A fejlécet készítette Miss Babe :)

2013. május 7., kedd

9. Fejezet

Végre sikerült befejeznem a részt és bár kicsit késő van nem bírtam kivárni a reggelt hogy feltegyem :D Úgyhogy akik még ilyenkor fent vannak örülhetnek :) Köszönöm a 2 rendszeres olvasót, a majdnem 600 oldalmegjelenítést, a 11 kommentet, amit eddig köszönhetek nektek :) Szeretném ha tudnátok, hogy van egy facebook csoportom is ahova mindig kiírom a frisseket és a bloggal kapcsolatos infókat :) https://www.facebook.com/groups/325669837555761/   <---Erre a linkre kattintva megtaláljátok a csoportot ahova csatlakozni is tudtok :) Na nem is húzom tovább az időt :)

xoxo:Nana




9. fejezet

 

Elkezdtem előkeresni a paplanokat és párnákat, és próbáltam mindenkinek helyet találni a szobámban, ahol majd este elterülhet, ha már elfáradunk. A további pakolászás és készülődés közepette valamiféle zajra lettem figyelmes. Először az órára pillantottam, ami lassan kezdett közelíteni a hat óra felé így arra tippeltem talán barátnőm érkezett meg, de leérve a földszintre csalódnom kellett. Csak a bátyám volt az Becky társaságában.
- Sziasztok. Hát ti hogy-hogy itt vagytok? – kérdeztem furcsállva.
- Csak beugrottunk pár cuccért a bátyádnak. De már megyünk is mindjárt. – felelt kérdésemre Becky, mivel Jay el volt foglalva, hogy egy táskából pakolja ki a szennyesét, majd ugyanazt a táskát megtöltse tiszta ruhákkal.
- Értem, de nem kell úgy sietni. Ráértek. – mondtam.
- Nem akarunk zavarni. Hallottuk Caroline-tól, hogy házibulit tartasz. – mondta Becky utalva, hogy anyám már tájékoztatta őket esti programomról.
- Csak a magad nevében beszélj Édes. Én nagyon is szívesen maradnék egy kicsit feldobni a hangulatot. – vágta közbe Jason.
- Inkább csajparty, mint házibuli. Úgyhogy nem igazán hiszem, hogy a te műfajod lenne Jay. – közöltem bátyámmal, aki a hír hallatán lelombozódottságot színlelt. – De ha neked van kedved Becky akkor maradj. – invitáltam meg „sógornőmet”.
- Csábító ajánlat, és más körülmények között kapva-kapnék az alakalmon, de most inkább megtisztítom a terepet a számodra és lefoglalom ezt a nagy gyereket, míg ti jól érzitek magatokat a csajokkal. – mondta Becky egy hatalmas mosollyal az arcán, amiből csak úgy sugárzott az említett „nagy gyerek” iránti szeretet.
- Azért, ha meggondolnád magad, tudod, hol találsz minket. – mondtam.
Míg mi lányok tovább beszélgettünk az estére tervezet dolgokról, bátyám is odajött hozzánk a konyhába az immár teli táskával. Épp az egyik tálba kiöntött chipsből próbált kilopni pár darabot, mire én rácsaptam a kezére.
- Aúú. Most ezt miért kellett? – kérdezte tettetett ártatlansággal.
- Na, szerinted miért? Azt nekünk vettem az estére.
- Bőven van még nektek is elég. Pár szembe nem halnál bele.
- Párba nem is, de ha te egyszer nekikezdesz fél perc alatt elpusztítasz egy egész tálat egymagad.
- Nem is igaz– válaszolja felháborodva, és ez így megy tovább, míg Becky meg nem unja, és közbe nem szól ő is.
- De így van drágám, ne is próbáld tagadni. – ad nekem igazat, és ezzel a vita eldől az én javamra, mire nyelvet öltök bátyámra, és rávillantom legszebb győztes mosolyom.
Bátyám válasza csak egy fintor. Ezek után Becky gyorsan elköszön tőlem és elindul ki a házból a bátyám BMW-je felé. Jason követi a példáját és miután egy puszit dob felém, önelégült mosollyal az arcán (mégis csak sikerült kicsennie pár szemet a tálból kifelé menet) barátnője után siet. Hallom, ahogy a kocsi elhajt, majd én is elindulok vissza a szobámba. A szobába érve előkapom a mobilom a táskám zsebéből, ahol még hazajövet felejtettem, és látom, hogy nem rég érkezett egy üzenet. A kijelző szerint Kimberly a feladó.
 
