A fejlécet készítette Miss Babe :)

2013. május 12., vasárnap

10. Fejezet

És újabb fejezet :) Végre a szokásoshoz képest hamar sikerült befejeznem :) Úgyhogy lehet örülni :D Köszönöm a visszajelzéseket :) Meg persze az oldalmegtekintéseket :D Azért kicsivel több kominak tényleg örülnék. Vagy legalább ha mindenki pipálgatná a "Tetszik" esetleg a Nem tetszik" gombot. Előre is köszi :)

xoxo:Nana



10. fejezet

 

Nem hittem a szememnek. Egyszerűen nem lehet igaz, amit látok. Nem létezik, hogy az a lány, akit a pultnál látok alig pár méterre tőlem egy sráccal enyelegni, az tényleg Kimberly legyen. És mégis ő az. Kétség sem fér hozzá, hogy jól látom. Egy eszméletlen magas sarkú platformos cipőt viselt, egy fenék alá éppen csak érő élénkvörös pántnélküli ruhával. A ruha úgy simult rá, hogy kihangsúlyozta domborulatait és jó alakját. Ajakait ruhája színéhez hasonló színű rúzzsal emelte ki, szemeit pedig Kleopátrásan húzta ki a tussal. Barna haja lágy loknikban hullott vállára. Nagyon ribancosan nézett ki. Úrrá lett rajtam a düh. Hát ezért nem jött el hozzám? Ez jött volna közbe neki? Hogy itt kellesse magát, mint egy kurva ennek a srácnak? Soha nem gondoltam volna, hogy így képes lenne átverni. Nem vártam volna tőle. Pont tőle nem. És mégis megtette. Elindultam felé. Ő nem látott, de nem is akartam, hogy észrevegyen. Még nem. Odaértem melléjük, de még mindig kitakart a srác, akivel el volt foglalva éppen. Gyorsan leadtam a pult mögött álló csapos lánynak a rendelésem, ami egy pohár kólából állt, majd mikor kiadta kortyoltam vagy kettőt a hűs italból és elindultam, hogy szembetalálkozzak Kimmy-vel. Most végre észrevett.
- Szia Kim. Jó látni téged. – mondtam mintha rég nem látott ismerősöm lenne.
- Norah, hát te meg mit keresel itt? Nem úgy volt, hogy ott alvós bulit tartasz? – kérdezte meglepettséggel vegyes ijedséggel a hangjában.
- De igen azt tartok csak úgy gondoltuk a csajokkal beugrunk megnézni mi a helyzet erre. Nem gondoltam volna, hogy pont itt futunk össze. Mintha valami halaszthatatlan dolgod lett volna, ami miatt nem tudtál eljönni ma hozzám. – mondtam színlelt nyugalommal, de belül fortyogtam a méregtől.
- Norah én meg tudom magyarázni. – kezdte a mentegetőzést.
- Ó, abban biztos vagyok. Csak tudod ez engem rohadtul hidegen hagy. Meg untam, hogy neked mindig közbejön valami, ami általában az, hogy valakinek éppen a kurvát add. – feleltem és most már meg se próbáltam elrejteni a csalódottságomat és a haragomat hangomból.
- Ó, mintha te annyival jobb lennél nálam. Josh-sal is mi volt. És most ugyan ezt csinálod Pete-el is. Láttalak ma titeket kilépni a lakásukból. Ott töltötted az egész éjjelt. Ki tudja mi történt köztetek. – mondta.
- Tehát ezt gondolod rólam? Most aztán kibújt a szög a zsákból.
- Igen, azt gondolom, hogy te is egy kis álszent ribanc vagy – felelte és itt telt be végleg a pohár.
Mielőtt ráeszmélhettem volna mit is csinálok az egész pohár kólámat a nyakába borítottam. De nem bántam. A Kim-mel lévő srác jobbnak látta elhúzni a csíkot és lelécelt. Kimmy pedig ledöbbenten meredt rám.
- Te megőrültél? Nézd meg mit csináltál. Elgurult a gyógyszered? – kérdezte hisztérikusan.
- Lehet. De ezt megérdemelted. Azt hiszem, nyugodt szívvel jelenthetem ki hogy a barátságunknak ezennel vége.
