Végre sikerült befejeznem a részt és bár kicsit késő van nem bírtam kivárni a reggelt hogy feltegyem :D Úgyhogy akik még ilyenkor fent vannak örülhetnek :) Köszönöm a 2 rendszeres olvasót, a majdnem 600 oldalmegjelenítést, a 11 kommentet, amit eddig köszönhetek nektek :) Szeretném ha tudnátok, hogy van egy facebook csoportom is ahova mindig kiírom a frisseket és a bloggal kapcsolatos infókat :)
https://www.facebook.com/groups/325669837555761/ <---Erre a linkre kattintva megtaláljátok a csoportot ahova csatlakozni is tudtok :) Na nem is húzom tovább az időt :)
xoxo:Nana
9. fejezet
Elkezdtem előkeresni a
paplanokat és párnákat, és próbáltam mindenkinek helyet találni a szobámban,
ahol majd este elterülhet, ha már elfáradunk. A további pakolászás és
készülődés közepette valamiféle zajra lettem figyelmes. Először az órára
pillantottam, ami lassan kezdett közelíteni a hat óra felé így arra tippeltem
talán barátnőm érkezett meg, de leérve a földszintre csalódnom kellett. Csak a
bátyám volt az Becky társaságában.
- Sziasztok. Hát ti hogy-hogy itt
vagytok? – kérdeztem furcsállva.
- Csak beugrottunk pár cuccért a
bátyádnak. De már megyünk is mindjárt. – felelt kérdésemre Becky, mivel Jay el
volt foglalva, hogy egy táskából pakolja ki a szennyesét, majd ugyanazt a
táskát megtöltse tiszta ruhákkal.
- Értem, de nem kell úgy sietni.
Ráértek. – mondtam.
- Nem akarunk zavarni. Hallottuk
Caroline-tól, hogy házibulit tartasz. – mondta Becky utalva, hogy anyám már
tájékoztatta őket esti programomról.
- Csak a magad nevében beszélj Édes.
Én nagyon is szívesen maradnék egy kicsit feldobni a hangulatot. – vágta közbe
Jason.
- Inkább csajparty, mint házibuli.
Úgyhogy nem igazán hiszem, hogy a te műfajod lenne Jay. – közöltem bátyámmal,
aki a hír hallatán lelombozódottságot színlelt. – De ha neked van kedved Becky
akkor maradj. – invitáltam meg „sógornőmet”.
- Csábító ajánlat, és más körülmények
között kapva-kapnék az alakalmon, de most inkább megtisztítom a terepet a
számodra és lefoglalom ezt a nagy gyereket, míg ti jól érzitek magatokat a
csajokkal. – mondta Becky egy hatalmas mosollyal az arcán, amiből csak úgy
sugárzott az említett „nagy gyerek” iránti szeretet.
- Azért, ha meggondolnád magad,
tudod, hol találsz minket. – mondtam.
Míg mi lányok tovább
beszélgettünk az estére tervezet dolgokról, bátyám is odajött hozzánk a
konyhába az immár teli táskával. Épp az egyik tálba kiöntött chipsből próbált
kilopni pár darabot, mire én rácsaptam a kezére.
- Aúú. Most ezt miért kellett? –
kérdezte tettetett ártatlansággal.
- Na, szerinted miért? Azt nekünk
vettem az estére.
- Bőven van még nektek is elég. Pár
szembe nem halnál bele.
- Párba nem is, de ha te egyszer
nekikezdesz fél perc alatt elpusztítasz egy egész tálat egymagad.
- Nem is igaz– válaszolja
felháborodva, és ez így megy tovább, míg Becky meg nem unja, és közbe nem szól
ő is.
- De így van drágám, ne is próbáld
tagadni. – ad nekem igazat, és ezzel a vita eldől az én javamra, mire nyelvet
öltök bátyámra, és rávillantom legszebb győztes mosolyom.
Bátyám válasza csak
egy fintor. Ezek után Becky gyorsan elköszön tőlem és elindul ki a házból a
bátyám BMW-je felé. Jason követi a példáját és miután egy puszit dob felém,
önelégült mosollyal az arcán (mégis csak sikerült kicsennie pár szemet a tálból
kifelé menet) barátnője után siet. Hallom, ahogy a kocsi elhajt, majd én is
elindulok vissza a szobámba. A szobába érve előkapom a mobilom a táskám
zsebéből, ahol még hazajövet felejtettem, és látom, hogy nem rég érkezett egy
üzenet. A kijelző szerint Kimberly a feladó.
„Szia Norah! Sajnálom, de úgy
alakult, hogy mégsem tudok ma menni. Közbejött valami. :-/ Kérlek, ne haragudj.