„Szia Norah! Sajnálom, de úgy alakult, hogy mégsem tudok ma menni. Közbejött valami. :-/ Kérlek, ne haragudj. :-( Majd bepótoljuk. ;-)
XO: Kimmy :-*” – állt az üzenetben.
Remek. Megint lefújta a találkát. Pedig szükségem lett volna rá. Hirtelen elfogott a harag. Hogy nevezheti magát a barátomnak, ha lassan már olyan régen nem beszéltem vele, hogy szinte már nem is tudom, mi történik körülötte. Szépen lassan kezd egy idegenné válni, és hiába próbálok ellene tenni, ha ő nem akar ezen változtatni. Ha őt hidegen hagyom, akkor így minek próbálkozzak? Ehhez is, mint minden emberi kapcsolathoz minimum két ember kell. Egyedül nem megyek sokra. Háborgásomat végül a csengő hangja szakította félbe. Lementem a bejárati ajtóhoz és beengedtem a mögötte, kint ácsorgó lányokat. Sorba üdvözöltük egymást, majd cuccaikkal együtt felmentünk az emeletre és leültünk a szobámban.
- És Kimberly hol van? Nem úgy volt, hogy ő hamarabb jön és már itt lesz mire ideérünk? – kérdezte Annie.
- De igen úgy volt, viszont kaptam tőle egy sms-t, hogy nem ér rá. – feleltem egy grimasszal az arcomon.
Patty arcára egyből kiült az „én megmondtam előre” fej, de senki nem szólt semmit. Kissé feszülté vált a légkör. Annie és Mary sajnálkozva néztek rám.
- Mindjárt hozok egy kis chips-et. Inni kértek valamit? Van kóla, narancs és talán még rostos üdítő is akad a hűtőben. – mondtam, hogy oldjam a feszültséget, és miután mindenki eldöntötte mit iszik, és közölték velem mit hozzak elindultam lefelé a konyhába.
- Na, szóval miért is hozott Pete az iskolába ma reggel? – hozta fel a témát újra Annie, mikor felértem a szobába a tállal és az üdítőkkel a kezemben.
- Tényleg te még tartozol nekünk egy beszámolóval. – helyeselt Mary is.
Most már nem volt kibúvó. Muszáj voltam elmondani nekik mindent, ami az elmúlt 24 órában történt. Így hát nehezen, de belekezdtem mondókámba. Elmondtam nekik mindent onnan kezdve, hogy elindultam haza az elzárás után odáig, hogy reggel Pete bevitt az iskolába. Beszámolóm végén a lányok csak tátott szájjal bámultak.
- Hát neked aztán nem semmi napod volt tegnap. – szólalt meg Mary elsőnek.
- Hát nem. De szerencsére voltak kellemes részei is. Viszont nem tudom, mi van velem és Pete-el. Tagadhatatlan hogy van köztünk kémia. És tényleg kedvelem. De hogy szerelmes lennék? Nem is tudom. Nem ismerem ezt az érzést. Josh mellett nem tapasztaltam meg. Ahhoz képest ez az érzés teljesen más. Sokkal jobb, de nem tudom, hogy ez tényleg az a nagybetűs szerelem lenne-e.
- Hát pedig ezt neked kell tudni. – mondta Patty. – Ezt előbb vagy utóbb úgy is megérzi az ember. Én is így voltam Adammel. Eleinte nem tudtam mit érzek iránta.
Adam Patty fiúja. Körülbelül egy éve jöhettek össze. Elég nehezen indult a kapcsolatuk, mert akkoriban Adam egy másik lánnyal járt, de a vak is láthatta, hogy vonzódnak egymáshoz. Hónapokig kerülgették egymást. Adam már azt fontolgatta, hogy elhagyja a barátnőjét, de félt, hogy ha el is hagyja a lányt, akit egyébként szeretett, Patty akkor sem lesz az övé. Aggodalmát valahol megértettem. Patty nem esik könnyen szerelembe. Akkoriban a kapcsolatai nem tartottak tovább másfél hónapnál. Mindig ő hagyta ott a fiúkat, mert bár eleinte érdekesnek látta egy-egy barátját mindig csalódnia kellett és ráunt az éppen aktuális srácra. Mindketten féltek attól, hogy ha összejönnek, ez a kapcsolat sem végzi másképp ám végül csak nem bírták. Adam otthagyta a barátnőjét és végre összejöttek. Úgy tűnik bölcs döntés volt mivel azóta is együtt vannak.
- Na de hagyjuk a pasikat. Ma csaj buli van. Mit csináljunk? – tereltem el a témát.
- Mit szólnátok, ha üvegeznénk? – kérdezte meg Annie.
- Én benne vagyok. – feleltem.
