A fejlécet készítette Miss Babe :)

2013. június 30., vasárnap

Infók :)

Sziasztok :D Amint az látszik is elkészült a fejléc Miss Babe-nek hála :D Nagyon köszi szépen :D Szerintem fantasztikusan fest :D A díjamat is kiraktam (bocsi hogy a szöveg hátterének színe fehér de egyszerűen nem bírtam átállítani és már nem is volt kedvem vele próbálkozni, úgyhogy ez ilyen lett a díjnál), amivel Bou ajándékozott meg :D Neked is mégegyszer köszi :D Részt a holnapi nap folyamán tervezek hozni úgyhogy úgy készüljetek és mostantól megpróbálok kicsit gyakrabban megérkezni egy-egy résszel :D Véleményeket komiban hagyhatnátok a fejlécről, hogy kinek mennyire tetszik :D És mint mindig megintcsak köszi a kattintásokat, komikat, "tetszik"-ekket és mindent :)

xoxo:Nana

Első díjam :D


Szabályok.:
1. Írj magadról 11 dolgot.
2. A jelölő minden kérdésére őszintén kell válaszolni.
3. Tegyél fel 11 kérdést a saját jelöltjeidnek.
4. Küld tovább 11 embernek![ Az alap, hogy nem lehet visszaküldeni!!!]

11 dolog magamról.;)
1. Vidéken élek egy kis faluban :)
2. Imádok mindenféle zenét hallgatni ;)
3. Egy nyolcosztályos református gimibe járok :)
4. Most leszek végzős :/
5. Nagy álmom hogy eljussak Amerikába és Angliába
6. Thai boxolok
7. Lusta természetű vagyok :/
8. Imádok olvasni
9. Budapestre akarok költözni a gimi után
10.Hosszú, egyenes hajam van amit szőkére akarok festetni nemsokára
11. Ritka és egyedi keresztnevem van, ami olasz eredetű és lánykát jelent :D

Válaszok :D
1. Hány éves vagy? 
 - 17et töltöttem idén :)
2. Hova szeretnél utazni a legjobban?
 - London;)
3. Milyen nyelveket beszélsz?
 - Angol, és tanulom a németet is de ezt nem mondanám hogy tudok is beszélni németül xD
4. Szeretsz olvasni( nem blogra gondolok), melyik a kedvenc könyved??
 - Imádok olvasni és nagyon sok kedvenc könyvem van, de ha mondanom kéne egyet akkor a Végzet Ereklyéi sorozatből az Üvegváros :D
5. Miért szeretsz blogot írni?
 - Mert megnyugtat és az írás által egy olyan világot tudok alkotni amilyet csak szeretnék és ez tetszik :D
6. Miért kezdtél el blogot írni?
 - Kíváncsiságból. Érdekelt hogy tudok-e annyira hatni az emberekre amennyire egy-egy blogíró képes volt rám a blogjaival :D
7. Melyik sportot szereted nagyon?
 - Kosárlabda. Bár már nem játszok, régebben játszottam és imádtam. Most is van hogy néha dobálgatok csak úgy :D
8. Kipróbálnád a Bunge Jumping-ot vagy a Tandem ugrást?
 - Nem biztos, mert tériszonyos vagyok. De talán egyszer.
9. Melyik a kedvenc zenéd?( akár lehet többet is írni)
 - Rengeteg van. Inkább nem kezdem el sorolni őket, de Avicii-nak a Wake me up-ját szoktam sokat hallgatni :D
10. Mi a hobbid?
 - Olvasás, filmezés és írás :D
11. Ha választanod kéne, hogy LONDON vagy PÁRIZS. Melyiket választanád? Miért pont azt?
 - Londont, egyrészt mert ott nem ütköznék nyelvi akadályokba, másrészt a One Direction miatt :D

kérdéseim:P
1. Hány éves vagy?
2. Kedvenc zene?
3. Hol élsz?
4. Szeretsz olvasni( nem blogra gondolok), melyik a kedvenc könyved?
5. Miért szeretsz blogot írni?
6. Miért kezdtél el blogot írni?
7.Van-e tetoválásod?
8. Sportolsz valamit?
9. Van-e példaképed? Ha igen ki az?
10. Kedvenc színed?
11.Kedvenc országod?

küldöm.:
5. Xana
9. Elena

Bocsi de ennyi ember jutott eszembe. Igaz ez nincs 11 de szerintem ezért nem fogtok megkövezni :D Legalábbis remélem :D