:-( Majd bepótoljuk. ;-)
XO: Kimmy :-*” – állt az üzenetben.
Remek. Megint lefújta
a találkát. Pedig szükségem lett volna rá. Hirtelen elfogott a harag. Hogy
nevezheti magát a barátomnak, ha lassan már olyan régen nem beszéltem vele,
hogy szinte már nem is tudom, mi történik körülötte. Szépen lassan kezd egy
idegenné válni, és hiába próbálok ellene tenni, ha ő nem akar ezen változtatni.
Ha őt hidegen hagyom, akkor így minek próbálkozzak? Ehhez is, mint minden
emberi kapcsolathoz minimum két ember kell. Egyedül nem megyek sokra.
Háborgásomat végül a csengő hangja szakította félbe. Lementem a bejárati
ajtóhoz és beengedtem a mögötte, kint ácsorgó lányokat. Sorba üdvözöltük
egymást, majd cuccaikkal együtt felmentünk az emeletre és leültünk a szobámban.
- És Kimberly hol van? Nem úgy volt,
hogy ő hamarabb jön és már itt lesz mire ideérünk? – kérdezte Annie.
- De igen úgy volt, viszont kaptam
tőle egy sms-t, hogy nem ér rá. – feleltem egy grimasszal az arcomon.
Patty arcára egyből
kiült az „én megmondtam előre” fej, de senki nem szólt semmit. Kissé feszülté
vált a légkör. Annie és Mary sajnálkozva néztek rám.
- Mindjárt hozok egy kis chips-et.
Inni kértek valamit? Van kóla, narancs és talán még rostos üdítő is akad a
hűtőben. – mondtam, hogy oldjam a feszültséget, és miután mindenki eldöntötte
mit iszik, és közölték velem mit hozzak elindultam lefelé a konyhába.
- Na, szóval miért is hozott Pete az
iskolába ma reggel? – hozta fel a témát újra Annie, mikor felértem a szobába a
tállal és az üdítőkkel a kezemben.
- Tényleg te még tartozol nekünk egy
beszámolóval. – helyeselt Mary is.
Most már nem volt
kibúvó. Muszáj voltam elmondani nekik mindent, ami az elmúlt 24 órában történt.
Így hát nehezen, de belekezdtem mondókámba. Elmondtam nekik mindent onnan
kezdve, hogy elindultam haza az elzárás után odáig, hogy reggel Pete bevitt az
iskolába. Beszámolóm végén a lányok csak tátott szájjal bámultak.
- Hát neked aztán nem semmi napod volt
tegnap. – szólalt meg Mary elsőnek.
- Hát nem. De szerencsére voltak
kellemes részei is. Viszont nem tudom, mi van velem és Pete-el. Tagadhatatlan
hogy van köztünk kémia. És tényleg kedvelem. De hogy szerelmes lennék? Nem is
tudom. Nem ismerem ezt az érzést. Josh mellett nem tapasztaltam meg. Ahhoz
képest ez az érzés teljesen más. Sokkal jobb, de nem tudom, hogy ez tényleg az
a nagybetűs szerelem lenne-e.
- Hát pedig ezt neked kell tudni. –
mondta Patty. – Ezt előbb vagy utóbb úgy is megérzi az ember. Én is így voltam Adammel.
Eleinte nem tudtam mit érzek iránta.

Adam Patty fiúja.
Körülbelül egy éve jöhettek össze. Elég nehezen indult a kapcsolatuk, mert
akkoriban Adam egy másik lánnyal járt, de a vak is láthatta, hogy vonzódnak
egymáshoz. Hónapokig kerülgették egymást. Adam már azt fontolgatta, hogy
elhagyja a barátnőjét, de félt, hogy ha el is hagyja a lányt, akit egyébként
szeretett, Patty akkor sem lesz az övé. Aggodalmát valahol megértettem. Patty
nem esik könnyen szerelembe. Akkoriban a kapcsolatai nem tartottak tovább
másfél hónapnál. Mindig ő hagyta ott a fiúkat, mert bár eleinte érdekesnek
látta egy-egy barátját mindig csalódnia kellett és ráunt az éppen aktuális
srácra. Mindketten féltek attól, hogy ha összejönnek, ez a kapcsolat sem végzi
másképp ám végül csak nem bírták. Adam otthagyta a barátnőjét és végre
összejöttek. Úgy tűnik bölcs döntés volt mivel azóta is együtt vannak.
- Na de hagyjuk a pasikat. Ma csaj
buli van. Mit csináljunk? – tereltem el a témát.
- Mit szólnátok, ha üvegeznénk? – kérdezte
meg Annie.
- Én benne vagyok. – feleltem.
- Én is. És te Mary? – mondta Patty.