- Én is. És te Mary? – mondta Patty.
- Naná. Még szép. – válaszolt Mary.
Lementem a konyhába keresni egy üres üveget. Mire visszatértem a lányok már a padlón ültek körben kihagyva egy helyet nekem is.
- Ki kezdi a pörgetést? – kérdeztem.
- A házigazda. – mondta Annie, mire a másik két lány helyeslően bólintott.
Megpörgettem az üveget, ami Patty felé fordulva állt meg.
- Patty, felelsz vagy mersz? – tettem fel a kérdést.
- Még szép, hogy merek.
- Rendben. Akkor menj le a konyhába és a szekrényből, ami a mosogató felett van, hozd fel a nutellát. Szükségünk lesz rá. – mondtam egy hatalmas mosollyal az arcomon.
Patty így is tett majd egy fél perc múlva vissza is tért az üveg édességgel és egy kanállal a kezében.
- Itt van. És most elárulod, miért van ezekre szükségünk? – kérdezte.
- Mert azt a feladatot kapod, hogy nyald le a nutellát Mary nyakáról. – feleltem vigyorogva.
- Oké csináljuk. Gyere ide Mary, hagy kenjünk rád. – mondta Patty.
Tettem egy kis adag nutellát Mary nyakára és szétkentem kicsit hogy jobban megszenvedjen vele Patty.
- Kezdhetitek. Ne, várj egy kicsit. Ezt fel kell venni későbbre. – szólalt meg Annie majd előkapta a telefonját és videóra állította. – Oké kész is. 3,2,1 és felvétel.
- Hé, ez csikiz – kiáltott fel Mary mikor Patty a nyakát kezdte el nyaldosni, hogy megszabadítsa a rákent nutellától.
- Ne ficánkolj már Mary így csak még jobban elkenődik rajtad. – szólt rá Patty.
Mindannyian fetrengtünk a nevetéstől. Mikor végre Patty sikeresen teljesítette a feladatott újra megpördült az üveg. Ezúttal felém fordulva állt meg.
- Oké Norah, felelsz vagy mersz? – kérdezte Patty.
- Óh, ez kész sértés. Még szép hogy merek. – feleltem mire Patty felvillantott egy ördögi mosolyt.
- Az remek, mert van egy nagyszerű feladatom a számodra. – mondta. – Remélem szerencsés vagy és nincsenek sokan az utcán.
- Ugye nem azt akarod vele csináltatni, amire gondolok? – szólalt meg Annie.
 - De még mennyire, hogy azt. – mondta és már kezdtem sejteni mire gondol.
Régebben néztünk egy filmet. Az egyik kedvencünk volt. Abban is egy üvegezés szerű játéké volt a főszerep és az egyik csaj azt a faladatot kapta, hogy meztelenül kellett végigfutnia az utcán. A szereplő szerint olyan eszméletlen felszabadító érzés, hogy törvénybe kéne iktatni a meztelen futást. Sokat poénkodtunk vele, hogy egyszer ki kéne próbálni. De valahogy még soha nem volt alakalom rá.
- Akkor lassan indulhatsz is. A kamera megy. Készen állsz? – kérdezte Annie, úgy 10 perc múlva mikor már egy szál köntösben álltam a házunk kocsi beállóján startra készen.
A lányok a terv szerint majd kocsival hoznak vissza az utca végéről miután teljesítettem a feladatot.
- Igen. – mondtam, majd vettem egy nagy levegőt.
Egy hirtelen mozdulattal lekaptam magamról a köntöst és elkezdtem rohanni miközben két kezemmel a melleimet próbáltam valamelyest takarni. Kábé ötszáz méter. Ez volt a táv, amit le kellett futnom. A hátam mögül hallottam a lányok buzdítását és éljenzését, de kizártam és csak a futásra koncentráltam. Szerencsémre tényleg nem sokan voltak az utcán, csak egy két ember, de ez a pár ember is elég furcsán nézett rám. Viszont ezzel sem foglalkoztam. Magával ragadott egy érzés. A szabadságé. Tényleg leírhatatlanul jó érzés volt ott rohangálni anyaszült meztelenül minden gátlásomat levetve. Kicsit tartottam ugyan a gondolattól, hogy mi lesz, ha ez az emberek fülébe jut, de még ez sem tudott érdekelni. Csak én léteztem és teljesen kizártam minden mást. Szinte már nem is futottam, hanem szálltam. És ekkor elértem a táv végét. Beugrottam a kocsiba és felkaptam magamra a köntöst, amit még a házunk előtt vettem le és a lányok utánam hoztak. Visszahajtottunk a házhoz és bementünk a szobámba. Én magamra kaptam valami ruhát és áradozni kezdtem a lányoknak, akik nevetve hallgattak végig. Tiszta eufória.