2013. június 16., vasárnap

Bocsánat, bocsánat és mégegyszer bocsánat...:(

Nagyon sajnálom. Nem győzök szabadkozni, de egyszerűen nem érkezek olyan gyakran részt hozni mint szeretném...Még egy darabig biztos nem lesz rész, de majd észre veszitek, mikor kerül fel. Jelenleg egy fejlécre várok a SBEF csapatától. Amint elkészül, kisebb változtatásokat fogok végezni a bloggal, és felteszem az új részt is..(Persze előfordulhat, hogy a részt hamarabb is tudom hozni, de azt majd látjátok....) Viszont egy biztos, hogy még egy darabig, nem érkezek blogolni. Eddig az év végi hajtás nem engedte hogy haladjak a fejezetek írásával, most pedig nagyon sűrűre sikerült, ez a nyári szünet első két hete. És várhatóan ennél még sűrűbb is lesz, az angol nyelvvizsga felkészítőnek és a KRESZ tanfolyamnak hála amit szeretnék elkezdeni...Egyébként az a nagy öröm érte az oldalt, hogy már több mint 900 kattintással rendelkezik, valamint megkaptam életem első díját is, amit szintén igyekszek minél hamarabb közzétenni :D Ezúton is szeretném megköszönni Bou-nak :DD Hidd el ha lehetne, egyből visszaküldeném neked, mert nagyon imádom a Just Be Yourself-et :DD Na majd a második díjamkor :))) Tényleg elnézést és kitartást a várakozáshoz...Remélem nem utáltok nagyon meg érte...:S

xoxo: Nana

2013. május 25., szombat

11. Fejezet

Megérkeztem a következő fejezettel :) Remélem tetszeni fog :D Tényleg iszonyúan sajnálom, hogy ilyen lassan hozom a részeket, de egyszerűen nem tudom hamarabb...Nem fér bele :/ Viszont köszönöm a megértést és a kitartást :) Már 790-szer kattintottatok a blogra és szépen gyarapszik ez a szám ami nagyon boldoggá tesz :D Egyre több biztatást és komit is kapok, és a csoportba is csatlakoztatok egy páran Facebookon :) Aki nem tette még meg de szeretné itt megteheti :D Nem is szaporítom tovább a szót :) Itt van a rész *-* :D

xoxo:Nana



11. fejezet

 