- Abszolút. – felelte, majd mérgesen lepattant a bárszékről, amin eddig ült és határozott léptekkel elindult a srác után, akivel eddig volt.
Én pedig ott maradtam egyedül, miközben már a sírás kerülgetett. Éreztem, hogy már egy-két kósza könnycsepp végig is folyt az arcomon ezért úgy gondoltam az lesz a legjobb, ha elmegyek a mosdóba, rendbe szedni magam. Ám amint elérkeztem a WC-be olyan sírógörcs jött rám, hogy nem bírtam tovább visszatartani, így szabad folyást engedtem csalódottságomnak. Nem értettem miért csinálta ezt. Mi oka volt arra, hogy így hátba támadjon? Mégis mióta érez így irányomban. Olyan furcsa volt. Szeméből csak úgy sütött a nyílt ellenségesség miközben közölte velem, hogy egy álszent ribancnak tart. Úgy tizenöt perc elteltével már kezdtem magam jobban érezni, de még mindig nem volt kedvem visszamenni a buliba. Egyszer csak kopogást hallottam a WC fülke ajtaján, ami ideiglenes menedékemül szolgált.
- Foglalt. – szóltam ki, de hangom félúton elcsuklott.
- Norah én vagyok az, Patty. Jól vagy? Mi volt ez az egész Kimberly-vel? Egyáltalán mit keresett itt? Gyere ki. Beszéljük meg. – kérlelt.
Kinyitottam a fülke ajtaját majd kilépve onnan Patty nyakába vettem magam és megint elkezdtem sírni. Patty bár meglepődött, de viszonozta ölelésem. Csitítólag elkezdte hátamat simogatni és én szépen lassan újra megnyugodtam.
       - Nem mondod el mi történt? – kérdezte újra.
- Összevesztünk. Nagyon csúnyán. Azt vágta a fejemhez, hogy egy álszent kurvának tart. De én is elég bunkón viselkedtem vele. Viszont igazam volt. Hazudott nekem, már ki tudja hányadszorra. – mondtam el neki a történteket.
- Szerintem jogosan háborodtál fel. És az, amikor a nyakába borítottad a kóládat, a nap fénypontja volt. – mondta mire mindkettőnkből kitört a nevetés.
- Annie is látta? – kérdeztem.
- Mindketten premier plánból figyelhettük.
- És ő most hol van? – kérdeztem meg.
- Mary-t szedi össze. Úgy gondoltuk most már lőttek a bulis hangulatodnak és ideje lenne hazamenni. – felelte.
Elindultunk kifelé az épületből. A bejáratnál Annie és Mary már vártak minket. Kimentünk a kocsihoz és beszálltunk a járgányba, majd útnak indultunk. Útközben végig a bulin történteket beszéltük át. A lányok is egyet értettek velem abban, hogy ritka szemét húzás volt ez Kim-től és, hogy jól tettem, amit tettem, de még ez sem bírt teljesen megnyugtatni. Elvégre ők sosem csípték igazán Kim-et és nekik így csak jobb lett, hogy már nem kellett jó pofizniuk senkivel. Az üres házba érve felmentünk a szobába, majd megnéztük az este folyamán készült videókat, amitől sokkal jobb kedvem lett. Szinte teljesen sikerült elfelejtenem az este rossz befejezését. Mikor megnéztük az utolsó videót is Mary-t kezdtük el faggatni a srácról. Kiderült, hogy a neve Will és most költöztek a szüleivel a városba, így nem sok mindenkit ismer. A mi sulinkba fog járni hétfőtől. Amennyire Mary megítélte rendes, kedves és előzékeny srác. Bár csók vagy ilyesmi nem volt köztük, Mary megszerezte a számát és még csak nem is neki kellett elkérnie, mert a srác megadta neki miután elkérte a Mary-ét. Így ő is sikeresen teljesítette a feladatát.
- Eszméletlenül aranyos volt. És jó fej. Nagyon jó fej. Nektek is meg kell ismernetek. De tényleg, ti is nagyon bírnátok. – áradozott.
