A fejlécet készítette Miss Babe :)

2013. április 20., szombat

8. Fejezet

És itt is van a következő fejezet :D Jó olvasást :) Visszajelzéseknek továbbra is nagyon örülnék. Szerintem nem olyan nagy kérés :D Előre is köszönöm ^^

xoxo:Nana


8. fejezet


A szobámban érve igyekeztem összeszedni a cuccaimat minél előbb mivel féltem, hogy mi fog történni akkor, ha azt a két srácot sokáig kettesben hagyom. Két eshetőség futott át agyamon. Az egyik, hogy Jason mindenféle baromságról kezd el hadoválni és teljesen leéget Pete előtt. A másik pedig hogy Pete elmondja mi történt tegnap, amit nem szeretem volna. Bár bíztam Pete-ben annyira, hogy ne higgyem, azt konkrétan kifecsegi titkomat, de célzásokat tehet, ami éppen elég Jason-nek hogy többé ne szálljon le rólam, amíg meg nem tudja mi történt. Amikor beléptem a konyhába a fiúk hirtelen elhallgattak, amit furcsáltam. Rá is kérdeztem, mivel az volt a gyanúm, hogy rólam susmogtak valamit. Aggasztott a tudat, hogy esetleg sejtéseim valamelyike vagy éppen mindegyike beigazolódik, de úgy tűnt semmi ilyenről nem volt szó. Jason csak megint hozta a formáját és elhülyéskedte az egészet. Ezután Pete-el leléptünk otthagyva bátyámat a lakásban egyedül. A sulihoz vezető úton Pete felajánlotta, hogy mostantól ő hoz majd iskolába, de nem akartam a terheire lenni, így visszautasítottam ajánlatát. Viszont Pete nem hagyta magát olyan könnyen visszautasítani. Legalább olyan makacs volt akárcsak én. Hiába mondtam neki hogy borzasztóan felesleges kitérő és pénzkidobás az egész, mégis hajthatatlan volt és úgy tűnt ebből a vitából én nem jöhetek ki nyertesen. Bár nem tagadom tetszett a gondolat, hogy minden nap legyen egy 15 percnyi magányos autóút, amikor csak ketten vagyunk. Így végül ráhagytam a dolgot. Tegyen, amit akar, az ő pénze és ideje. Megérkeztünk a sulihoz. Pete egy úriemberhez méltóan nyitotta ki nekem az ajtót és segített kiszállni a járműből. Lovagiassága meglepett, de nagyon tetszett. Nem volt még dolgom hozzá hasonló udvarias és rendes sráccal. Josh egyáltalán nem volt ez a típus. Ő inkább szerette, ha neki nyitnak ajtót, mint sem fordítva, és elvárta, hogy a lány fizesse a számlát a vacsorák alkalmával. Vagy legalábbis a számla rá eső részét. Pete ehhez képest már egy magasabb kategória volt és nem tagadom lenyűgözött ez a tőle természetesen jövő előzékenység. Belépve az iskola épületébe egyből a szekrényeink felé vettük az irányt. Beszélni akartam a lányokkal, de legfőképpen Kimmel. Nagyon jó lett volna megbeszélni a tegnap történteket. Bár nem akartam, hogy mások tudják ő kivétel volt. Muszáj voltam beszélni vele erről. Hiszen erre valók a legjobb barátnők, nem? Hogy elmondj nekik olyan dolgokat is, amiket másoknak nem. És akkoriban még úgy tartottam, hogy Kim a legjobb barátnőm mindannyiuk közül. Persze a lányoknak is el akartam mondani, hogy mi volt mivel ők is elég közel voltak hozzám, de először Kimmel akartam ezt megbeszélni. Eldöntöttem, hogy aznap csajos estét tartok és meghívom magamhoz a lányokat. Kimet kicsit hamarabbra hívom át így ő hamarabb fogja megtudni a teljes sztorit, mint a többiek. Persze úgy kellett időzítenem, hogy aznap még Pete-el is próbálnom kellett. A szalagavató vészesen közeledett és mi még csak egyszer próbáltunk, bár akkor elég jól ment. Viszont muszáj volt még egy kis gyakorlás a holnapi első közös próbáig, ahol már az egész szalagavatót elpróbáljuk és ott lesz mind a két évfolyam, a tizenegyedik és a tizenkettedik is. A mi évfolyamunk a szervező osztály így nekünk is részt kell venni az egész rendezvényen. Míg ezeken gondolkodtam Pete-el lassan megérkeztünk a szekrényeinkhez. Ahogy sejtettem a lányok már rég ott voltak a sajátjaiknál. Pete-et lehagyva rohantam oda hozzájuk, hogy előrukkoljak esti terveimmel.
- Sziasztok. Mi újság? – kérdeztem.
- Szia Norah. Késett a buszod? Hamarabb itt szoktál lenni. – mondta Mary.
- Öööhm…nem, igazából nem busszal jöttem. – feleltem zavartan.
Mary beletrafált. Pont azt a kérdést tette fel, amire még nem most akartam volna megadni a választ, hanem majd csak este.
- Akkor kivel jöttél? Jason és Becky még nincsenek itt. – kérdezte kíváncsian Patty.
- Ami azt illeti Pete hozott ma suliba, de majd később elmesélem. Hosszú lenne és nem is alkalmas hozzá a helyszín se… - mondtam és fejemmel a közeledő Pete felé intettem jelezve, hogy nem akarom, hogy beszélgetésünket hallja.