 - Nagyszerű voltál Norah. Én biztos nem csináltam volna meg. – mondta Mary.
- Pedig óriási mámor. Tényleg mindenkinek ki kéne próbálni egyszer.
- Majd máskor. Most te jössz pörgetni megint. – mondta Patty, mire én megpörgettem az üveget, ami most Annie-re mutatva állt meg.
- Felelsz vagy mersz? – kérdeztem.
- Felelek.
- Az est első felelője. – mondta Patty.
- Mi van közted és Jasper között? – tettem fel neki a kérdést.
Jasper-ről először úgy egy hónapja hallottunk. Annie akkor ismerte meg a srácot egy kosárlabda meccs alakalmával. A sulink fiúi játszottak a szomszéd városban lévő gimi srácaival és Annie volt a pontozó. A srác kiszúrta magának és egyből elkezdet rá nyomulni, de Annie lekoptatta. Viszont Jasper nem hagyta annyiban a dolgot és azóta is beszélni szoktak. Annie nagyon megkedvelte, de mostanában csak ritkán beszél róla, így adódott a kérdés, hogy mi is van most köztük.
- Nem meséltem volna? – kérdezte zavartan mosolyogva.
- Nem egy ideje nem igazán beszélsz nekünk róla. – felelte Mary.
- Már én is kérdezni akartam, hogy mi a helyzet. – csatlakozott hozzánk Patty is.
- A múlt szombaton lejött hozzám és elmentünk sétálni a városban. Aztán mikor kikísértem az állomásra megcsókolt. Azóta együtt vagyunk. – mondta.
- És egy ilyen fontos dolgot csak úgy elhallgatsz előlünk? – kérdezte Mary megjátszott felháborodással a hangjában.
- Elfelejtettem elmesélni. Úgy emlékeztem már tudjátok. – mondta.
- Ezt elfelejteni? Mi az nem csókol jól? – kérdeztem.
- Ami azt illeti, de nagyon is jól csókol. – felelte vigyorogva. – De vissza a játékhoz. Én jövök pörgetni. – mondta és pörgetett miszerint Mary volt a soros.
- Felelsz vagy mersz? – tette fel neki Annie.
- Azért is merek. – mondta majd várakozás teljesen nézett Annie-re aki gondolkozott mit is adjon Mary-nek feladatul.
- Csajok azt hiszem ideje feldobni a bulit és kicsípni magunkat ugyanis irány a Lions. Mary a feladatod, hogy éjfélig megszerezd egy srác számát. Ha pluszjutatásként egy csókot is kicsikarsz belőle az még jobb. – mondta Annie ravaszdian.
- Legyen. Megcsinálom. Ha Norah képes volt meztelenül futni ez semmi ahhoz képest. – mondta mire mindenki elkezdett készülődni.
Egy óra múlva készen is voltunk a készülődéssel és elindultunk be a városba a Lions nevű helyre. Ez volt a helyi fiatalság törzshelye. Minden nap dugig volt és mindig volt valami buli amivel el lehetett ütni az unalmas hétköznapi vagy hétvégi estéket. Vagy akár nappalokat, mivel egyben pizzéria is volt. Az alsó szint szolgált étteremként a felső pedig szórakozó hely volt. Imádtuk ezt a helyet a csajokkal. Húsz perc múlva meg is érkeztünk, megvettük a jegyeket és bementünk a most is teljesen teli lévő helységbe. Rengeteg ismerős és ismeretlen arcot láttam. Leültünk az egyik asztalhoz és végigjártattuk a tekintetünket a ma esti pasi felhozatalon. Rengeteg helyes srác akadt. Aztán Mary megtalálta a neki megfelelőt.
- Látjátok ott azt a magas barnahajú srácot? – kérdezte. – Ő kell nekem.
- Az nem is olyan magas. – szólt közbe Patty.
- Ez relatív mivel hozzám képest az. – mondta Mary. – Na én megyek is végrehajtani a küldetésemet. Ne várjatok rám. Menjetek táncolni. Egy ideig elleszek. – felelte majd elindult bevetni magát.
Egy ideig mosolyogva figyeltük amint flörtöl a sráccal, aki a tenyeréből evett majd elindultunk a táncparkettre. Csak táncoltunk a zene ritmusára ám nemsokára rám tört a szomjúság ezért elmentem venni egy üdítőt. A pulthoz érve egy nem várt látvány fogadott.