- És mikor találkoztok újra? – kérdeztem.
- Azt nem tudom. Ezt így nem beszéltük meg. De remélem keresni fog majd.
- Biztos, hogy fog Mary. Tuti, hogy tetszettél neki. Imádott. Látszott rajta. – bíztatta barátnőnket Annie.
Ezek után még órákig beszélgettünk a pasikról, a ma estéről, ruhákról és minden féléről.
- Aúú. Most minek haraptál meg Patty? – kérdeztem hajnali kettőkor barátnőmet.
- Nem tudom, csak olyan érzésem volt, hogy meg akarlak harapni. – felelte.
- Jó tudni, hogy belőled hajnalban kitör a vámpír. – mondtam.
- Én is meg akarlak harapni téged akkor már. – kezdett rá Annie is.
- Na, hagyjatok békén, jó? Harapdáljátok egymást. Nekem nem hiányzik, hogy nyoma legyen, aztán meg ne bírjam elrejteni.
A csajokkal tovább hülyéskedtünk és nevetgéltünk mire Mary is felébred félálmából és álmosan ránk pirított.
- Nem lehetne, hogy ti is csöndbe maradjatok és lefeküdjetek? Valaki aludni szeretne. És holnap korán kell kelnünk. – mondta enyhe rosszallással a hangjában.
- Mary, ne izélj már. Inkább gyere téged is megkóstolunk. – szólalt meg Patty nevetve és már meg is indult barátnőnk felé Annie-vel a nyomában.
- Ne közelítsetek. – mondta Mary, és felemelte a párnáját pajzsként használva a két lány ellen.
Az este eredménye mindenkin elszórtan egy-egy gyanús vöröslő folt volt. Reggel nem győztük alapozóval elfedni a harapás nyomokat, amik szépen lassan kezdtek úgy kinézni, mint valami kiszívás.
- Na és ezek után, hogy adom be Adam-nek, hogy csak egy kis ártalmatlan csajbuli volt. – kérdezte Patty tetetett aggodalommal.
Viszont egyikünk se vette komolyan szavait, ahogy ő sem szánta komolynak a kérdést. Ezt arcán ülő hatalmas vigyor jelezte. Mind tudtuk, hogy Adam nem fog nagy hajcihőt csapni a foltok miatt. Ismerte már annyira barátnőjét és minket is, hogy képesek vagyunk egy rakás őrültségre együtt (lásd az én meztelen futkározásomat), így tudtuk, hogy a srác csak jót fog nevetni barátnője újabb bolond ötletén.
- Az hagyján, de én mit mondok majd Jasper-nek. – szólalt meg Annie is.
Miután mindenki rendbe szedte magát és valamelyest a lakást is visszaállítottuk eredeti állapotába, elindultunk a suliba. Akár csak este, megint az én kocsimmal mentünk, amit még tavaly kaptam mikor sikerült megszereznem a jogsim. Egy aranybarna Honda Civic volt. Ez álmaim kocsija. Csak sajnos ritkán használom a magas benzináraknak hála. Inkább vonatozok vagy buszozok, mert az legalább ingyen van. Odafele úton végig zenét hallgattunk és hangosan (meg persze hamisan) énekeltük az éppen a hangszórókból szóló számot az előadóval együtt. Közben
persze ültünkben táncoltunk is. Nagyon jól szórakoztam velük annak ellenére is, hogy pár órája vesztem össze az állítólagos legjobb barátnőmmel. Rá kellett eszmélnem, hogy nagy tévedésben voltam azt illetően ki is áll igazán mellettem. Az igaz barátaim ők voltak, akik itt voltak velem és azon voltak, hogy mind igazán jól érezzük magunkat. Nem húzták ki magukat a közös programokból és nem csak saját maguk volt nekik a fontos, hanem az is, hogy velem mi van. Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben. Aztán megérkeztünk a suliba és én tudtam, hogy nehéz nap elé nézek. Újra szembe kell találkoznom Kimberly-vel, és nem tudom mire is számítsak.