- Rendben most megmenekültél, de nem úsztad meg ennyivel. – mondta Annie.
- Valahogy éreztem. – mint egy végszóra Pete is odaért a szekrényéhez, majd miután köszönt a lányoknak matatott valamit a szekrényében és elbúcsúzva a termébe ment, én pedig visszafordultam a lányokhoz és folytattam mondandómat. - Ezért is gondoltam arra, hogy nálam aludhatnátok ma. – vetettem fel ötletemet nekik is.
- Ez tök jó ötlet. Úgyis régen tartottunk már csajos estét. És holnapra amúgy se kell sokat tanulni. A próba miatt úgyis elmarad majdnem az összes óránk. – fejtette ki véleményét Mary.
- Ezek szerint te benne vagy Mary. És ti jöttök? – fordultam Patty-hez és Annie-hez.
- Persze. – vágták rá egyszerre szinkronban, mintha már hetek óta erre gyakoroltak volna.
Összenéztek egymással majd mindannyian elkezdtünk nevetni. Mikor abbahagytuk rám tört egyfajta hiányérzet, majd nem sokkal utána rájöttem, hogy mi okozta: Kim nem volt ott velünk.
       - Kimet nem láttátok? Neki is el akarom mondani mit tervezünk estére. – kérdeztem.
       - Mintha a mosdó felé láttam volna menni. – felelte Patty olyan nézéssel, ami azt üzente, hogy „ezt még kérdezni kell, hiszen gondolhatnád, hogy merre találod?”. Patty soha nem tudta elrejteni a nem tetszését. Vagy csak lehet nem is akarta igazán. A lényeg hogy az arca mindig elárulta mit is gondolt egyes emberekről. De az is lehet, hogy ez csak nekem volt mindig ilyen nyilvánvaló.
Megköszöntem neki a felvilágosítást, majd otthagyva a csajokat elindultam a lány wc felé.
Kimet tényleg ott találtam. Az egyik tükör előtt állt és éppen a száját kente szájfénnyel. Lépteimet hallva felém fordult majd meglátva elmosolyodott. Én viszonoztam gesztusát, majd megálltam a mellette lévő tükörnél és elkezdtem hajamat igazgatni.
- A csajokkal kitaláltuk, hogy ma nálam alszunk és csapunk egy igazi csajos estét. Mit szólsz hozzá? Benne vagy? – tértem egyből a lényegre, mint egy köszönés képpen.
- Ma? Persze. Biztos jó buli lesz. – mondta.
- Te jöhetnél kicsit hamarabb, mint a többiek. Van valami, amit szeretnék veled megbeszélni előbb, mielőtt a csajoknak elmondanám.
- Na, mi az? Csak nem alakul valami Pete-el? Láttam vele jöttél suliba. Meg is lepett egy kicsit. – kezdett el kérdezősködni, akár csak a lányok tették.
- Nem egészen erről van szó, de Pete-nek is köze van a dologhoz. – feleltem.
- Egyre kíváncsibbá teszel. – felelte egy sejtelmes mosoly kíséretében.
- Azért még bírd ki valahogy estig. Na de neked milyen volt a tegnapod? – kérdeztem meg tőle.
- Csak a szokásos unalom volt, mint mindig. Lizzy az agyamra ment. Anya nem volt otthon és egyszerűen nem lehetett vele bírni. – Lizzy Kimberly öt éves kishúga volt.
A kislány elég vadóc. Olyan hajmeresztő húzásai szoktak lenni, hogy az elképesztő. Ha az a kiscsaj kitalál valamit, legyen akármilyen veszélyes, buta vagy éppen ijesztő dolog tuti, hogy megvalósítja. Kész istencsapása. Ugyanakkor nem lehet rá haragudni. Angyali arcával, szőke göndör fürtjeivel és tengerkék szemeivel mindenkit levesz a lábáról. Pontos ellentéte nővérének, aki legalább annyira lenyűgöző barna hullámos hajával és szemével. Mikre nem képes a genetika. Még tovább tárgyaltuk Kim napját közben elindultunk kifelé a mosdóból, a terem felé.  A lányok már ott voltak a helyeiken. Mi is leültünk és vártuk, hogy elkezdődjön az óra. A nap gyorsan telt. Mire észhez kaptam már vége is volt és én szemem lehunyva az egyik padon ülve élveztem a tavaszi napsütést, ami kellemesen kényeztette a bőrömet, miközben Pete-re vártam. Hamarabb végeztem, mert az utolsó órám elmaradt. Hiányzott a tanár. Így még volt egy órám a közös próbánkig. A lányokkal megbeszéltük, hogy olyan hétre jönnek át. Kimet hatra hívtam. Úgy számoltam egy plusz óra a többiek nélkül elég lesz kettőnknek, hogy kivesézzük a tegnap történt dolgokat. Nem csak a támadást akartam vele megosztani, de tanácsokat is kérni akartam tőle Pete-et illetően. Pete-el megbeszéltem, hogy ötig próbálunk. Elmeséltem neki esti programom és készségesen ajánlott fel egy vásárlással egybeiktatott fuvart. Vennem kellett még pár dolgot, többek között persze egy rakás chipset hogy legyen, mit nassoljunk, pár üveg üdítőt és egyéb olyan dolgokat, amik szükségesek egy igazán jó pizsamapartihoz. Gondolatmenetemet egy hang zavarta meg.
- Szia. – köszönt rám Patty.
Meglepődve fordultam felé ültömben. Nem tudtam, hogy még itt van a suliban.
