fizesse a számlát a vacsorák alkalmával. Vagy legalábbis a számla rá eső
részét. Pete ehhez képest már egy magasabb kategória volt és nem tagadom
lenyűgözött ez a tőle természetesen jövő előzékenység. Belépve az iskola
épületébe egyből a szekrényeink felé vettük az irányt. Beszélni akartam a
lányokkal, de legfőképpen Kimmel. Nagyon jó lett volna megbeszélni a tegnap
történteket. Bár nem akartam, hogy mások tudják ő kivétel volt. Muszáj voltam
beszélni vele erről. Hiszen erre valók a legjobb barátnők, nem? Hogy elmondj
nekik olyan dolgokat is, amiket másoknak nem. És akkoriban még úgy tartottam,
hogy Kim a legjobb barátnőm mindannyiuk közül. Persze a lányoknak is el akartam
mondani, hogy mi volt mivel ők is elég közel voltak hozzám, de először Kimmel
akartam ezt megbeszélni. Eldöntöttem, hogy aznap csajos estét tartok és
meghívom magamhoz a lányokat. Kimet kicsit hamarabbra hívom át így ő hamarabb fogja
megtudni a teljes sztorit, mint a többiek. Persze úgy kellett időzítenem, hogy
aznap még Pete-el is próbálnom kellett. A szalagavató vészesen közeledett és mi
még csak egyszer próbáltunk, bár akkor elég jól ment. Viszont muszáj volt még
egy kis gyakorlás a holnapi első közös próbáig, ahol már az egész szalagavatót
elpróbáljuk és ott lesz mind a két évfolyam, a tizenegyedik és a tizenkettedik
is. A mi évfolyamunk a szervező osztály így nekünk is részt kell venni az egész
rendezvényen. Míg ezeken gondolkodtam Pete-el lassan megérkeztünk a
szekrényeinkhez. Ahogy sejtettem a lányok már rég ott voltak a sajátjaiknál.
Pete-et lehagyva rohantam oda hozzájuk, hogy előrukkoljak esti terveimmel.
- Sziasztok. Mi újság? – kérdeztem.
- Szia Norah. Késett a buszod? Hamarabb itt szoktál lenni. –
mondta Mary.
- Öööhm…nem, igazából nem busszal jöttem. – feleltem
zavartan.
Mary beletrafált. Pont azt a kérdést
tette fel, amire még nem most akartam volna megadni a választ, hanem majd csak
este.
- Akkor kivel jöttél? Jason és Becky még nincsenek itt. –
kérdezte kíváncsian Patty.
- Ami azt illeti Pete hozott ma suliba, de majd később
elmesélem. Hosszú lenne és nem is alkalmas hozzá a helyszín se… - mondtam és
fejemmel a közeledő Pete felé intettem jelezve, hogy nem akarom, hogy
beszélgetésünket hallja.
- Rendben most megmenekültél, de nem úsztad meg ennyivel. –
mondta Annie.
- Valahogy éreztem. – mint egy végszóra Pete is odaért a
szekrényéhez, majd miután köszönt a lányoknak matatott valamit a szekrényében
és elbúcsúzva a termébe ment, én pedig visszafordultam a lányokhoz és
folytattam mondandómat. - Ezért is gondoltam arra, hogy nálam aludhatnátok ma.
– vetettem fel ötletemet nekik is.
- Ez tök jó ötlet. Úgyis régen tartottunk már csajos estét.
És holnapra amúgy se kell sokat tanulni. A próba miatt úgyis elmarad majdnem az
összes óránk. – fejtette ki véleményét Mary.
- Ezek szerint te benne vagy Mary. És ti jöttök? – fordultam
Patty-hez és Annie-hez.
- Persze. – vágták rá egyszerre szinkronban, mintha már hetek
óta erre gyakoroltak volna.
Összenéztek egymással
majd mindannyian elkezdtünk nevetni. Mikor abbahagytuk rám tört egyfajta
hiányérzet, majd nem sokkal utána rájöttem, hogy mi okozta: Kim nem volt ott
velünk.
- Kimet nem láttátok? Neki is el akarom mondani mit tervezünk estére.
– kérdeztem.
- Mintha a mosdó felé láttam volna menni. – felelte Patty
olyan nézéssel, ami azt üzente, hogy „ezt még kérdezni kell, hiszen gondolhatnád,
hogy merre találod?”. Patty soha nem tudta elrejteni a nem tetszését. Vagy csak
lehet nem is akarta igazán. A lényeg hogy az arca mindig elárulta mit is
gondolt egyes emberekről. De az is lehet, hogy ez csak nekem volt mindig ilyen
nyilvánvaló.
Megköszöntem neki a
felvilágosítást, majd otthagyva a csajokat elindultam a lány wc felé.