2013. május 7., kedd

9. Fejezet

Végre sikerült befejeznem a részt és bár kicsit késő van nem bírtam kivárni a reggelt hogy feltegyem :D Úgyhogy akik még ilyenkor fent vannak örülhetnek :) Köszönöm a 2 rendszeres olvasót, a majdnem 600 oldalmegjelenítést, a 11 kommentet, amit eddig köszönhetek nektek :) Szeretném ha tudnátok, hogy van egy facebook csoportom is ahova mindig kiírom a frisseket és a bloggal kapcsolatos infókat :) https://www.facebook.com/groups/325669837555761/   <---Erre a linkre kattintva megtaláljátok a csoportot ahova csatlakozni is tudtok :) Na nem is húzom tovább az időt :)

xoxo:Nana




9. fejezet

 

Elkezdtem előkeresni a paplanokat és párnákat, és próbáltam mindenkinek helyet találni a szobámban, ahol majd este elterülhet, ha már elfáradunk. A további pakolászás és készülődés közepette valamiféle zajra lettem figyelmes. Először az órára pillantottam, ami lassan kezdett közelíteni a hat óra felé így arra tippeltem talán barátnőm érkezett meg, de leérve a földszintre csalódnom kellett. Csak a bátyám volt az Becky társaságában.
- Sziasztok. Hát ti hogy-hogy itt vagytok? – kérdeztem furcsállva.
- Csak beugrottunk pár cuccért a bátyádnak. De már megyünk is mindjárt. – felelt kérdésemre Becky, mivel Jay el volt foglalva, hogy egy táskából pakolja ki a szennyesét, majd ugyanazt a táskát megtöltse tiszta ruhákkal.
- Értem, de nem kell úgy sietni. Ráértek. – mondtam.
- Nem akarunk zavarni. Hallottuk Caroline-tól, hogy házibulit tartasz. – mondta Becky utalva, hogy anyám már tájékoztatta őket esti programomról.
- Csak a magad nevében beszélj Édes. Én nagyon is szívesen maradnék egy kicsit feldobni a hangulatot. – vágta közbe Jason.
- Inkább csajparty, mint házibuli. Úgyhogy nem igazán hiszem, hogy a te műfajod lenne Jay. – közöltem bátyámmal, aki a hír hallatán lelombozódottságot színlelt. – De ha neked van kedved Becky akkor maradj. – invitáltam meg „sógornőmet”.
- Csábító ajánlat, és más körülmények között kapva-kapnék az alakalmon, de most inkább megtisztítom a terepet a számodra és lefoglalom ezt a nagy gyereket, míg ti jól érzitek magatokat a csajokkal. – mondta Becky egy hatalmas mosollyal az arcán, amiből csak úgy sugárzott az említett „nagy gyerek” iránti szeretet.
- Azért, ha meggondolnád magad, tudod, hol találsz minket. – mondtam.
Míg mi lányok tovább beszélgettünk az estére tervezet dolgokról, bátyám is odajött hozzánk a konyhába az immár teli táskával. Épp az egyik tálba kiöntött chipsből próbált kilopni pár darabot, mire én rácsaptam a kezére.
- Aúú. Most ezt miért kellett? – kérdezte tettetett ártatlansággal.
- Na, szerinted miért? Azt nekünk vettem az estére.
- Bőven van még nektek is elég. Pár szembe nem halnál bele.
- Párba nem is, de ha te egyszer nekikezdesz fél perc alatt elpusztítasz egy egész tálat egymagad.
- Nem is igaz– válaszolja felháborodva, és ez így megy tovább, míg Becky meg nem unja, és közbe nem szól ő is.
- De így van drágám, ne is próbáld tagadni. – ad nekem igazat, és ezzel a vita eldől az én javamra, mire nyelvet öltök bátyámra, és rávillantom legszebb győztes mosolyom.
Bátyám válasza csak egy fintor. Ezek után Becky gyorsan elköszön tőlem és elindul ki a házból a bátyám BMW-je felé. Jason követi a példáját és miután egy puszit dob felém, önelégült mosollyal az arcán (mégis csak sikerült kicsennie pár szemet a tálból kifelé menet) barátnője után siet. Hallom, ahogy a kocsi elhajt, majd én is elindulok vissza a szobámba. A szobába érve előkapom a mobilom a táskám zsebéből, ahol még hazajövet felejtettem, és látom, hogy nem rég érkezett egy üzenet. A kijelző szerint Kimberly a feladó.
 