Amikor beléptünk az iskola folyosójára, nagy nyüzsgésre lettünk figyelmesek a szekrényeink környékén. Ilyen csak akkor fordult elő, mikor még minden reggel telefirkált szekrényem látvány fogadta az arra járókat. Egy pillanatra elfogott a pánik, hogy megint kezdődik elölről a firkás zaklatás, de ráébredtem, hogy ez a tömeg most másért van ott, és nem azért, hogy a szekrényem bámulják és rajtam nevessenek. Viszont így adott volt a kérdés, hogy miért van ennyi fiú a szekrényeink előtt? Akkor vettem észre mit is csinálnak pontosan. A kábé húsz fiúból álló csoport mindegyike valami cuccot vitt. És ekkor meghallottam Kimberly hangját amint instrukciókkal látja el a fiúkat (akikről közelebb érve megállapítottam, hogy a fiú kosárlabda csapat újoncai), hogy merre menjenek a kezükben lévő rengeteg papírral, füzettel, könyvvel és egyéb iskolai, valamint szépészeti kellékkel.
- Azzal vigyázz, az a kedvenc szemhéjpúder készletem. – mondta az egyik elsős srácnak, aki csak úgy itta Kim minden szavát. – Csak menj egyenesen a többi fiú után. Majd ők tudják hova kell vinned. És köszi a segítséget. – rebegtette meg szempilláit szegény ártatlan és tudatlan áldozatának, aki a rá vetett pillantástól kábultan indult meg csapattársai után.
- Hát itt meg mi folyik? – léptem közelebb Kimberly-hez, és kérdeztem rá volt barátnőmnél, egy pillanatra elfeledkezve, hogy is állnak köztünk a dolgok.
- Mégis minek néz ki? Költöztetés. Semmi kedvem továbbra is elviselni a hülyeségeiteket. – mondta nekünk közönyösen, majd egy másik sráchoz fordulva folytatta. – Lehetne, hogy kicsit jobban igyekezzetek? Kezd kellemetlenné válni itt a légkör. – és neki is eladta előbbi pillarebegtetős mutatványát.
Én csak álltam ott megkövülten és figyeltem a szürreális jelentet, ahogy abból a kis szekrényből minden féle cuccokat szednek elő és mindenki tovább áll az emelet felé tartva hatalmas pakkokkal megrakva. Gondolataimat az kötötte le, hogy azon morfondíroztam, hogyan és mikor töltötte meg ezzel a sok holmival szekrényét. És mikor vált ekkora plázacicává? Manikűrözött élénkpiros körmök, full alapozós fej, tökéletes sminkkel felszerelt arc és mellé trendi jól belőtt frizura és ruhatár. Már csak a platinaszőke hajszín hiányzott és teljesen elment volna a Bajos csajok című filmbe a plasztikok közé. Mellettem a lányok mérgelődtek. Patty-n látszott, hogy már nem sok hiányzik nála, hogy neki essen Kimberly-nek és addig tépje, míg van egyetlen szál haja is. Egyedül Annie és Mary tartották ettől vissza, akik próbálták lenyugtatni és rávenni, hogy ne foglalkozzon vele.
- Szia Kimmy. Ma este is jössz? – hallottam meg egy irritálóan magas hangot a hátam mögül.
A hang tulajdonosa csakis Courtney McAdams, az iskola méhkirálynője és ügyeletes bosszúállója lehetett. Tipikusan az a lány volt, aki megkeserítette a gimis éveid, ha nem talált szimpatikusnak. Ezt a hangot az egész iskola megismeri bárhol is hallja. Ő is tipikus cicababa volt. A szurkolócsapat kapitánya, osztályelső, Diákelnök és az iskolai kosárlabda csapat másodsztárjának barátnője, legnagyobb bánatára. Nem mintha tőle függött volna a dolog. Nagyon is keményen próbálkozott Jason-nél egy időben. Nagyon vágyott Becky helyébe, de szerencsére bátyámnak több esze volt annál, hogy egy ilyen hárpiával álljon össze. Ő volt az elsőszámú gyanúsítottam is a firkálós esetben. Meggyőződésem volt, hogy ő festette fel reggelente a szekrényemre cseppet sem kedves üzeneteit, de erre semmilyen bizonyítékom nem volt. Pusztán a megérzésem. Mellesleg Jessicával a „legjobb” barátságot ápolták, ami az ő nyelvükön azt jelentette, hogy Jess szabadon nyalhatott neki és csodálhatta a nap huszonnégy óráján keresztül. Még annak ellenére is, hogy a fél suli kerüli Josh-t és Jess-t, akár a leprásokat. De most komolyan jól hallottam az előbb? Tényleg Kimberly-hez beszélt? És azt mondta neki „Kimmy”? Mióta vannak ők ketten ilyen jóban? Nem is beszélgettek még soha. Vagy mégis? Szóval akkor vele szokott mostanában lógni? Ezért nem találkozik velem soha? Rápillantottam a lányokra, akik arcára szintén hitetlenkedéssel vegyes döbbenet ült ki. Mindannyian tanácstalanul néztünk össze egy pillanat erejéig. Ők sem értették ezt az egész helyzetet.
- Ó, szia Norah. Hogy vagy? Észre sem vettelek. Na és mi a helyzet a bátyáddal? Jól megvannak még Betty-vel? – kezdett el jópofizni.
- A neve Becky. De neked amúgyis Rebecca. És igen nagyon jól megvannak. – feleltem gorombán.
- Értem. És veled mi a helyzet? Jól meg vagy? Úgy hallottam mostanában Peter Johnson-nal kavarsz. – faggatózott tovább.
- Köszi Courtney, nagyon jól vagyok. De te hogy vagy? Jól megvagytok a másodsztár barátoddal? – reagáltam le kíváncsiskodását.
A „másodsztár” szó hallatára nehezen sikerült elfojtania egy grimaszt. Mindig is rühelltük egymást ezzel a csajjal, de mivel mindig reménykedett abban, hogy egyszer Jason barátnője lehet, és szerintem még most se adta fel teljesen, ezért még mindig próbál nálam bevágódni az álkedvességével. Csak sajnos ez nem jön be. Ismerem milyen valójában. Egy gonosz boszorkány.
- Igen nagyon jól megvagyunk, köszi kérdésed. – felelte kis idő elteltével mikor sikerült rendeznie arcvonásait és egy hamis mosolyt erőltetni arcára. – Akkor majd talizunk még Kimmy. – fordult vissza Kimberly felé, majd kecses léptekkel tovább haladt a folyosón.