Kimet tényleg ott
találtam. Az egyik tükör előtt állt és éppen a száját kente szájfénnyel.
Lépteimet hallva felém fordult majd meglátva elmosolyodott. Én viszonoztam
gesztusát, majd megálltam a mellette lévő tükörnél és elkezdtem hajamat
igazgatni.
- A csajokkal kitaláltuk, hogy ma
nálam alszunk és csapunk egy igazi csajos estét. Mit szólsz hozzá? Benne vagy?
– tértem egyből a lényegre, mint egy köszönés képpen.
- Ma? Persze. Biztos jó buli lesz. –
mondta.
- Te jöhetnél kicsit hamarabb, mint a
többiek. Van valami, amit szeretnék veled megbeszélni előbb, mielőtt a
csajoknak elmondanám.
- Na, mi az? Csak nem alakul valami
Pete-el? Láttam vele jöttél suliba. Meg is lepett egy kicsit. – kezdett el kérdezősködni,
akár csak a lányok tették.
- Nem egészen erről van szó, de
Pete-nek is köze van a dologhoz. – feleltem.
- Egyre kíváncsibbá teszel. – felelte
egy sejtelmes mosoly kíséretében.
- Azért még bírd ki valahogy estig.
Na de neked milyen volt a tegnapod? – kérdeztem meg tőle.
- Csak a szokásos unalom volt, mint
mindig. Lizzy az agyamra ment. Anya nem volt otthon és egyszerűen nem lehetett
vele bírni. – Lizzy Kimberly öt éves kishúga volt.
A kislány elég vadóc.
Olyan hajmeresztő húzásai szoktak lenni, hogy az elképesztő. Ha az a kiscsaj
kitalál valamit, legyen akármilyen veszélyes, buta vagy éppen ijesztő dolog
tuti, hogy megvalósítja. Kész istencsapása. Ugyanakkor nem lehet rá haragudni.
Angyali arcával, szőke göndör fürtjeivel és tengerkék szemeivel mindenkit
levesz a lábáról. Pontos ellentéte nővérének, aki legalább annyira lenyűgöző
barna hullámos hajával és szemével. Mikre nem képes a genetika. Még tovább
tárgyaltuk Kim napját közben elindultunk kifelé a mosdóból, a terem felé. A lányok már ott voltak a helyeiken. Mi is
leültünk és vártuk, hogy elkezdődjön az óra. A nap gyorsan telt. Mire észhez
kaptam már vége is volt és én szemem lehunyva az egyik padon ülve élveztem a
tavaszi napsütést, ami kellemesen kényeztette a bőrömet, miközben Pete-re vártam.
Hamarabb végeztem, mert az utolsó órám elmaradt. Hiányzott a tanár. Így még
volt egy órám a közös próbánkig. A lányokkal megbeszéltük, hogy olyan hétre
jönnek át. Kimet hatra hívtam. Úgy számoltam egy plusz óra a többiek nélkül
elég lesz kettőnknek, hogy kivesézzük a tegnap történt dolgokat. Nem csak a
támadást akartam vele megosztani, de tanácsokat is kérni akartam tőle Pete-et
illetően. Pete-el megbeszéltem, hogy ötig próbálunk. Elmeséltem neki esti
programom és készségesen ajánlott fel egy vásárlással egybeiktatott fuvart.
Vennem kellett még pár dolgot, többek között persze egy rakás chipset hogy
legyen, mit nassoljunk, pár üveg üdítőt és egyéb olyan dolgokat, amik
szükségesek egy igazán jó pizsamapartihoz. Gondolatmenetemet egy hang zavarta
meg.
- Szia. – köszönt rám Patty.
Meglepődve fordultam
felé ültömben. Nem tudtam, hogy még itt van a suliban.
- Szia. Te hogy-hogy még itt vagy? –
kérdeztem meg tőle.
- Miss Berger megkért, hogy segítsek
neki a kémcsövek elpakolásában. – utolsó óránk kémia volt Miss Bergerrel.
- Értem.
- De egyébként jó is, így mert amúgy
is beszélni akartam veled négyszemközt. – mondta és én kíváncsian néztem rá.
Sejtésem sem volt mit
akarhat mondani. Az arcomra kiült értetlenséget ő is észrevette. Leült mellém a
padra és szembefordult velem. Láttam arcán a vívódást. Nem akaródzott
belekezdeni a mondandójába, de most már muszáj volt neki. Majd megölt a
kíváncsiság.
- Szóval miről van szó? – kérdeztem rá
hátha így szóra bírhatom.
- Kimberlyről szerettem volna veled
beszélni. – kezdett bele óvatosan egy elég kényes témába.