„Szia Norah! Sajnálom, de úgy alakult, hogy mégsem tudok ma menni. Közbejött valami. :-/ Kérlek, ne haragudj. :-( Majd bepótoljuk. ;-)
XO: Kimmy :-*” – állt az üzenetben.
Remek. Megint lefújta a találkát. Pedig szükségem lett volna rá. Hirtelen elfogott a harag. Hogy nevezheti magát a barátomnak, ha lassan már olyan régen nem beszéltem vele, hogy szinte már nem is tudom, mi történik körülötte. Szépen lassan kezd egy idegenné válni, és hiába próbálok ellene tenni, ha ő nem akar ezen változtatni. Ha őt hidegen hagyom, akkor így minek próbálkozzak? Ehhez is, mint minden emberi kapcsolathoz minimum két ember kell. Egyedül nem megyek sokra. Háborgásomat végül a csengő hangja szakította félbe. Lementem a bejárati ajtóhoz és beengedtem a mögötte, kint ácsorgó lányokat. Sorba üdvözöltük egymást, majd cuccaikkal együtt felmentünk az emeletre és leültünk a szobámban.
- És Kimberly hol van? Nem úgy volt, hogy ő hamarabb jön és már itt lesz mire ideérünk? – kérdezte Annie.
- De igen úgy volt, viszont kaptam tőle egy sms-t, hogy nem ér rá. – feleltem egy grimasszal az arcomon.
Patty arcára egyből kiült az „én megmondtam előre” fej, de senki nem szólt semmit. Kissé feszülté vált a légkör. Annie és Mary sajnálkozva néztek rám.
- Mindjárt hozok egy kis chips-et. Inni kértek valamit? Van kóla, narancs és talán még rostos üdítő is akad a hűtőben. – mondtam, hogy oldjam a feszültséget, és miután mindenki eldöntötte mit iszik, és közölték velem mit hozzak elindultam lefelé a konyhába.
- Na, szóval miért is hozott Pete az iskolába ma reggel? – hozta fel a témát újra Annie, mikor felértem a szobába a tállal és az üdítőkkel a kezemben.
- Tényleg te még tartozol nekünk egy beszámolóval. – helyeselt Mary is.
Most már nem volt kibúvó. Muszáj voltam elmondani nekik mindent, ami az elmúlt 24 órában történt. Így hát nehezen, de belekezdtem mondókámba. Elmondtam nekik mindent onnan kezdve, hogy elindultam haza az elzárás után odáig, hogy reggel Pete bevitt az iskolába. Beszámolóm végén a lányok csak tátott szájjal bámultak.
- Hát neked aztán nem semmi napod volt tegnap. – szólalt meg Mary elsőnek.
- Hát nem. De szerencsére voltak kellemes részei is. Viszont nem tudom, mi van velem és Pete-el. Tagadhatatlan hogy van köztünk kémia. És tényleg kedvelem. De hogy szerelmes lennék? Nem is tudom. Nem ismerem ezt az érzést. Josh mellett nem tapasztaltam meg. Ahhoz képest ez az érzés teljesen más. Sokkal jobb, de nem tudom, hogy ez tényleg az a nagybetűs szerelem lenne-e.
- Hát pedig ezt neked kell tudni. – mondta Patty. – Ezt előbb vagy utóbb úgy is megérzi az ember. Én is így voltam Adammel. Eleinte nem tudtam mit érzek iránta.