- Naná. Még szép. – válaszolt Mary.
Lementem a konyhába
keresni egy üres üveget. Mire visszatértem a lányok már a padlón ültek körben
kihagyva egy helyet nekem is.
- Ki kezdi a pörgetést? – kérdeztem.
- A házigazda. – mondta Annie, mire a
másik két lány helyeslően bólintott.
Megpörgettem az
üveget, ami Patty felé fordulva állt meg.
- Patty, felelsz vagy mersz? – tettem
fel a kérdést.
- Még szép, hogy merek.
- Rendben. Akkor menj le a konyhába
és a szekrényből, ami a mosogató felett van, hozd fel a nutellát. Szükségünk
lesz rá. – mondtam egy hatalmas mosollyal az arcomon.
Patty így is tett majd
egy fél perc múlva vissza is tért az üveg édességgel és egy kanállal a kezében.
- Itt van. És most elárulod, miért
van ezekre szükségünk? – kérdezte.
- Mert azt a feladatot kapod, hogy
nyald le a nutellát Mary nyakáról. – feleltem vigyorogva.
- Oké csináljuk. Gyere ide Mary, hagy
kenjünk rád. – mondta Patty.
Tettem egy kis adag
nutellát Mary nyakára és szétkentem kicsit hogy jobban megszenvedjen vele
Patty.
- Kezdhetitek. Ne, várj egy kicsit.
Ezt fel kell venni későbbre. – szólalt meg Annie majd előkapta a telefonját és
videóra állította. – Oké kész is. 3,2,1 és felvétel.
- Hé, ez csikiz – kiáltott fel Mary
mikor Patty a nyakát kezdte el nyaldosni, hogy megszabadítsa a rákent
nutellától.
- Ne ficánkolj már Mary így csak még
jobban elkenődik rajtad. – szólt rá Patty.
Mindannyian
fetrengtünk a nevetéstől. Mikor végre Patty sikeresen teljesítette a feladatott
újra megpördült az üveg. Ezúttal felém fordulva állt meg.
- Oké Norah, felelsz vagy mersz? –
kérdezte Patty.
- Óh, ez kész sértés. Még szép hogy
merek. – feleltem mire Patty felvillantott egy ördögi mosolyt.
- Az remek, mert van egy nagyszerű
feladatom a számodra. – mondta. – Remélem szerencsés vagy és nincsenek sokan az
utcán.
- Ugye nem azt akarod vele
csináltatni, amire gondolok? – szólalt meg Annie.
- De még mennyire, hogy azt. – mondta és már
kezdtem sejteni mire gondol.
Régebben néztünk egy
filmet. Az egyik kedvencünk volt. Abban is egy üvegezés szerű játéké volt a
főszerep és az egyik csaj azt a faladatot kapta, hogy meztelenül kellett
végigfutnia az utcán. A szereplő szerint olyan eszméletlen felszabadító érzés,
hogy törvénybe kéne iktatni a meztelen futást. Sokat poénkodtunk vele, hogy
egyszer ki kéne próbálni. De valahogy még soha nem volt alakalom rá.
- Akkor lassan indulhatsz is. A
kamera megy. Készen állsz? – kérdezte Annie, úgy 10 perc múlva mikor már egy szál
köntösben álltam a házunk kocsi beállóján startra készen.
A lányok a terv
szerint majd kocsival hoznak vissza az utca végéről miután teljesítettem a
feladatot.
- Igen. – mondtam, majd vettem egy
nagy levegőt.

Egy hirtelen
mozdulattal lekaptam magamról a köntöst és elkezdtem rohanni miközben két
kezemmel a melleimet próbáltam valamelyest takarni. Kábé ötszáz méter. Ez volt
a táv, amit le kellett futnom. A hátam mögül hallottam a lányok buzdítását és
éljenzését, de kizártam és csak a futásra koncentráltam. Szerencsémre tényleg
nem sokan voltak az utcán, csak egy két ember, de ez a pár ember is elég
furcsán nézett rám. Viszont ezzel sem foglalkoztam. Magával ragadott egy érzés.
A szabadságé. Tényleg leírhatatlanul jó érzés volt ott rohangálni anyaszült meztelenül
minden gátlásomat levetve. Kicsit tartottam ugyan a gondolattól, hogy mi lesz,
ha ez az emberek fülébe jut, de még ez sem tudott érdekelni. Csak én léteztem
és teljesen kizártam minden mást. Szinte már nem is futottam, hanem szálltam.
És ekkor elértem a táv végét. Beugrottam a kocsiba és felkaptam magamra a
köntöst, amit még a házunk előtt vettem le és a lányok utánam hoztak.