Az évek során mióta
jóban vagyunk Patty-vel mindig nehezen értettünk szót egymással, ha legjobb
barátnőmről volt szó. Így ha csak tehettük inkább nem beszéltünk róla. Nem is
értettem most miért hozta fel.
- Mi van vele? – kérdeztem tőle
készen arra, hogy megvédjem barátnőm az esetleges szidalmaktól.
- Mostanában furcsán viselkedik. –
folytatta. – Gyakran tűnik el a suliban úgy, hogy észre se vesszük, hogy nincs mellettünk,
és szinte soha nincs velünk. Te is időtelen idők óta nem beszéltél vele. Mindig
közbejött neki valami. Többnyire azt mondta, hogy Lizzy-re kell vigyáznia, de
múltkor összefutottam Mrs. Jacksonnal a boltba, és azt mondta, hogy Kim nem
szokott otthon lenni és azt, hogy állítólag mindig velünk szokott lógni. Szóval
az anyukájának azt adja be, hogy velünk lóg nekünk meg, hogy otthon van a húgával,
de igazából egyik helyen sincs. Ezt kicsit furcsállom. Mi oka van hazudni
nekünk? De még ha nekem és a lányoknak nem is mondja el, neked miért nem beszél
arról, hogy mi van vele? Vagy te tudsz valamit? – kérdezte.
Lefagytam. Most hogy
jobban belegondoltam Patty-nek teljesen igaza van. Az utóbbi pár hónapban
egyszerűen elérhetetlen volt akárki számára Kim. Már idejét sem tudom mikor
beszélgettünk úgy igazán utoljára. Valahol ezért is szerettem volna olyan nagyon,
ha ma hamarabb átjön és tudok vele beszélni.
- Bármit is gondolsz, most nem az
ellenszenv beszél belőlem Kimberly irányában. Egyszerűen úgy éreztem tudnod
kell róla. – mondta végül.
- Köszi szépen, hogy szóltál Patty.
Majd megpróbálok beszélni vele ma. – feleltem majd elköszöntünk egymástól és
Patty elindult hazafelé.
Idő közben kicsengettek
és Pete is megérkezet. Bementünk a sportcsarnokba és megint elpróbáltuk a
táncot. Többnyire jól ment ám az egyik lépést elrontottam és olyan
szerencsétlenül léptem, hogy felbuktam a saját lábamban. Pete megpróbált
elkapni, de ezzel csak azt érte el, hogy ő is elesett velem együtt. Elterültünk
a padlón, Pete alattam én pedig felette. Az arcunk vészesen közel állt
egymáshoz, akár a filmekben szokott, és nekem az ugrott be, hogy ezek a
pillanatok szoktak azok lenni, amikor a két főhős csókolózni kezd. Hirtelen
megtörve a pillanat meghittségét, elfordítottam tekintetem Pete barna
szemeiből, ezzel végképp megakadályozva azt, hogy bármi történjen. Zavartan
tápászkodtam fel Pete mellkasáról és sétáltam oda a lemezlejátszóhoz
kikapcsolni a zenét, ami még mindig tovább szólt a hangfalakból.
- Bocsánat. Remélem nem ütötted meg
magad nagyon miattam. – kértem elnézést.
- Ugyan már. Semmi gond. Még
szerencse, hogy neked sem lett semmi bajod. Ez a lényeg.
- Szerintem lassan mehetnénk akár
bevásárolni is. Eleget próbáltunk már ma. Holnap úgyis agyon fognak minket
hajtani. – vetettem fel.
- Benne vagyok. Úgyis jobbak vagyunk
a legtöbb párosnál. Láttad már, hogy táncol együtt Josh és Jessica?
Borzalmasak. – mondta és kitört rajtunk a nevetés.
Elindultunk Pete autójához,
majd a legközelebbi bevásárlóközpont felé vettük az irányt. Megvettük a
szükséges dolgokat, aztán Pete hazavitt és segített bevinni azt a pár szatyrot,
amibe a vásárolt cuccokat tettük. Odahaza még csak egyedül én voltam.
Elköszöntem Pete-től aztán felhívtam anyut. Tőle megtudtam, hogy túlóráznia kell,
és apa bent marad vele segíteni neki, de még így is elégé el fog húzódni és
lehet, hogy haza se jönnek már reggelig. Ez azt jelentette, hogy egész este
üres lesz a lakás mivel Jay megint Becky-nél tölti az éjszakát, ahogy szinte
majdnem minden este. Nem is értem miért nem költöznek már végre össze. Hiszen
így is folyton együtt vannak. Anya végül megengedte, hogy a lányok jöjjenek így
már semmi akadálya nem volt annak, hogy egy fergeteges este elé nézzek.