- Szia. Te hogy-hogy még itt vagy? – kérdeztem meg tőle.
- Miss Berger megkért, hogy segítsek neki a kémcsövek elpakolásában. – utolsó óránk kémia volt Miss Bergerrel.
- Értem.
- De egyébként jó is, így mert amúgy is beszélni akartam veled négyszemközt. – mondta és én kíváncsian néztem rá.
Sejtésem sem volt mit akarhat mondani. Az arcomra kiült értetlenséget ő is észrevette. Leült mellém a padra és szembefordult velem. Láttam arcán a vívódást. Nem akaródzott belekezdeni a mondandójába, de most már muszáj volt neki. Majd megölt a kíváncsiság.
- Szóval miről van szó? – kérdeztem rá hátha így szóra bírhatom.
- Kimberlyről szerettem volna veled beszélni. – kezdett bele óvatosan egy elég kényes témába.
Az évek során mióta jóban vagyunk Patty-vel mindig nehezen értettünk szót egymással, ha legjobb barátnőmről volt szó. Így ha csak tehettük inkább nem beszéltünk róla. Nem is értettem most miért hozta fel.
- Mi van vele? – kérdeztem tőle készen arra, hogy megvédjem barátnőm az esetleges szidalmaktól.
- Mostanában furcsán viselkedik. – folytatta. – Gyakran tűnik el a suliban úgy, hogy észre se vesszük, hogy nincs mellettünk, és szinte soha nincs velünk. Te is időtelen idők óta nem beszéltél vele. Mindig közbejött neki valami. Többnyire azt mondta, hogy Lizzy-re kell vigyáznia, de múltkor összefutottam Mrs. Jacksonnal a boltba, és azt mondta, hogy Kim nem szokott otthon lenni és azt, hogy állítólag mindig velünk szokott lógni. Szóval az anyukájának azt adja be, hogy velünk lóg nekünk meg, hogy otthon van a húgával, de igazából egyik helyen sincs. Ezt kicsit furcsállom. Mi oka van hazudni nekünk? De még ha nekem és a lányoknak nem is mondja el, neked miért nem beszél arról, hogy mi van vele? Vagy te tudsz valamit? – kérdezte.
Lefagytam. Most hogy jobban belegondoltam Patty-nek teljesen igaza van. Az utóbbi pár hónapban egyszerűen elérhetetlen volt akárki számára Kim. Már idejét sem tudom mikor beszélgettünk úgy igazán utoljára. Valahol ezért is szerettem volna olyan nagyon, ha ma hamarabb átjön és tudok vele beszélni.
- Bármit is gondolsz, most nem az ellenszenv beszél belőlem Kimberly irányában. Egyszerűen úgy éreztem tudnod kell róla. – mondta végül.
- Köszi szépen, hogy szóltál Patty. Majd megpróbálok beszélni vele ma. – feleltem majd elköszöntünk egymástól és Patty elindult hazafelé.
Idő közben kicsengettek és Pete is megérkezet. Bementünk a sportcsarnokba és megint elpróbáltuk a táncot. Többnyire jól ment ám az egyik lépést elrontottam és olyan szerencsétlenül léptem, hogy felbuktam a saját lábamban. Pete megpróbált elkapni, de ezzel csak azt érte el, hogy ő is elesett velem együtt. Elterültünk a padlón, Pete alattam én pedig felette. Az arcunk vészesen közel állt egymáshoz, akár a filmekben szokott, és nekem az ugrott be, hogy ezek a pillanatok szoktak azok lenni, amikor a két főhős csókolózni kezd. Hirtelen megtörve a pillanat meghittségét, elfordítottam tekintetem Pete barna szemeiből, ezzel végképp megakadályozva azt, hogy bármi történjen. Zavartan tápászkodtam fel Pete mellkasáról és sétáltam oda a lemezlejátszóhoz kikapcsolni a zenét, ami még mindig tovább szólt a hangfalakból.
- Bocsánat. Remélem nem ütötted meg magad nagyon miattam. – kértem elnézést.
- Ugyan már. Semmi gond. Még szerencse, hogy neked sem lett semmi bajod. Ez a lényeg.
- Szerintem lassan mehetnénk akár bevásárolni is. Eleget próbáltunk már ma. Holnap úgyis agyon fognak minket hajtani. – vetettem fel.
- Benne vagyok. Úgyis jobbak vagyunk a legtöbb párosnál. Láttad már, hogy táncol együtt Josh és Jessica? Borzalmasak. – mondta és kitört rajtunk a nevetés.
Elindultunk Pete autójához, majd a legközelebbi bevásárlóközpont felé vettük az irányt. Megvettük a szükséges dolgokat, aztán Pete hazavitt és segített bevinni azt a pár szatyrot, amibe a vásárolt cuccokat tettük. Odahaza még csak egyedül én voltam. Elköszöntem Pete-től aztán felhívtam anyut. Tőle megtudtam, hogy túlóráznia kell, és apa bent marad vele segíteni neki, de még így is elégé el fog húzódni és lehet, hogy haza se jönnek már reggelig. Ez azt jelentette, hogy egész este üres lesz a lakás mivel Jay megint Becky-nél tölti az éjszakát, ahogy szinte majdnem minden este. Nem is értem miért nem költöznek már végre össze. Hiszen így is folyton együtt vannak. Anya végül megengedte, hogy a lányok jöjjenek így már semmi akadálya nem volt annak, hogy egy fergeteges este elé nézzek.