 

2013. május 4., szombat

A várakozás idejére :)

Addig is amíg az új fejezetre vártok az én történetemből szereteném a figyelmetekbe ajánlani egy nagyon kedves barátnőm első írását :) Ez az első blogja ahogy nekem is de szerintem nagyon is ígéretes úgyhogy ha gondoljátok nézettek be és írjatok neki is pár véleményt :) ---> http://nusimylifeisnotafairytale.blogspot.hu/

xoxo:Nana

Újra elnézést kell kérnem...:/

Bocsánat, ne haragudjatok meg...:( Tényleg alig volt időm az utóbbi időben írni. Egyszerűen nem jutottam gép közelébe. Mindig volt valami, ami miatt nem sikerült haladnom, de már nagyjából készen van csak be kell géplenem és szerintem az érettségi szünetben ezzel is megleszek :) Úgyhogy kitartás és várjatok még egy pár napot türelemmel. Igyekszem minél hamarabb hozni :D <3

xoxo:Nana

2013. április 20., szombat

8. Fejezet

És itt is van a következő fejezet :D Jó olvasást :) Visszajelzéseknek továbbra is nagyon örülnék. Szerintem nem olyan nagy kérés :D Előre is köszönöm ^^

xoxo:Nana


8. fejezet


A szobámban érve igyekeztem összeszedni a cuccaimat minél előbb mivel féltem, hogy mi fog történni akkor, ha azt a két srácot sokáig kettesben hagyom. Két eshetőség futott át agyamon. Az egyik, hogy Jason mindenféle baromságról kezd el hadoválni és teljesen leéget Pete előtt. A másik pedig hogy Pete elmondja mi történt tegnap, amit nem szeretem volna. Bár bíztam Pete-ben annyira, hogy ne higgyem, azt konkrétan kifecsegi titkomat, de célzásokat tehet, ami éppen elég Jason-nek hogy többé ne szálljon le rólam, amíg meg nem tudja mi történt. Amikor beléptem a konyhába a fiúk hirtelen elhallgattak, amit furcsáltam. Rá is kérdeztem, mivel az volt a gyanúm, hogy rólam susmogtak valamit. Aggasztott a tudat, hogy esetleg sejtéseim valamelyike vagy éppen mindegyike beigazolódik, de úgy tűnt semmi ilyenről nem volt szó. Jason csak megint hozta a formáját és elhülyéskedte az egészet. Ezután Pete-el leléptünk otthagyva bátyámat a lakásban egyedül. A sulihoz vezető úton Pete felajánlotta, hogy mostantól ő hoz majd iskolába, de nem akartam a terheire lenni, így visszautasítottam ajánlatát. Viszont Pete nem hagyta magát olyan könnyen visszautasítani. Legalább olyan makacs volt akárcsak én. Hiába mondtam neki hogy borzasztóan felesleges kitérő és pénzkidobás az egész, mégis hajthatatlan volt és úgy tűnt ebből a vitából én nem jöhetek ki nyertesen. Bár nem tagadom tetszett a gondolat, hogy minden nap legyen egy 15 percnyi magányos autóút, amikor csak ketten vagyunk. Így végül ráhagytam a dolgot. Tegyen, amit akar, az ő pénze és ideje. Megérkeztünk a sulihoz. Pete egy úriemberhez méltóan nyitotta ki nekem az ajtót és segített kiszállni a járműből. Lovagiassága meglepett, de nagyon tetszett. Nem volt még dolgom hozzá hasonló udvarias és rendes sráccal. Josh egyáltalán nem volt ez a típus. Ő inkább szerette, ha neki nyitnak ajtót, mint sem fordítva, és elvárta, hogy a lány fizesse a számlát a vacsorák alkalmával. Vagy legalábbis a számla rá eső részét. Pete ehhez képest már egy magasabb kategória volt és nem tagadom lenyűgözött ez a tőle természetesen jövő előzékenység. Belépve az iskola épületébe egyből a szekrényeink felé vettük az irányt. Beszélni akartam a lányokkal, de legfőképpen Kimmel. Nagyon jó lett volna megbeszélni a tegnap történteket. Bár nem akartam, hogy mások tudják ő kivétel volt. Muszáj voltam beszélni vele erről. Hiszen erre valók a legjobb barátnők, nem? Hogy elmondj nekik olyan dolgokat is, amiket