Miután Courtney lelépett, Kim még egyszer visszafordult a szekrényéhez és kivette az utolsó néhány ott maradt füzetét, majd becsukva annak ajtaját útnak indult a lépcsökön, feltehetően az új szekrénye felé. Én pedig teljesen lefagyva meredtem magam elé. Ezt a jelenetet tuti, hogy álmodtam. Nem lehet valós.
- Csípjetek meg, mert nem hiszem el, hogy nem csak álmodtam ezt. – vette ki a számból a szót Mary.
- Épp ugyan ezt akartam kérni. Mióta barátkozik Kim Courtney-val? Egyáltalán mióta beszélnek? Azt hittem Courtney még csak a nevét se tudja Kim-nek.
- Hát ezek szerint nagyon is tudja. Sőt elég belsőséges viszonyban lehetnek, ha már „Kimmy”-nek szólítja. Ezt eddig csak neked engedte. – hívta fel a figyelmemet Patty a legelkeserítőbb tényre.
- Igen ez nekem is feltűnt. – feleltem.
- Szerintem ne is foglalkozz vele. Csak húzni próbál. Ne hagyd magad. Pár hét és sírva fog könyörögni, hogy bocsáss meg neki. Úgy se bírja sokáig abban a társaságban. – próbált vigasztalni Annie.
- Talán igazad van. – mondtam.
A további töprengést Pete érkezése szakította félbe. Mikor megláttam a srácot, arcomra hatalmas mosoly költözött és minden aggodalmam elszáll, mikor eszembe jutott a mai napi program. Ma egész nap próbák lesznek a szalagavatóra, ami holnap után esedékes. Egy egész nap Pete-el. Ennél jobb programot nem is tudnák elképzelni. Be kellett vallanom, hogy nagyon is megkedveltem a srácot az évek során, és az utóbbi napokban arra jöttem rá, hogy igazán nem bánnám, ha többek is lennénk, mint barátok.
- Sziasztok lányok. Miről folyik a társalgás? Csak nem a tegnap estéről? Jól sikerült? – érdeklődött.
- Szia Pete. Hát az „érdekesen alakult” talán jobban meghatározza a tegnap estét, mint a „jól”. De voltak jó részek is. – mondta Patty.
- Mert mi történt? – kérdezte.
- Majd Norah elmeséli, mert nekünk sürgősen le kell lépnünk. Igaz lányok? – szólalt meg Annie.
- Igen el kell intéznünk azt a nagyon sürgős dolgot, amit mondtál Mary. – helyeselt Patty is.
- Milyen sürgős dologról beszéltek? Én nem is mondtam semmit. – értetlenkedett Mary.
- Dehogyisnem beszéltél. Tudod AZ a dolog. – nézett rá jelentőségteljesen Annie, és közben szemével próbálta szuggerálni Mary-t, akinek nem igazán akart leesni mire is megy ki ez az egész.
- Ja hogy AAAZZZ a dolog. – esett le most már Marynek is a tantusz, majd felénk fordulva gyorsan elköszönt és a két lánnyal együtt eltűntek az egyik terem ajtaja mögött.
- Csak szerintem voltak a barátnőid nagyon furák? – fordult felém Pete, miután kettesben maradtunk.
- Furák? Nekem nem tűnt fel. – adtam a hülyét, pedig nagyon is feltűnt, és el is döntöttem magamban, hogy ezért még számolok velük.
- Akkor oké. De miért volt érdekes a buli? Mi történt? És Kimberly-t hol hagytátok? – tapintott rá a lényegre egyből.
Én pedig az egészet elmeséltem neki onnan kezdve, hogy elment és megjöttek Jasonék, azon át, hogy összefutottunk Kim-mel a Lions-ban odáig, hogy ma reggel átcuccolt az egyik emeleti szekrénybe. Persze voltak részek, amiket kihagytam, például, hogy igazából miért is mentünk el a szórakozóhelyre. Nem akartam, hogy tudjon az üvegezésről és biztos voltam benne, hogy a lányok sem szívesen kötnék az órára. Valamint azt sem említettem meg mikor a lányokkal róla és a nála töltött éjszaka eseményeiről beszélgettünk. Ezeket a dolgokat még nem akartam megosztani vele. Előbb tisztázni akartam vele az ő érzéseit irántam. Reméltem, hogy a szalagavató után végre tudok vele nyíltan beszélni, és megtudom, hogy mit is érez velem kapcsolatban. Bár a gondolatra, hogy érzéseimről beszéljek neki kicsit megijedtem.
- Na, akkor indulhatunk a próbára? Alyson már vár minket a teremben, hogy odaadja neked a ruhát és a cipőt.
- Persze, mehetünk. – feleltem és megindultunk a sportcsarnok felé ahol már annyiszor jártam vele az elmúlt pár nap során.
A terem tömve volt diákokkal, főként végzősökkel, de akadt köztük néhány az alsóbb osztályokból és a rendező tizenegyedik évfolyamból. Miután Alysontól megkaptam a ruhát és megköszöntem neki, valamint elmondtam mennyire sajnálom, hogy nem tud táncolni a saját szalagavató bálján, elindultam az öltöző felé, hogy magamra öltsem a csodaszép fehér ruhacsodát. Gyönyörűen nézett ki és nagyon jól mutatott rajtam.
Egyszerű szabású pántnélküli ruha volt, ami a derekamig hozzám simul és onnan lágyan omlott le. Fűző részén féldrága kövek csillogtak és az adta a ruha szépségét. Egyszerűen szerelmes lettem ebbe a ruhába. Alig vártam, hogy megmutathassam Pete-nek. Kíváncsi voltam a reakciójára. Izgatottan léptem ki az öltözőből pont akkor mikor Pete is és a látványtól mindkettőnek elállt a szavunk. Eszméletlen jól mutatott a zakóban inggel és nyakkendővel. Ő is csak állt és nézet rám döbbenten és csodálattal. Arcomra mosoly költözött a remélt reagálása láttán. A csendet végül ő törte meg pár perc múltán.
- Ööö…Csodásan nézel ki Norah. – mondta teljesen összezavarodva majd torkát megköszörülve kicsit összeszedettebben folytatta. – Akkor mehetünk? – nyújtotta felém karját, amit elfogadtam és egymásba karolva indultunk meg vissza a sportcsarnokba.
- Persze, mehetünk. És köszönöm a bókot. Te is nagyszerűen festesz. Jól áll neked az öltöny. Gyakrabban is hordhatnád.
- Köszi, de nem az én stílusom. Inkább maradok az egyszerű póló-farmer-sportcipő összeállításnál. – felelte egy cinkos kacsintást küldve felém. – Készen állsz? – kérdezte mintha már nem is a próbára, hanem az igazi szalagavatóra mennénk.
- Persze, hogy készen. – feleltem és beléptünk a terem ajtaján.