2013. április 9., kedd

7. Fejezet

Ahogy ígértem itt is az újabb rész :) Tegnap már nem bírtam befejezni de ma meghoztam :) És ahogy már említettem ez Pete szemszögéből íródott :D Szóval tessék és jó szórakozást hozzá ^^

xo:Nana




7. fejezet

 

*Pete szemszöge*

A tegnapi nap elég érdekesre sikerült. Nem is sejtettem mikor elindultam anyáékkal az állomásra, hogy összefutok Norah-val. Arra meg pláne nem számítottam amilyen állapotban rátaláltam. Szegény teljesen ki volt borulva. Szemei olyanok voltak akár egy riadt őzé, akit üldöz egy ragadozó állat, hogy éhségét csillapítva felfalja. Kapkodva beszélt és nem értettem mire az a nagy sietség, amire ösztökélni próbált. Könyörgött, hogy tűnjünk el onnan minél előbb. Csak mikor már messze hagytuk magunk mögött az állomás környékét akkor nyugodott meg valamelyest. Jobb ötletem nem lévén elvittem hozzánk. Tudtam, hogy így nem állíthat haza. Kell neki egy kis idő, hogy összeszedje magát. Mikor elmesélte mi is történt pontosan, erős késztetés lett rajtam úrrá hogy visszamenjek és megkeressem azt a szemetet, aki majdnem megerőszakolta. Szívem szerint agyon ütöttem volna az illetőt. Még jó, hogy nem mondta el hamarabb mi van, mert különben biztos nem állom meg, hogy be ne húzzak neki. De így mivel már esély se volt arra, hogy ott leljem inkább
hagytam az ügyet és próbáltam a lehető leghiggadtabbnak látszani Norah kedvéért. Valamennyire összeszedte magát és egy gyors fürdés után már nem is tűnt olyan ziláltnak. Ahogy kijött a konyhába még vizes hajjal egy szál köntösben, eszméletlen szexis volt. A köntös láttatni engedte hosszú és kecses lábait. Hirtelen elfogott a vágy, hogy azokat a lábakat derekam köré csavarva tudjam. Mióta csak ismertem belé voltam zúgva, de persze ezt ő nem tudta. Pedig néha már annyira nyilvánvaló volt a dolog. Mindenki simán levette, csak ő nem látta rajtam. Nem is értem miért. Talán azért mert neki mindig is egy voltam a legjobb barátai közül. Amikor volt az az ügye Josh-sal akkor kerültünk igazán közel egymáshoz. Előtte is jóba voltunk, de a szokásos bájcsevejnél, amit minden szekrényszomszéd megejt nem igazán érintettünk komolyabb témát. Viszont akkor támaszra volt szüksége és bennem meglelte. Szegényt mindenki megvetette és lehordták mindenféle ribancnak, pedig nem is tett semmit. Pont az ellenkezője volt annak, aminek tartották. Hónapokon keresztül szekálta valaki. Senki nem tudta ki lehet a rejtélyes zaklatója, de Norah már kezdett nagyon kibukni, amit nem is csodáltam. Éreztem, hogy tennem kell valamit, csak nem tudtam mit. Aztán a sors utamba vezette a megoldást. Éppen jókor, mert Norah már azt fontolgatta, hogy elmegy a suliból. Egyik nap tesi előtt az öltözőben meghallottam, amint Josh az egyik haverjával erről beszélget.
- És egyébként jó volt a csaj? – kérdezte a srác, azt hiszem Tom volt a neve.
- Ha én azt tudhatnám. – felelte Josh, mire a másik döbbenten nézett rá.
- De hát meghúztad. Vagy nem? – vált egyre értetlenebbé Tom.
- Nem mondhatnám. Semmi nem volt. A csaj olyan szent szűz, hogy az ilyeneknek a zárdákban lenne a helyük. De legalább ott van nekem Jess, hogy kielégítse a szükségleteim, ha érted mire gondolok. – felelte Josh majd cinkosan összenevettek Tom-mal.
- De ha még szűz, akkor miért terjeszted, hogy megvolt? – kérdezte Tom.
- Én ugyan nem terjesztettem semmit. Nem tudom kitől indult ki, de tőlem nem az biztos. Pusztán csak nem javítottam ki a népet. Pedig még lenne is bizonyítékom az ellenkezőjére. – felelte, mire én még jobban elkezdtem fülelni.
- Ezt hogy érted? – kérdezte kíváncsisággal a hangjában Tom.
- Hát tudod egyszer mikor abban reménykedtem, hogy talán sikerül végre lefektetnem, eldugtam egy kamerát a szobámban annak reményében, hogy megörökíthetem. De mikor már eljutottunk volna oda leállított és csúnyán összevesztünk. Az egész veszekedés fel lett véve én meg nem is tudom minek, de megtartottam. Azóta is rajta van a telómon, mint egy emlékeztetőnek, hogy miért kerüljem el jó messzire a Norah-féle bigéket. – mondta.