Visszahajtottunk a házhoz és bementünk a szobámba. Én magamra kaptam valami
ruhát és áradozni kezdtem a lányoknak, akik nevetve hallgattak végig. Tiszta
eufória.
- Nagyszerű voltál Norah. Én biztos nem
csináltam volna meg. – mondta Mary.
- Pedig óriási mámor. Tényleg
mindenkinek ki kéne próbálni egyszer.
- Majd máskor. Most te jössz pörgetni
megint. – mondta Patty, mire én megpörgettem az üveget, ami most Annie-re
mutatva állt meg.
- Felelsz vagy mersz? – kérdeztem.
- Felelek.
- Az est első felelője. – mondta
Patty.
- Mi van közted és Jasper között? –
tettem fel neki a kérdést.
Jasper-ről először úgy
egy hónapja hallottunk. Annie akkor ismerte meg a srácot egy kosárlabda meccs
alakalmával. A sulink fiúi játszottak a szomszéd városban lévő gimi srácaival
és Annie volt a pontozó. A srác kiszúrta magának és egyből elkezdet rá
nyomulni, de Annie lekoptatta. Viszont Jasper nem hagyta annyiban a dolgot és
azóta is beszélni szoktak. Annie nagyon megkedvelte, de mostanában csak ritkán
beszél róla, így adódott a kérdés, hogy mi is van most köztük.
- Nem meséltem volna? – kérdezte
zavartan mosolyogva.
- Nem egy ideje nem igazán beszélsz
nekünk róla. – felelte Mary.
- Már én is kérdezni akartam, hogy mi
a helyzet. – csatlakozott hozzánk Patty is.
- A múlt szombaton lejött hozzám és
elmentünk sétálni a városban. Aztán mikor kikísértem az állomásra megcsókolt.
Azóta együtt vagyunk. – mondta.
- És egy ilyen fontos dolgot csak úgy
elhallgatsz előlünk? – kérdezte Mary megjátszott felháborodással a hangjában.
- Elfelejtettem elmesélni. Úgy
emlékeztem már tudjátok. – mondta.
- Ezt elfelejteni? Mi az nem csókol
jól? – kérdeztem.
- Ami azt illeti, de nagyon is jól
csókol. – felelte vigyorogva. – De vissza a játékhoz. Én jövök pörgetni. –
mondta és pörgetett miszerint Mary volt a soros.
- Felelsz vagy mersz? – tette fel
neki Annie.
- Azért is merek. – mondta majd
várakozás teljesen nézett Annie-re aki gondolkozott mit is adjon Mary-nek
feladatul.
- Csajok azt hiszem ideje feldobni a
bulit és kicsípni magunkat ugyanis irány a Lions. Mary a feladatod, hogy
éjfélig megszerezd egy srác számát. Ha pluszjutatásként egy csókot is
kicsikarsz belőle az még jobb. – mondta Annie ravaszdian.
- Legyen. Megcsinálom. Ha Norah képes
volt meztelenül futni ez semmi ahhoz képest. – mondta mire mindenki elkezdett
készülődni.
Egy
óra múlva készen is voltunk a készülődéssel és elindultunk be a városba a Lions
nevű helyre. Ez volt a helyi fiatalság törzshelye. Minden nap dugig volt és
mindig volt valami buli amivel el lehetett ütni az unalmas hétköznapi vagy
hétvégi estéket. Vagy akár nappalokat, mivel egyben pizzéria is volt. Az alsó
szint szolgált étteremként a felső pedig szórakozó hely volt. Imádtuk ezt a
helyet a csajokkal. Húsz perc múlva meg is érkeztünk, megvettük a jegyeket és
bementünk a most is teljesen teli lévő helységbe. Rengeteg ismerős és
ismeretlen arcot láttam. Leültünk az egyik asztalhoz és végigjártattuk a tekintetünket
a ma esti pasi felhozatalon. Rengeteg helyes srác akadt. Aztán Mary megtalálta
a neki megfelelőt.
- Látjátok ott azt a magas barnahajú
srácot? – kérdezte. – Ő kell nekem.
- Az nem is olyan magas. – szólt
közbe Patty.
- Ez relatív mivel hozzám képest az.
– mondta Mary. – Na én megyek is végrehajtani a küldetésemet. Ne várjatok rám.
Menjetek táncolni. Egy ideig elleszek. – felelte majd elindult bevetni magát.
Egy
ideig mosolyogva figyeltük amint flörtöl a sráccal, aki a tenyeréből evett majd
elindultunk a táncparkettre. Csak táncoltunk a zene ritmusára ám nemsokára rám
tört a szomjúság ezért elmentem venni egy üdítőt. A pulthoz érve egy nem várt
látvány fogadott.