másoknak nem. És akkoriban még úgy tartottam, hogy Kim a legjobb barátnőm mindannyiuk közül. Persze a lányoknak is el akartam mondani, hogy mi volt mivel ők is elég közel voltak hozzám, de először Kimmel akartam ezt megbeszélni. Eldöntöttem, hogy aznap csajos estét tartok és meghívom magamhoz a lányokat. Kimet kicsit hamarabbra hívom át így ő hamarabb fogja megtudni a teljes sztorit, mint a többiek. Persze úgy kellett időzítenem, hogy aznap még Pete-el is próbálnom kellett. A szalagavató vészesen közeledett és mi még csak egyszer próbáltunk, bár akkor elég jól ment. Viszont muszáj volt még egy kis gyakorlás a holnapi első közös próbáig, ahol már az egész szalagavatót elpróbáljuk és ott lesz mind a két évfolyam, a tizenegyedik és a tizenkettedik is. A mi évfolyamunk a szervező osztály így nekünk is részt kell venni az egész rendezvényen. Míg ezeken gondolkodtam Pete-el lassan megérkeztünk a szekrényeinkhez. Ahogy sejtettem a lányok már rég ott voltak a sajátjaiknál. Pete-et lehagyva rohantam oda hozzájuk, hogy előrukkoljak esti terveimmel.
- Sziasztok. Mi újság? – kérdeztem.
- Szia Norah. Késett a buszod? Hamarabb itt szoktál lenni. – mondta Mary.
- Öööhm…nem, igazából nem busszal jöttem. – feleltem zavartan.
Mary beletrafált. Pont azt a kérdést tette fel, amire még nem most akartam volna megadni a választ, hanem majd csak este.
- Akkor kivel jöttél? Jason és Becky még nincsenek itt. – kérdezte kíváncsian Patty.
- Ami azt illeti Pete hozott ma suliba, de majd később elmesélem. Hosszú lenne és nem is alkalmas hozzá a helyszín se… - mondtam és fejemmel a közeledő Pete felé intettem jelezve, hogy nem akarom, hogy beszélgetésünket hallja.
- Rendben most megmenekültél, de nem úsztad meg ennyivel. – mondta Annie.
- Valahogy éreztem. – mint egy végszóra Pete is odaért a szekrényéhez, majd miután köszönt a lányoknak matatott valamit a szekrényében és elbúcsúzva a termébe ment, én pedig visszafordultam a lányokhoz és folytattam mondandómat. - Ezért is gondoltam arra, hogy nálam aludhatnátok ma. – vetettem fel ötletemet nekik is.
- Ez tök jó ötlet. Úgyis régen tartottunk már csajos estét. És holnapra amúgy se kell sokat tanulni. A próba miatt úgyis elmarad majdnem az összes óránk. – fejtette ki véleményét Mary.
- Ezek szerint te benne vagy Mary. És ti jöttök? – fordultam Patty-hez és Annie-hez.
- Persze. – vágták rá egyszerre szinkronban, mintha már hetek óta erre gyakoroltak volna.
Összenéztek egymással majd mindannyian elkezdtünk nevetni. Mikor abbahagytuk rám tört egyfajta hiányérzet, majd nem sokkal utána rájöttem, hogy mi okozta: Kim nem volt ott velünk.
       - Kimet nem láttátok? Neki is el akarom mondani mit tervezünk estére. – kérdeztem.
       - Mintha a mosdó felé láttam volna menni. – felelte Patty olyan nézéssel, ami azt üzente, hogy „ezt még kérdezni kell, hiszen gondolhatnád, hogy merre találod?”. Patty soha nem tudta elrejteni a nem tetszését. Vagy csak lehet nem is akarta igazán. A lényeg hogy az arca mindig elárulta mit is gondolt egyes emberekről. De az is lehet, hogy ez csak nekem volt mindig ilyen nyilvánvaló.
Megköszöntem neki a felvilágosítást, majd otthagyva a csajokat elindultam a lány wc felé.
Kimet tényleg ott találtam. Az egyik tükör előtt állt és éppen a száját kente szájfénnyel. Lépteimet hallva felém fordult majd meglátva elmosolyodott. Én viszonoztam gesztusát, majd megálltam a mellette lévő tükörnél és elkezdtem hajamat igazgatni.