Elfogott az undor. Hogy létezhetnek ilyen alakok. Képes lett volna felvenni videóra, ahogy együtt van a barátnőjével, anélkül hogy a lány tudná. De nekem akkor pont erre volt szükségem. Megvártam, amíg kimennek az öltözőből és az üressé válik, majd Josh szekrényéhez lopóztam. Kikutattam a cuccai között a telefonját, a felvételt pedig átküldtem az én telefonomra. Másnap miután mp3-á formáltam a videót, kiírtam kazettára és a rádióssrác asztalán hagytam „játszd le” felirattal. A srác le is adta a számára és mindenki más számára ismeretlen eredetű kazettát és Norah neve végre tisztázódott. Norah nagyon hálás volt „ismeretlen megmentőjének”. Hónapokig kereste és szerintem még most is bízik benne, hogy egyszer majd megtalálja ki volt az, aki segített neki, de arról hogy én voltam hallgattam előtte. Bőven elég volt az, hogy végre újra boldog és kiegyensúlyozott volt. A mosolya végre újra őszinte volt. Nem úgy, mint ma este. Amikor zavartan megkért, hogy aludjak vele, nagyon boldog voltam. Ugyanakkor tudtam, hogy neki most megint csak a baráti támaszom kell. Mégis jól esett, hogy rám van szüksége. Befeküdtünk az ágyba és szorosan magamhoz húztam. Ahogy ott feküdt a karjaimban és kezeim karcsú derekára csúsztak, újra rám tört a vágy és óriási kísértés lett rajtam úrrá, hogy ajkaimat puha, csábító ajkaira préseljem, de tudtam, nem ez lenne a megfelelő idő ehhez. Azok után, ami aznap történt, vagy majdnem történt vele, a legkevésbé volt kedve az ilyesfajta tevékenységekhez. Így csak gyengéden magamhoz öleltem, ami legalább olyan elégtétellel szolgált, mint a gondolatomban végzett cselekvések. Reggel édes hangjára ébredtem, amint kedvesen próbált ébredésre bírni. Egy pillanatra megfeledkeztem magamról és arcomat nyakába fúrva húztam még közelebb magamhoz, pár perc szundiért könyörögve. Végül engedve akaratának elengedtem karjaim közül. Furcsa hiányérzetet hagyva maga után ugrott ki az ágyból, majd miután megindultam a konyhába reggelit készíteni ő addig a fürdő felé vette az irányt. Egy gyors reggeli után és miután túl voltunk az azt követő civakodáson is, ami arról szólt, hogy elmosogasson-e Norah vagy sem (mondanom sem kell, hogy ő győzött és csak rávett, hogy elmosogathasson maga után hálája jeléül), elindultunk hozzájuk. A kocsiban ülve megkérdeztem mit mondtak szülei a történtekre, de mint azt megtudtam elhallgatta előlük a dolgot. Nem akartam hangot adni nemtetszésemnek, de végül mégis csak kicsúsztak belőlem gondolataim. Norah elgondolkodott azon, amiket mondtam. Tudtam, hogy küzd magával, mert ő is el akarta mondani szüleinek és Jason-nek, de utálta, ha sajnálták. Ezt nem bírta elviselni, ahogy a konfliktus helyzeteket sem bírta kezelni soha. Inkább kitért előlük. Mindig talált valami egérutat. Lassan beértünk a faluba ahol Norah-ék éltek. Még soha nem jártam arra. A kis falu, ahol Norah élt nagyon kedves volt. A maga csendes és vidéki módján egész hangulatos. Bár Norah szülei megtehették volna anyagilag, hogy a városba éljenek, mert nem szenvedtek hiányt semmiben, mégis szívesebben laktak itt. Ez is olyan lehetett, mint anyáéknak a vonatozás. Valahogy meg tudtam érteni. Tényleg jó lehet itt lakni. Norah navigálásának köszönhetően egy szép családi háznál álltunk meg. A ház előtt csak Jason jól ismert fekete BMW-je állt. Norah-val megindultunk a házba. Az ajtóban elkiáltotta magát mire Jason hangját hallottuk meg, amint közli tartózkodási helyét. Bementünk az említett helységbe, ami a konyha volt és szembetaláltuk magunkat Jason meglepett arcával. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a megdöbbenés ok csakis én lehetek.
- Csá Pete. Hát te meg hogy kerülsz ide ilyenkor? – kérdezte Jason meglepve, és szeme ide-oda cikázott húga és köztem.
Látszott rajta hogy fél perc alatt összekombinált minket Norah-val, és bár nem történt semmi képtelenség lett volna meggyőzni erről. Végül Norah szólalt meg.
