A fejlécet készítette Miss Babe :)

2013. július 4., csütörtök

12. Fejezet

Tudom, tudom. Hamarabbra ígértem, de nem tudtam hozni. Viszont most végre itt van a 12. fejezet :D Élvezzétek :)

xoxo:Nana



12. fejezet

 

Ahogy beléptünk a terembe ő volt az első, akit kiszúrtam. Kim! Ugyanaz a fehér ruha volt rajta, mint mindannyiunkon akik részt vettünk a keringőben, de nem is ez volt a probléma. Pusztán a tény lepett meg hogy rajta látom. Nem tudtam, hogy ő is táncol. De kivel? És miért nem mondta? Amint meglátta, hogy őt nézem kaján vigyor költözött arcára és elindult felénk. És akkor már a párját is megláttam. Josh?! De hiszen ő Jess párja volt, vagy nem? Értetlen pillantással néztem a mellettem lévő Pete-re, de választ tőle sem kaptam. Csak pillantásom tükörképe nézett vissza rám az ő arcáról. Ő sem értette mi folyik itt, de nem volt sok időnk ezen töprengeni, hiszen az előttünk lévő furcsa páros odaért, és tudtam pillanatok kérdése, hogy választ kapjak kimondatlan kérdéseimre.
- Sziasztok. Milyen édesen mutattok így egymás mellett. Bár meglepő páros vagytok. Pete azt hittem neked ennél jobb az ízlésed. – kaptam meg az első hideg zuhanyt Kim-től.
Tudtam milyen áskálódó tud lenni azzal, akit nem kedvel, de soha nem tapasztaltam milyen az mikor valakin köszörüli a nyelvét. Nehéz volt elviselni a tudatot, hogy most én szolgálok gonoszságai céltáblájaként. Ám tudtam, hogy ezen túl kell lépnem. Ő már nem az a lány volt, akinek megismertem, még ha ezt nehéz is volt elfogadnom. Nem hagyhattam, hogy tönkretegye a pillanatot. Boldog voltam és nem akartam, hogy elrontsa ezt. Többé nem szabadott barátként gondolnom rá. És figyelmen kívül kell hagynom áskálódását. Ezt a játékot ketten is játszhatjuk. Ha ő így, akkor én sem fogom hagyni magam, határoztam el.
- Nagyon szépen köszönjük. Ti is remekül illetek egymáshoz. A kígyó megtalálta a patkányát. További szép napot nektek. – feleltem és Pete-et karjánál húzva magam után indultam el Becky és Jason felé, akik ekkor léptek be a terem ajtaján.
- Jól látom, hogy az ott Kimberly Josh oldalán keringőruhában? – kérdezte egyből Becky amint odaértünk Pete-el hozzájuk.
- Igen jól látod. És ne kérdezd, hogy lehetséges ez, mert nem tudom. – válaszoltam barátnőm ki nem mondott kérdésére.
- Hogy-hogy nem tudod? Nem a legjobb barátnők vagytok? – kérdezte.
- Hát tegnap óta nem igazán. Tudod összekaptam vele. De ez hosszú. A lényeg, hogy nem hiszem, hogy az életben valaha is újra jóban lennénk még. – mondtam, és Becky válaszomból megértette, hogy ne firtassa tovább a dolgot.
- Nézzétek csak! Ott van Jess. – szólalt meg Pete, és oda mutatott ahol a lány volt.
Jess arcán mérhetetlen nagy dühöt lehetett észrevenni. Haragos és határozott léptekkel tartott a Kim-Josh páros felé, akik nem is látták a feléjük közeledő apokalipszist Jessica személyében. Látszott rajta, hogy most nem áll jót magáért.
- Szóval itt vagytok? Épp titeket kerestelek. – mondta Jess látszólagos nyugalommal.
- Igen itt. Miért is kerestél minket? – kérdezte tőle gőgösen Kim.
- Csak érdeklődni szerettem volna, hogy tudsz róla, hogy most éppen az ÉN ruhámban vagy? – mondta válaszul a lány, a mondat végére emelkedett hangvételben.
- A TE ruhádban? Ez vicces. Én eddig úgy tudtam, hogy ez a ruha a kölcsönző tulajdona, de mindig újat tud meg az ember. – gúnyolódott Kim.
- Tudod hogyan értettem. – mondta Jess némiképp megtört elszántsággal.