Adam Patty fiúja. Körülbelül egy éve jöhettek össze. Elég nehezen indult a kapcsolatuk, mert akkoriban Adam egy másik lánnyal járt, de a vak is láthatta, hogy vonzódnak egymáshoz. Hónapokig kerülgették egymást. Adam már azt fontolgatta, hogy elhagyja a barátnőjét, de félt, hogy ha el is hagyja a lányt, akit egyébként szeretett, Patty akkor sem lesz az övé. Aggodalmát valahol megértettem. Patty nem esik könnyen szerelembe. Akkoriban a kapcsolatai nem tartottak tovább másfél hónapnál. Mindig ő hagyta ott a fiúkat, mert bár eleinte érdekesnek látta egy-egy barátját mindig csalódnia kellett és ráunt az éppen aktuális srácra. Mindketten féltek attól, hogy ha összejönnek, ez a kapcsolat sem végzi másképp ám végül csak nem bírták. Adam otthagyta a barátnőjét és végre összejöttek. Úgy tűnik bölcs döntés volt mivel azóta is együtt vannak.
- Na de hagyjuk a pasikat. Ma csaj buli van. Mit csináljunk? – tereltem el a témát.
- Mit szólnátok, ha üvegeznénk? – kérdezte meg Annie.
- Én benne vagyok. – feleltem.
- Én is. És te Mary? – mondta Patty.
- Naná. Még szép. – válaszolt Mary.
Lementem a konyhába keresni egy üres üveget. Mire visszatértem a lányok már a padlón ültek körben kihagyva egy helyet nekem is.
- Ki kezdi a pörgetést? – kérdeztem.
- A házigazda. – mondta Annie, mire a másik két lány helyeslően bólintott.
Megpörgettem az üveget, ami Patty felé fordulva állt meg.
- Patty, felelsz vagy mersz? – tettem fel a kérdést.
- Még szép, hogy merek.
- Rendben. Akkor menj le a konyhába és a szekrényből, ami a mosogató felett van, hozd fel a nutellát. Szükségünk lesz rá. – mondtam egy hatalmas mosollyal az arcomon.
Patty így is tett majd egy fél perc múlva vissza is tért az üveg édességgel és egy kanállal a kezében.
- Itt van. És most elárulod, miért van ezekre szükségünk? – kérdezte.
- Mert azt a feladatot kapod, hogy nyald le a nutellát Mary nyakáról. – feleltem vigyorogva.
- Oké csináljuk. Gyere ide Mary, hagy kenjünk rád. – mondta Patty.
Tettem egy kis adag nutellát Mary nyakára és szétkentem kicsit hogy jobban megszenvedjen vele Patty.
- Kezdhetitek. Ne, várj egy kicsit. Ezt fel kell venni későbbre. – szólalt meg Annie majd előkapta a telefonját és videóra állította. – Oké kész is. 3,2,1 és felvétel.
- Hé, ez csikiz – kiáltott fel Mary mikor Patty a nyakát kezdte el nyaldosni, hogy megszabadítsa a rákent nutellától.
- Ne ficánkolj már Mary így csak még jobban elkenődik rajtad. – szólt rá Patty.
Mindannyian fetrengtünk a nevetéstől. Mikor végre Patty sikeresen teljesítette a feladatott újra megpördült az üveg. Ezúttal felém fordulva állt meg.
- Oké Norah, felelsz vagy mersz? – kérdezte Patty.
- Óh, ez kész sértés. Még szép hogy merek. – feleltem mire Patty felvillantott egy ördögi mosolyt.
- Az remek, mert van egy nagyszerű feladatom a számodra. – mondta. – Remélem szerencsés vagy és nincsenek sokan az utcán.
- Ugye nem azt akarod vele csináltatni, amire gondolok? – szólalt meg Annie.
 - De még mennyire, hogy azt. – mondta és már kezdtem sejteni mire gondol.
Régebben néztünk egy filmet. Az egyik kedvencünk volt. Abban is egy üvegezés szerű játéké volt a főszerep és az egyik csaj azt a faladatot kapta, hogy meztelenül kellett végigfutnia az utcán. A szereplő szerint olyan eszméletlen felszabadító érzés, hogy törvénybe kéne iktatni a meztelen futást. Sokat poénkodtunk vele, hogy egyszer ki kéne próbálni. De valahogy még soha nem volt alakalom rá.