- Hűtsd le magad. Csak összefutottunk, ahogy a vonathoz mentem reggel és hazahozott, hogy összeszedjem pár cuccom, ami a suliban kellhet. Úgyhogy megyek is bepakolni a táskámba, hogy időben beérjünk a suliba. Addig te várj itt. – mondta az utolsó mondatot nekem címezve majd ott hagyott kettesben testvérével. Alig hogy Norah kitette a lábát a helységből, Jason egy cinkos pillantást vetett rám.
- Eddig is gyanús volt nekem ez a „barátnőmnél alszok”-osdi, de most már senki ne próbálja beadni nekem hogy igaz. – felelte egy kaján vigyorral az arcán, és én se bírtam megállni, hogy ne vigyorodjak el, amit egyből igazolásnak vett a szavaira. – Na, ki vele mi az igazság. Nálad volt az este igaz? – kezdett bele faggatásomba.
- Igen nálam volt, de nem történt semmi és nem azért volt nálam, amiért gondolod. – feleltem.
- Na persze. Nekem ne próbáld meg beadni, hogy ha egy nő és egy férfi együtt tölti kettesben az éjszakát, akkor nem csattan el minimum egy csók vagy több is. Már pedig úgy tudom ti kettesben kellett, hogy legyetek mivel azt mondtad tegnap, hogy a szüleid elutaznak valahová üzleti útra és ki kell őket vinned az állomásra.  – utalt tegnap említett szavaimra, amiket akkor mondtam neki mikor megpróbált rábeszélni, hogy menjek el Norah-val, vele és a barátnőjével bowlingozni az este.
- Pedig tényleg nem volt semmi ilyesmi. És meg van az oka annak is, hogy miért nem. De ezt nem nekem kéne elmondanom. – mondtam, amivel felkeltettem kíváncsiságát.
- Miért mi van? Visszautasított? Mégse jössz be neki? Pedig olyan biztos voltam benne. És Becky is. – mondta.
- Nem erről van szó. Nem utasított vissza. Nem is beszéltünk kettőnkről. Ah, mindegy. Kérdezd meg őt. Neki kell ezt elmondania. – feleltem neki, mire kezdett egyre jobban aggódni, amit jól is tett.
- Haver ne csináld ezt, mert kezded rám hozni a frászt. – mondta, de én már nem érkeztem válaszolni neki, mert ekkor Norah jelent meg az ajtóban a táskájával a kezében és egy új öltözetben.
Mint mindig most is gyönyörű volt. Jason felé fordultam és úgy, hogy Norah ne lássa, ujjamat a számra téve jeleztem Jason-nek, hogy még hallgasson, és nem most kezdje el faggatni Norah-t, hanem várja meg, amíg kettesben lesznek. Jelzésemet megértve aprót bólintott.
- Na, mi az fiúk mire ez a hirtelen hallgatás? Csak nem rólam beszéltetek. – kérdezte Norah széles mosollyal az arcán.
- De pont arról volt szó, hogy milyen kis béka voltál gyerekkorodban. Már épp készültem elővenni a családi fotókat. – kezdte el ugratni Jason, mire válaszul Norah csak kiöltötte a nyelvét.
- Szerintem indulhatunk. Minden megvan, ami kell. Te mikor mész Becky-ért, Jay? – kérdezte bátyjától Norah.
- Lassan én is indulok. De menjetek csak előre. – mondta majd mi elindultunk kifelé a kocsihoz.
A kocsiban ülve hallgattuk a rádiót közben Norah halkan dúdolta az éppen szóló számot. Kellemes hangja betöltötte a kocsit és én azt kívántam bár gyakrabban hallhatnám.
- Mit szólnál hozzá, ha mostantól én lennék a személyes sofőröd? Reggelente elhoználak a suliba és este hazahoználak. – kérdeztem hirtelen ötlettől vezérelve.
- Nem kérhetek tőled ilyet. Sokba lenne neked ez a kis kitérő, ha minden nap megtennéd. És már így is rengeteget segítettél, de erre találták ki a tömegközlekedést.
- Nem lenne gond ezt te is tudod. És nem te kéred, hanem én ajánlom fel. – feleltem.
- És ebben neked mi a haszon? – tette fel a következő kérdést.
- Sokkal nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy biztonságban hazaérsz. Ezzel elősegítenéd, hogy megússzak egy csomó álmatlan éjszakát.
- Akkor majd felhívlak, minden nap mikor hazaértem a suliból. – mondta továbbra is kitartva a mellett, hogy buszozik és vonatozik.
- Tudod mit nincs választásod. Minden nap eljövök érted és ebből nem engedek. – feleltem ellentmondást nem tűrően.
Ez a téma innentől befejezettnek lett tekintve, annál is inkább, mivel megérkeztünk a suliba. Leparkoltam a szokásos helyemre, majd kiszálltam és segítettem Norah-nak is kiszállni azzal, hogy kinyitottam neki az ajtót, mint ahogy minden rendes srác teszi. Látszott rajta, hogy tetszik neki ez a gesztus. Megindultunk a suli bejárata felé és én igazán boldognak éreztem magam, mert úgy éreztem, hogy egy nagyszerű nap elébe nézek.