- A csajokkal kitaláltuk, hogy ma nálam alszunk és csapunk egy igazi csajos estét. Mit szólsz hozzá? Benne vagy? – tértem egyből a lényegre, mint egy köszönés képpen.
- Ma? Persze. Biztos jó buli lesz. – mondta.
- Te jöhetnél kicsit hamarabb, mint a többiek. Van valami, amit szeretnék veled megbeszélni előbb, mielőtt a csajoknak elmondanám.
- Na, mi az? Csak nem alakul valami Pete-el? Láttam vele jöttél suliba. Meg is lepett egy kicsit. – kezdett el kérdezősködni, akár csak a lányok tették.
- Nem egészen erről van szó, de Pete-nek is köze van a dologhoz. – feleltem.
- Egyre kíváncsibbá teszel. – felelte egy sejtelmes mosoly kíséretében.
- Azért még bírd ki valahogy estig. Na de neked milyen volt a tegnapod? – kérdeztem meg tőle.
- Csak a szokásos unalom volt, mint mindig. Lizzy az agyamra ment. Anya nem volt otthon és egyszerűen nem lehetett vele bírni. – Lizzy Kimberly öt éves kishúga volt.
A kislány elég vadóc. Olyan hajmeresztő húzásai szoktak lenni, hogy az elképesztő. Ha az a kiscsaj kitalál valamit, legyen akármilyen veszélyes, buta vagy éppen ijesztő dolog tuti, hogy megvalósítja. Kész istencsapása. Ugyanakkor nem lehet rá haragudni. Angyali arcával, szőke göndör fürtjeivel és tengerkék szemeivel mindenkit levesz a lábáról. Pontos ellentéte nővérének, aki legalább annyira lenyűgöző barna hullámos hajával és szemével. Mikre nem képes a genetika. Még tovább tárgyaltuk Kim napját közben elindultunk kifelé a mosdóból, a terem felé.  A lányok már ott voltak a helyeiken. Mi is leültünk és vártuk, hogy elkezdődjön az óra. A nap gyorsan telt. Mire észhez kaptam már vége is volt és én szemem lehunyva az egyik padon ülve élveztem a tavaszi napsütést, ami kellemesen kényeztette a bőrömet, miközben Pete-re vártam. Hamarabb végeztem, mert az utolsó órám elmaradt. Hiányzott a tanár. Így még volt egy órám a közös próbánkig. A lányokkal megbeszéltük, hogy olyan hétre jönnek át. Kimet hatra hívtam. Úgy számoltam egy plusz óra a többiek nélkül elég lesz kettőnknek, hogy kivesézzük a tegnap történt dolgokat. Nem csak a támadást akartam vele megosztani, de tanácsokat is kérni akartam tőle Pete-et illetően. Pete-el megbeszéltem, hogy ötig próbálunk. Elmeséltem neki esti programom és készségesen ajánlott fel egy vásárlással egybeiktatott fuvart. Vennem kellett még pár dolgot, többek között persze egy rakás chipset hogy legyen, mit nassoljunk, pár üveg üdítőt és egyéb olyan dolgokat, amik szükségesek egy igazán jó pizsamapartihoz. Gondolatmenetemet egy hang zavarta meg.
- Szia. – köszönt rám Patty.
Meglepődve fordultam felé ültömben. Nem tudtam, hogy még itt van a suliban.
- Szia. Te hogy-hogy még itt vagy? – kérdeztem meg tőle.
- Miss Berger megkért, hogy segítsek neki a kémcsövek elpakolásában. – utolsó óránk kémia volt Miss Bergerrel.
- Értem.
- De egyébként jó is, így mert amúgy is beszélni akartam veled négyszemközt. – mondta és én kíváncsian néztem rá.
Sejtésem sem volt mit akarhat mondani. Az arcomra kiült értetlenséget ő is észrevette. Leült mellém a padra és szembefordult velem. Láttam arcán a vívódást. Nem akaródzott belekezdeni a mondandójába, de most már muszáj volt neki. Majd megölt a kíváncsiság.
- Szóval miről van szó? – kérdeztem rá hátha így szóra bírhatom.
- Kimberlyről szerettem volna veled beszélni. – kezdett bele óvatosan egy elég kényes témába.
Az évek során mióta jóban vagyunk Patty-vel mindig nehezen értettünk szót egymással, ha legjobb barátnőmről volt szó. Így ha csak tehettük inkább nem beszéltünk róla. Nem is értettem most miért hozta fel.