2013. május 20., hétfő

Kritika

Sziasztok :) Nemrég az egyik általam nagyon is tisztelt blogíró, Brianna Rybak a kérésemre írt egy kritikát a blogomról, és szeretném veletek megosztani a véleményét. Nagyon jó építő jellegű kritikát kaptam és próbálom mindenben megfogadni a tanácsait. Ennek első lépéseként, ha minden igaz fel fog kerülni a blogra egy fejléc, bár még nem tudom pontosan mikor, de majd úgyis észreveszitek :) A többi javasolt változtatás a kinézetre vonatkozóan még nem tudom mikor fog teljesülni, de igyekszem minél hamarabb rendezni :D

xoxo: Nana

Tehát a kritika:
"Szia!

Előre is szólok, hogy nem olvastam végig a történetet, csak bele-bele olvastam, hogy a hétvégén mindenféleképpen tudjam hozni a kritikát, amit előre leszögeznék, hogy egy saját vélemény. Ha valamiben nem értesz vele egyet akkor természetesen megértelek.

Kinézet:
Rengeteg fejléc rendelős oldal van, ahol tényleg gyönyörűeket lehet kapni, amik szerintem fontosak egy blog életében. Szerintem a legtöbb olvasót először a kinézet ragadja meg, így tényleg nem árt egy olyan kinézet, hogy "azta! érdemes itt maradnom és jobban körülnéznem!". A szereplők képeit méretre vágnám, úgy sokkal rendezettebb formájuk lenne.

A történet:
"átlagos", mégsem az, mert elég ritka - legalábbis az én környezetemben - egy egyedi, nem fanfiction történet. Emiatt igazán aranyos, történetnek tűnik, mégis meg tudnám fojtani Kimberlyt!:D

Az írásod:
Van hova fejlődni - ahogyan mindenkinek, hiszen jó pap is holtáig tanul -, de nem abba a tipikus "írok mert menő, de egy értelmes mondatod nem tudok leírni" kategóriába tartozik, hanem "csak idő és gyakorlás kérdése, hogy ennél is jobb legyen".(:

Remélem nem sértettelek meg semmivel, hiszen nem az volt a célom, ha mégis így érezted akkor nagyon sajnálom, nem szándékos volt!(:"