- Akkor lassan indulhatsz is. A kamera megy. Készen állsz? – kérdezte Annie, úgy 10 perc múlva mikor már egy szál köntösben álltam a házunk kocsi beállóján startra készen.
A lányok a terv szerint majd kocsival hoznak vissza az utca végéről miután teljesítettem a feladatot.
- Igen. – mondtam, majd vettem egy nagy levegőt.
Egy hirtelen mozdulattal lekaptam magamról a köntöst és elkezdtem rohanni miközben két kezemmel a melleimet próbáltam valamelyest takarni. Kábé ötszáz méter. Ez volt a táv, amit le kellett futnom. A hátam mögül hallottam a lányok buzdítását és éljenzését, de kizártam és csak a futásra koncentráltam. Szerencsémre tényleg nem sokan voltak az utcán, csak egy két ember, de ez a pár ember is elég furcsán nézett rám. Viszont ezzel sem foglalkoztam. Magával ragadott egy érzés. A szabadságé. Tényleg leírhatatlanul jó érzés volt ott rohangálni anyaszült meztelenül minden gátlásomat levetve. Kicsit tartottam ugyan a gondolattól, hogy mi lesz, ha ez az emberek fülébe jut, de még ez sem tudott érdekelni. Csak én léteztem és teljesen kizártam minden mást. Szinte már nem is futottam, hanem szálltam. És ekkor elértem a táv végét. Beugrottam a kocsiba és felkaptam magamra a köntöst, amit még a házunk előtt vettem le és a lányok utánam hoztak. Visszahajtottunk a házhoz és bementünk a szobámba. Én magamra kaptam valami ruhát és áradozni kezdtem a lányoknak, akik nevetve hallgattak végig. Tiszta eufória.
 - Nagyszerű voltál Norah. Én biztos nem csináltam volna meg. – mondta Mary.
- Pedig óriási mámor. Tényleg mindenkinek ki kéne próbálni egyszer.
- Majd máskor. Most te jössz pörgetni megint. – mondta Patty, mire én megpörgettem az üveget, ami most Annie-re mutatva állt meg.
- Felelsz vagy mersz? – kérdeztem.
- Felelek.
- Az est első felelője. – mondta Patty.
- Mi van közted és Jasper között? – tettem fel neki a kérdést.
Jasper-ről először úgy egy hónapja hallottunk. Annie akkor ismerte meg a srácot egy kosárlabda meccs alakalmával. A sulink fiúi játszottak a szomszéd városban lévő gimi srácaival és Annie volt a pontozó. A srác kiszúrta magának és egyből elkezdet rá nyomulni, de Annie lekoptatta. Viszont Jasper nem hagyta annyiban a dolgot és azóta is beszélni szoktak. Annie nagyon megkedvelte, de mostanában csak ritkán beszél róla, így adódott a kérdés, hogy mi is van most köztük.
- Nem meséltem volna? – kérdezte zavartan mosolyogva.
- Nem egy ideje nem igazán beszélsz nekünk róla. – felelte Mary.
- Már én is kérdezni akartam, hogy mi a helyzet. – csatlakozott hozzánk Patty is.
- A múlt szombaton lejött hozzám és elmentünk sétálni a városban. Aztán mikor kikísértem az állomásra megcsókolt. Azóta együtt vagyunk. – mondta.
- És egy ilyen fontos dolgot csak úgy elhallgatsz előlünk? – kérdezte Mary megjátszott felháborodással a hangjában.