2013. április 8., hétfő

6. fejezet

Sziasztok :D Ahogy ígértem tegnap itt a hatodik fejezet :) Egy kicsit rövidebb lett, mint a többi de még ma vagy holnap hozni akarok egy fejezetet ezért nézzétek el nekem  :) A következő rész Pete szemszögéből lesz megírva úgyhogy lehet izgulni és várni :) Köszi szépen a kitartó várakozást :) Szuperek vagytok :)

xo:Nana



6. fejezet



Reggel az ablakon beszűrődő fényre ébredtem. Egy kezet éreztem a derekamon és hirtelen nem ugrott be kihez is tartozik. A hely is ismeretlen volt számomra, de ahogy szépen lassan felébredtem eszembe jutottak a tegnapi nap eseményei és, hogy hogyan is kerültem én Pete szobájába, egy ágyba a fiúval. Megfordultam Pete karjaiban, amivel még mindig szorosan tartott maga mellett. Egy édesen szunyókáló srác arcával találtam szemben magam, aki így inkább hasonlított egy kisfiúra, mint egy férfira. Markáns arcára álmában valami furcsán aranyos ártatlanság költözött, de még ez is eszméletlen jól állt neki. Ezt látva nem volt szívem felkelteni, de tudtam, ha időben suliba akarunk érni úgy, hogy még hozzánk is beugrunk akkor bizony muszáj lesz megtörnöm édes álmainak varázsát és visszarángatnom a rideg valóságba.
- Pete, ébresztő. Hajnali hat óra van. Ideje lenne elkezdenünk készülődni. – kezdtem el rázogatni a vállát, ezzel próbálva ébredésre bírni.
- Csak még öt percet adj. – mondta félálomban, majd szorosabbra fonta karjait körülöttem és vállaimat kispárnának használva, arcát belém fúrta.
Szívem egyből heves ritmusra kezdett őrült táncot járni. Tudtam, hogy nem tudja, mit csinál, és ez neki nem ugyan azt jelenti, mint nekem mégis nagyon is jól esett a közelsége.
- Nem lehet. Nem fogunk elkészülni időben. Még haza is kéne vinned a cuccaimért. – emlékeztettem tegnapi szavaira.
- Rendben. – felelte még mindig kómásan, de valamivel éberebben.
Kikászálódtunk az ágyból, és míg Pete a konyha felé, én a fürdő felé vettem az irányt. Felvettem az immár száraz és tiszta ruháimat, majd Pete után mentem, hogy megreggelizzünk. A reggelinek szánt kávé és müzli már az asztalon várt. Pete már az egyik tál felett majszolt. Leültem mellé és én is nekiláttam. A pár percig tartó csendet végül én törtem meg.
- Tényleg nagyon hálás vagyok a tegnapiért. Nem is tudom mi lett volna, ha nem vagy ott. – mondtam neki hálásan. – De te mit kerestél azon a környéken olyan későn?
- Anyuékat vittem ki az állámásra, hogy elérjék a vonatukat. Tudod meséltem tegnap, hogy üzleti útra mentek. – mondta.
Pete szülei óriási szállodalánc tulajdonosai voltak. Rengeteg szálloda állt a tulajdonukban és ezek mindegyike olyan luxus volt, hogy egy ott eltöltött éjszakára rámehet az illető gatyája, hacsak nem a felső tízezrek közé tartozik. Így nem csoda, ha kissé meghökkentem a hallottakon. Mióta vonatozik egy gazdag ember, ha megtehetné, hogy kocsival menjen?
- Nem gondoltam volna, hogy a szüleid vonatoznak. Elvégre simán mehettek volna kocsival is. Az amúgy is biztonságosabb, mint ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja. – mondtam megdöbbenten.
- Szeretnek vonatozni. Azt mondják, hogy a vonatozás nekik olyan nosztalgikus. De én se értem igazán. – felelte megdöbbenésemen mosolyogva.
Befejeztük a reggelijeinket, majd, miután Pete legnagyobb ellenkezésére mégis elmosogattam a mosatlanjainkat hálából az értem tettekért, elindultunk hozzánk, hogy átöltözhessek és összeszedhessem a mára kellő cuccaimat.
- Mit mondott tegnap anyukád mikor felhívtad? – kérdezte Pete úgy ötpercnyi csendes autókázás után.
- Semmit, mivel nem mondtam el neki, hogy mi történt este. Nem akartam felizgatni, ezért azt mondtam, hogy beugrottam egy barátnőmhöz és elment az idő, így már nem érem el az utolsó vonatot, tehát majd csak reggel ugrom haza a cuccomért. Nem faggatózott tovább. – mondtam.