Készített: Bri 

2013. május 13., hétfő

Infók :)

Amint látjátok a blogra felkerült egy mottó is nagy hála érte Ann Fowlernek aki megtalálta és figyelmembe ajánlott ezt a kis idézetet amiről a blogom ugrott be neki. :) Ezúton is köszönöm neki :D És szeretném megint csak mindenki figyelmébe ajánlani Ann blogját :) ---> My Life Is (Not) A Fairytale A tagok száma is növekszik :) Immár végre négy rendszeres olvasóm van úgyhogy köszönöm nektek :) Ha gondoljátok még mindig él a Facebook csoport is ahova szeretettel várok tagokat :) ---> Nana Gray Ott minden friss kint szokott lenni, és nem kell hozzá Google fiók :D Facebookja meg manapság már mindenkinek van :) Ott akár személyesebben is megismerkedhettek velem vagy feltehetitek a bloggal kapcsolatos kérdéseiteket is :D Az oldalmegjelenítések száma is szépen növekszik, bár néha kezdem azt hinni hogy ez az adat csalóka, mert nem értem, hogy hol az sok ember aki megnyitja és miért nem hagy akkor már legalább egy pipát, de végülis mindegy. :D Szép hetet nektek és kitartás a sulihoz :)

xoxo:Nana

2013. május 12., vasárnap

10. Fejezet

És újabb fejezet :) Végre a szokásoshoz képest hamar sikerült befejeznem :) Úgyhogy lehet örülni :D Köszönöm a visszajelzéseket :) Meg persze az oldalmegtekintéseket :D Azért kicsivel több kominak tényleg örülnék. Vagy legalább ha mindenki pipálgatná a "Tetszik" esetleg a Nem tetszik" gombot. Előre is köszi :)

xoxo:Nana



10. fejezet

 