- Mi van vele? – kérdeztem tőle készen arra, hogy megvédjem barátnőm az esetleges szidalmaktól.
- Mostanában furcsán viselkedik. – folytatta. – Gyakran tűnik el a suliban úgy, hogy észre se vesszük, hogy nincs mellettünk, és szinte soha nincs velünk. Te is időtelen idők óta nem beszéltél vele. Mindig közbejött neki valami. Többnyire azt mondta, hogy Lizzy-re kell vigyáznia, de múltkor összefutottam Mrs. Jacksonnal a boltba, és azt mondta, hogy Kim nem szokott otthon lenni és azt, hogy állítólag mindig velünk szokott lógni. Szóval az anyukájának azt adja be, hogy velünk lóg nekünk meg, hogy otthon van a húgával, de igazából egyik helyen sincs. Ezt kicsit furcsállom. Mi oka van hazudni nekünk? De még ha nekem és a lányoknak nem is mondja el, neked miért nem beszél arról, hogy mi van vele? Vagy te tudsz valamit? – kérdezte.
Lefagytam. Most hogy jobban belegondoltam Patty-nek teljesen igaza van. Az utóbbi pár hónapban egyszerűen elérhetetlen volt akárki számára Kim. Már idejét sem tudom mikor beszélgettünk úgy igazán utoljára. Valahol ezért is szerettem volna olyan nagyon, ha ma hamarabb átjön és tudok vele beszélni.
- Bármit is gondolsz, most nem az ellenszenv beszél belőlem Kimberly irányában. Egyszerűen úgy éreztem tudnod kell róla. – mondta végül.
- Köszi szépen, hogy szóltál Patty. Majd megpróbálok beszélni vele ma. – feleltem majd elköszöntünk egymástól és Patty elindult hazafelé.
Idő közben kicsengettek és Pete is megérkezet. Bementünk a sportcsarnokba és megint elpróbáltuk a táncot. Többnyire jól ment ám az egyik lépést elrontottam és olyan szerencsétlenül léptem, hogy felbuktam a saját lábamban. Pete megpróbált elkapni, de ezzel csak azt érte el, hogy ő is elesett velem együtt. Elterültünk a padlón, Pete alattam én pedig felette. Az arcunk vészesen közel állt egymáshoz, akár a filmekben szokott, és nekem az ugrott be, hogy ezek a pillanatok szoktak azok lenni, amikor a két főhős csókolózni kezd. Hirtelen megtörve a pillanat meghittségét, elfordítottam tekintetem Pete barna szemeiből, ezzel végképp megakadályozva azt, hogy bármi történjen. Zavartan tápászkodtam fel Pete mellkasáról és sétáltam oda a lemezlejátszóhoz kikapcsolni a zenét, ami még mindig tovább szólt a hangfalakból.
- Bocsánat. Remélem nem ütötted meg magad nagyon miattam. – kértem elnézést.
- Ugyan már. Semmi gond. Még szerencse, hogy neked sem lett semmi bajod. Ez a lényeg.
- Szerintem lassan mehetnénk akár bevásárolni is. Eleget próbáltunk már ma. Holnap úgyis agyon fognak minket hajtani. – vetettem fel.
- Benne vagyok. Úgyis jobbak vagyunk a legtöbb párosnál. Láttad már, hogy táncol együtt Josh és Jessica? Borzalmasak. – mondta és kitört rajtunk a nevetés.
Elindultunk Pete autójához, majd a legközelebbi bevásárlóközpont felé vettük az irányt. Megvettük a szükséges dolgokat, aztán Pete hazavitt és segített bevinni azt a pár szatyrot, amibe a vásárolt cuccokat tettük. Odahaza még csak egyedül én voltam. Elköszöntem Pete-től aztán felhívtam anyut. Tőle megtudtam, hogy túlóráznia kell, és apa bent marad vele segíteni neki, de még így is elégé el fog húzódni és lehet, hogy haza se jönnek már reggelig. Ez azt jelentette, hogy egész este üres lesz a lakás mivel Jay megint Becky-nél tölti az éjszakát, ahogy szinte majdnem minden este. Nem is értem miért nem költöznek már végre össze. Hiszen így is folyton együtt vannak. Anya végül megengedte, hogy a lányok jöjjenek így már semmi akadálya nem volt annak, hogy egy fergeteges este elé nézzek.