- El kellett volna mondanod neki mi történt. – mondta el a véleményét.
- Nem akarom elmondani neki. Csak megijedne és minden áron fel akarná jelenteni azt a szemetet. Nem mondom én is szívesen feljelenteném, de nem emlékszem az arcára. Nem néztem meg rendesen és sötét is volt. Így nehéz lenne megtalálni. – fejtettem ki neki az én álláspontomat.
Pete ezek után nem mondott semmit a dologról, de látszott az arcán a rosszallás. Észrevettem rajta, hogy nem tetszik neki az ötlet, miszerint elhallgatom a dolgot szüleim elöl.
- Látom rajtad, hogy szerinted rosszul teszem, ha hallgatok. – mondtam pár percnyi feszült csend után.
- A te dolgod mit csinálsz. Viszont szerintem te is megkönnyebbülnél, ha tudnák. – mondta.
Erre nem tudtam mit felelni. Tudtam, hogy igaza van, de nálam ez becsületbeli ügy volt. Az egyik nagy hibám az volt, hogy óriási büszkeséggel rendelkeztem, a másik meg az, hogy szerettem elkerülni a konfliktusokat. E két okból kifolyólag nem voltam hajlandó elmesélni a történteket odahaza. Nem akartam, hogy mindenki engem kezdjen el sajnálni. Nem akartam én lenni a szegény kislány, akit majdnem megerőszakoltak. Akkor gyengének tűnetem volna és annál jobban csak kevés dolgot utálok. És az ügynek se akartam nagyobb feneket keríteni, mint amekkora. Csak el akartam felejteni, hiszen sikeresen túl voltam rajta. Megérkeztünk a házunkhoz, ahol már csak Jason BMW-je állt. Ez azt jelentette, hogy anyu és apu már elindultak a munkába. Pete-el kiszálltunk a kocsiból majd megindultunk a ház felé. Az ajtóban állva elkiáltottam magam, bár tudtam, hogy Jason-ön kívül más nem igazán hallhatja.
- Halihó, megjöttem. – ordítottam.
- Szia hugi. Itt vagyok a konyhában. – érkezett a válasz bátyámtól.
Pete-el a nyomomban elindultam az említett helység felé. Bátyám épp a konyhaasztalnál ülve evett egy szendvicset miközben a mai újságot bújta. Nem volt nehéz kitalálni, hogy valószínűleg a sportrovat lehetett az, ami így lekötötte figyelmét. Meghallva jöttünket felpillantott az újságból. Szemei hirtelen meglepettségtől tágultak ki mikor meglátta, hogy nem egyedül vagyok.
- Csá Pete. Hát te meg hogy kerülsz ide ilyenkor? – kérdezte olyan hangsúllyal, hogy kétség sem fért ahhoz, hogy perverz gondolatok ezrei futottak át az agyán fél másodperc alatt és mind arra vonatkozott, hogy mit is csinálhattunk mi ketten az este.
Hiába mégis csak pasiból van. Egyből levette, hogy az estémet Pete-el töltöttem és nincsen semmi féle „barátnő, akivel eldumáltuk az időt”. Persze nem adtam meg neki azt az elégtételt, hogy elmondom az igazat. Onnantól kezdve folyton ezzel húzna. Már ha nem akadna ki teljesen azon, hogy majdnem megtörténtek azok a dolgok, amikre az előbb gondolt, de még közel sem Pete-el.
- Hűtsd le magad. Csak összefutottunk, ahogy a vonathoz mentem reggel és hazahozott, hogy összeszedjem pár cuccom, ami a suliban kellhet. Úgyhogy megyek is bepakolni a táskámba, hogy időben beérjünk a suliba. Addig te várj itt. – mondtam majd kettesben hagyva a két fiút elindultam a szobámba.

2013. április 7., vasárnap

Bocsánat :(

Bocsássatok meg hogy már megint ilyen sokáig nem hozok új részt, de egyszerűen nincs időm mostanában írni. Vagyis ez nem igaz mert írni van csak nem jutok el oda hogy begépeljem és az egész jegyzeteken és lapokon van össze-vissza :/ De holnap eskü hogy hozom a következő részt ha törik ha szakad :) Úgyhogy kitartás addig is és köszönöm hogy figyelemmel követitek az írásom :) És nagyon köszönöm azt a 4 kommentet is amit kaptam tőletek :) Jól esik :D 

xo:Nana