- Elfelejtettem elmesélni. Úgy emlékeztem már tudjátok. – mondta.
- Ezt elfelejteni? Mi az nem csókol jól? – kérdeztem.
- Ami azt illeti, de nagyon is jól csókol. – felelte vigyorogva. – De vissza a játékhoz. Én jövök pörgetni. – mondta és pörgetett miszerint Mary volt a soros.
- Felelsz vagy mersz? – tette fel neki Annie.
- Azért is merek. – mondta majd várakozás teljesen nézett Annie-re aki gondolkozott mit is adjon Mary-nek feladatul.
- Csajok azt hiszem ideje feldobni a bulit és kicsípni magunkat ugyanis irány a Lions. Mary a feladatod, hogy éjfélig megszerezd egy srác számát. Ha pluszjutatásként egy csókot is kicsikarsz belőle az még jobb. – mondta Annie ravaszdian.
- Legyen. Megcsinálom. Ha Norah képes volt meztelenül futni ez semmi ahhoz képest. – mondta mire mindenki elkezdett készülődni.
Egy óra múlva készen is voltunk a készülődéssel és elindultunk be a városba a Lions nevű helyre. Ez volt a helyi fiatalság törzshelye. Minden nap dugig volt és mindig volt valami buli amivel el lehetett ütni az unalmas hétköznapi vagy hétvégi estéket. Vagy akár nappalokat, mivel egyben pizzéria is volt. Az alsó szint szolgált étteremként a felső pedig szórakozó hely volt. Imádtuk ezt a helyet a csajokkal. Húsz perc múlva meg is érkeztünk, megvettük a jegyeket és bementünk a most is teljesen teli lévő helységbe. Rengeteg ismerős és ismeretlen arcot láttam. Leültünk az egyik asztalhoz és végigjártattuk a tekintetünket a ma esti pasi felhozatalon. Rengeteg helyes srác akadt. Aztán Mary megtalálta a neki megfelelőt.
- Látjátok ott azt a magas barnahajú srácot? – kérdezte. – Ő kell nekem.
- Az nem is olyan magas. – szólt közbe Patty.
- Ez relatív mivel hozzám képest az. – mondta Mary. – Na én megyek is végrehajtani a küldetésemet. Ne várjatok rám. Menjetek táncolni. Egy ideig elleszek. – felelte majd elindult bevetni magát.
Egy ideig mosolyogva figyeltük amint flörtöl a sráccal, aki a tenyeréből evett majd elindultunk a táncparkettre. Csak táncoltunk a zene ritmusára ám nemsokára rám tört a szomjúság ezért elmentem venni egy üdítőt. A pulthoz érve egy nem várt látvány fogadott.

 

2013. május 4., szombat

A várakozás idejére :)

Addig is amíg az új fejezetre vártok az én történetemből szereteném a figyelmetekbe ajánlani egy nagyon kedves barátnőm első írását :) Ez az első blogja ahogy nekem is de szerintem nagyon is ígéretes úgyhogy ha gondoljátok nézettek be és írjatok neki is pár véleményt :) ---> http://nusimylifeisnotafairytale.blogspot.hu/

xoxo:Nana

Újra elnézést kell kérnem...:/

Bocsánat, ne haragudjatok meg...:( Tényleg alig volt időm az utóbbi időben írni. Egyszerűen nem jutottam gép közelébe. Mindig volt valami, ami miatt nem sikerült haladnom, de már nagyjából készen van csak be kell géplenem és szerintem az érettségi szünetben ezzel is megleszek :) Úgyhogy kitartás és várjatok még egy pár napot türelemmel. Igyekszem minél hamarabb hozni :D <3

xoxo:Nana