Nem hittem a szememnek. Egyszerűen nem lehet igaz, amit látok. Nem létezik, hogy az a lány, akit a pultnál látok alig pár méterre tőlem egy sráccal enyelegni, az tényleg Kimberly legyen. És mégis ő az. Kétség sem fér hozzá, hogy jól látom. Egy eszméletlen magas sarkú platformos cipőt viselt, egy fenék alá éppen csak érő élénkvörös pántnélküli ruhával. A ruha úgy simult rá, hogy kihangsúlyozta domborulatait és jó alakját. Ajakait ruhája színéhez hasonló színű rúzzsal emelte ki, szemeit pedig Kleopátrásan húzta ki a tussal. Barna haja lágy loknikban hullott vállára. Nagyon ribancosan nézett ki. Úrrá lett rajtam a düh. Hát ezért nem jött el hozzám? Ez jött volna közbe neki? Hogy itt kellesse magát, mint egy kurva ennek a srácnak? Soha nem gondoltam volna, hogy így képes lenne átverni. Nem vártam volna tőle. Pont tőle nem. És mégis megtette. Elindultam felé. Ő nem látott, de nem is akartam, hogy észrevegyen. Még nem. Odaértem melléjük, de még mindig kitakart a srác, akivel el volt foglalva éppen. Gyorsan leadtam a pult mögött álló csapos lánynak a rendelésem, ami egy pohár kólából állt, majd mikor kiadta kortyoltam vagy kettőt a hűs italból és elindultam, hogy szembetalálkozzak Kimmy-vel. Most végre észrevett.
- Szia Kim. Jó látni téged. – mondtam mintha rég nem látott ismerősöm lenne.
- Norah, hát te meg mit keresel itt? Nem úgy volt, hogy ott alvós bulit tartasz? – kérdezte meglepettséggel vegyes ijedséggel a hangjában.
- De igen azt tartok csak úgy gondoltuk a csajokkal beugrunk megnézni mi a helyzet erre. Nem gondoltam volna, hogy pont itt futunk össze. Mintha valami halaszthatatlan dolgod lett volna, ami miatt nem tudtál eljönni ma hozzám. – mondtam színlelt nyugalommal, de belül fortyogtam a méregtől.
- Norah én meg tudom magyarázni. – kezdte a mentegetőzést.
- Ó, abban biztos vagyok. Csak tudod ez engem rohadtul hidegen hagy. Meg untam, hogy neked mindig közbejön valami, ami általában az, hogy valakinek éppen a kurvát add. – feleltem és most már meg se próbáltam elrejteni a csalódottságomat és a haragomat hangomból.
- Ó, mintha te annyival jobb lennél nálam. Josh-sal is mi volt. És most ugyan ezt csinálod Pete-el is. Láttalak ma titeket kilépni a lakásukból. Ott töltötted az egész éjjelt. Ki tudja mi történt köztetek. – mondta.
- Tehát ezt gondolod rólam? Most aztán kibújt a szög a zsákból.
- Igen, azt gondolom, hogy te is egy kis álszent ribanc vagy – felelte és itt telt be végleg a pohár.
Mielőtt ráeszmélhettem volna mit is csinálok az egész pohár kólámat a nyakába borítottam. De nem bántam. A Kim-mel lévő srác jobbnak látta elhúzni a csíkot és lelécelt. Kimmy pedig ledöbbenten meredt rám.
- Te megőrültél? Nézd meg mit csináltál. Elgurult a gyógyszered? – kérdezte hisztérikusan.
- Lehet. De ezt megérdemelted. Azt hiszem, nyugodt szívvel jelenthetem ki hogy a barátságunknak ezennel vége.
- Abszolút. – felelte, majd mérgesen lepattant a bárszékről, amin eddig ült és határozott léptekkel elindult a srác után, akivel eddig volt.
Én pedig ott maradtam egyedül, miközben már a sírás kerülgetett. Éreztem, hogy már egy-két kósza könnycsepp végig is folyt az arcomon ezért úgy gondoltam az lesz a legjobb, ha elmegyek a mosdóba, rendbe szedni magam. Ám amint elérkeztem a WC-be olyan sírógörcs jött rám, hogy nem bírtam tovább visszatartani, így szabad folyást engedtem csalódottságomnak. Nem értettem miért csinálta ezt. Mi oka volt arra, hogy így hátba támadjon? Mégis mióta érez így irányomban. Olyan furcsa volt. Szeméből csak úgy sütött a nyílt ellenségesség miközben közölte velem, hogy egy álszent ribancnak tart. Úgy tizenöt perc elteltével már kezdtem magam jobban érezni, de még mindig nem volt kedvem visszamenni a buliba. Egyszer csak kopogást hallottam a WC fülke ajtaján, ami ideiglenes menedékemül szolgált.
- Foglalt. – szóltam ki, de hangom félúton elcsuklott.
- Norah én vagyok az, Patty. Jól vagy? Mi volt ez az egész Kimberly-vel? Egyáltalán mit keresett itt? Gyere ki. Beszéljük meg. – kérlelt.
Kinyitottam a fülke ajtaját majd kilépve onnan Patty nyakába vettem magam és megint elkezdtem sírni. Patty bár meglepődött, de viszonozta ölelésem. Csitítólag elkezdte hátamat simogatni és én szépen lassan újra megnyugodtam.
       - Nem mondod el mi történt? – kérdezte újra.
- Összevesztünk. Nagyon csúnyán. Azt vágta a fejemhez, hogy egy álszent kurvának tart. De én is elég bunkón viselkedtem vele. Viszont igazam volt. Hazudott nekem, már ki tudja hányadszorra. – mondtam el neki a történteket.
- Szerintem jogosan háborodtál fel. És az, amikor a nyakába borítottad a kóládat, a nap fénypontja volt. – mondta mire mindkettőnkből kitört a nevetés.
- Annie is látta? – kérdeztem.
- Mindketten premier plánból figyelhettük.
- És ő most hol van? – kérdeztem meg.
- Mary-t szedi össze. Úgy gondoltuk most már lőttek a bulis hangulatodnak és ideje lenne hazamenni. – felelte.
Elindultunk kifelé az épületből. A bejáratnál Annie és Mary már vártak minket. Kimentünk a kocsihoz és beszálltunk a járgányba, majd útnak indultunk. Útközben végig a bulin történteket beszéltük át. A lányok is egyet értettek velem abban, hogy ritka szemét húzás volt ez Kim-től és, hogy jól tettem, amit tettem, de még ez sem bírt teljesen megnyugtatni. Elvégre ők sosem csípték igazán Kim-et és nekik így csak jobb lett, hogy már nem kellett jó pofizniuk senkivel. Az üres házba érve felmentünk a szobába, majd megnéztük az este folyamán készült videókat, amitől sokkal jobb kedvem lett. Szinte teljesen sikerült elfelejtenem az este rossz befejezését. Mikor megnéztük az utolsó videót is Mary-t kezdtük el faggatni a srácról. Kiderült, hogy a neve Will és most költöztek a szüleivel a városba, így nem sok mindenkit ismer. A mi sulinkba fog járni hétfőtől. Amennyire Mary megítélte rendes, kedves és előzékeny srác. Bár csók vagy ilyesmi nem volt köztük, Mary megszerezte a számát és még csak nem is neki kellett elkérnie, mert a srác megadta neki miután elkérte a Mary-ét. Így ő is sikeresen teljesítette a feladatát.
- Eszméletlenül aranyos volt. És jó fej. Nagyon jó fej. Nektek is meg kell ismernetek. De tényleg, ti is nagyon bírnátok. – áradozott.
- És mikor találkoztok újra? – kérdeztem.
- Azt nem tudom. Ezt így nem beszéltük meg. De remélem keresni fog majd.
- Biztos, hogy fog Mary. Tuti, hogy tetszettél neki. Imádott. Látszott rajta. – bíztatta barátnőnket Annie.
Ezek után még órákig beszélgettünk a pasikról, a ma estéről, ruhákról és minden féléről.
- Aúú. Most minek haraptál meg Patty? – kérdeztem hajnali kettőkor barátnőmet.
- Nem tudom, csak olyan érzésem volt, hogy meg akarlak harapni. – felelte.
- Jó tudni, hogy belőled hajnalban kitör a vámpír. – mondtam.
- Én is meg akarlak harapni téged akkor már. – kezdett rá Annie is.
- Na, hagyjatok békén, jó? Harapdáljátok egymást. Nekem nem hiányzik, hogy nyoma legyen, aztán meg ne bírjam elrejteni.
A csajokkal tovább hülyéskedtünk és nevetgéltünk mire Mary is felébred félálmából és álmosan ránk pirított.
- Nem lehetne, hogy ti is csöndbe maradjatok és lefeküdjetek? Valaki aludni szeretne. És holnap korán kell kelnünk. – mondta enyhe rosszallással a hangjában.
- Mary, ne izélj már. Inkább gyere téged is megkóstolunk. – szólalt meg Patty nevetve és már meg is indult barátnőnk felé Annie-vel a nyomában.
- Ne közelítsetek. – mondta Mary, és felemelte a párnáját pajzsként használva a két lány ellen.
Az este eredménye mindenkin elszórtan egy-egy gyanús vöröslő folt volt. Reggel nem győztük alapozóval elfedni a harapás nyomokat, amik szépen lassan kezdtek úgy kinézni, mint valami kiszívás.
- Na és ezek után, hogy adom be Adam-nek, hogy csak egy kis ártalmatlan csajbuli volt. – kérdezte Patty tetetett aggodalommal.
Viszont egyikünk se vette komolyan szavait, ahogy ő sem szánta komolynak a kérdést. Ezt arcán ülő hatalmas vigyor jelezte. Mind tudtuk, hogy Adam nem fog nagy hajcihőt csapni a foltok miatt. Ismerte már annyira barátnőjét és minket is, hogy képesek vagyunk egy rakás őrültségre együtt (lásd az én meztelen futkározásomat), így tudtuk, hogy a srác csak jót fog nevetni barátnője újabb bolond ötletén.
- Az hagyján, de én mit mondok majd Jasper-nek. – szólalt meg Annie is.
Miután mindenki rendbe szedte magát és valamelyest a lakást is visszaállítottuk eredeti állapotába, elindultunk a suliba. Akár csak este, megint az én kocsimmal mentünk, amit még tavaly kaptam mikor sikerült megszereznem a jogsim. Egy aranybarna Honda Civic volt. Ez álmaim kocsija. Csak sajnos ritkán használom a magas benzináraknak hála. Inkább vonatozok vagy buszozok, mert az legalább ingyen van. Odafele úton végig zenét hallgattunk és hangosan (meg persze hamisan) énekeltük az éppen a hangszórókból szóló számot az előadóval együtt. Közben
persze ültünkben táncoltunk is. Nagyon jól szórakoztam velük annak ellenére is, hogy pár órája vesztem össze az állítólagos legjobb barátnőmmel. Rá kellett eszmélnem, hogy nagy tévedésben voltam azt illetően ki is áll igazán mellettem. Az igaz barátaim ők voltak, akik itt voltak velem és azon voltak, hogy mind igazán jól érezzük magunkat. Nem húzták ki magukat a közös programokból és nem csak saját maguk volt nekik a fontos, hanem az is, hogy velem mi van. Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben. Aztán megérkeztünk a suliba és én tudtam, hogy nehéz nap elé nézek. Újra szembe kell találkoznom Kimberly-vel, és nem tudom mire is számítsak.