- Nem igazán, de nem is érdekes. Nem hiszem, hogy rajta lenne a neved, hogy ide gyere és követelőzni kezdj. Egyébként, azt hittem Josh már elmondta neked, de akkor én közlöm veled, hogy engem választott párjának szombatra, így eshet meg, hogy rajtam van a ruha, amit ugyebár ő fizetett. Én a helyedben sürgősen új pár után néznék. Még a végén kifutsz az időből. – dörgölte szegény Jess orra alá, aki ezt hallva már köpni-nyelni nem tudott.
- Igaz ez Josh? Tényleg őt választod helyettem? – fordult végső reményként barátjához.
- Igen őt. És ami azt illeti nem csak a táncra értendő ez a döntésem. Köztünk mindennek vége. Szerettem volna kíméletesebben közölni, de nem hagytál más lehetőséget. – felelte a srác könyörtelenül.
Jessicá-nál itt telt be a pohár végleg. Arcán könnyek csordultak le és kezdett feszengeni a rá irányuló tekintetek kereszttüzében. Az egész csarnok a jelenetet nézte visszafojtott lélegzettel és várta mi lesz a vége.
- Tulajdonképp szívességet tettem neked. Ez a ruha amúgy sem állt volna jól rajtad. – szúrt még egy utolsót Kim Jess-en.
- Te ribanc! – ordította Jessica és keze meglendült Kim arca felé, ám mielőtt csattanhatott volna rajta, Josh elkapta a zaklatott lány kezét és megállította tettében.
- Szerintem most jobb lenne, ha mennél és nem hoznád magad még kínosabb helyzetbe, mint amilyenbe már így is vagy. – mondta Josh és szavai hatására, Jessica zokogva rohant ki az épületből.
Egy ideig még csend volt, aztán mikor mindenkiben tudatosult, hogy vége a drámának, az emberek elkezdtek tovább foglalkozni a saját dolgukkal. Ekkor belépett a tanár és mindenkit a helyére utasított, így nem maradt több időm arra, hogy az előbb látott jeleneten rágódjak. Pete-el beálltunk a helyünkre a táncosok között és elkezdődött a próba. Az egész zökkenőmentesen zajlott volna, ha nem lett volna Kimberly. Josh-sal folyton rossz irányba fordultak, és így teljesen felborították a formát. Ennek ellenére úgy nézett ki a dolog, hogy a tánc összeáll a szombati „show”-ra, ahogy a kedves tánctanárunk, Mr. Steel hívta. Az évfolyamtársaim is jó munkát végeztek. Már a fél csarnok díszben állt és csodásan nézett ki a kék és ezüst lufikkal és krepp-papír díszekkel. Holnap be is fejezik a munkát vele és akkor már tényleg minden készen fog állni a szombati ünnepségre. Már alig várom a pillanatot, mikor élesben táncolom el a táncot Pete oldalán egy teljesen feldíszített teremben. Eddigi életem legszebb 10 percének ígérkezik az az este. Miután vége lett a próbának, mindenki egyszerre indult meg kifelé a teremből az öltözők felé. A ruhákat visszatettük, a sportcsarnok tanárijába. Az összes ruhát ott őrizték addig, amíg el nem érkezik a nagy nap.
- Szerintem nagyon jók voltunk ma a próbán. – lépett oda mellém Pete, amikor már a suli udvarán álltunk saját ruháinkban.
- Igen szerintem is ügyesen csináltuk. Csak így menjen élesben is és nem lesz semmi probléma.
- Azon gondolkodtam, hogy vajon van-e valami terved délutánra. – mondta.
- Nem igazán. Miért? Szeretnél még gyakorolni? – kérdeztem.
- Igazából arra gondoltam eljöhetnél velem megenni egy sütit vagy ilyesmi. Persze csak ha van kedved.
- Te most randira hívsz engem? – néztem rá értetlen szemekkel.
- Miért ha randira hívnálak, eljönnél? – válaszolt kérdéssel a kérdésemre.
- Igen, azt hiszem. – feleltem zavarban.
- Akkor ez kétség kívül egy randi lenne. – mondta széles mosollyal az arcán.
- Rendben. Menjünk.
- Oké. Akkor legyen úgy, hogy most hazaviszlek, és én is hazamegyek kicsit rendbe szedni magam. Aztán úgy egy óra múlva érted megyek és elmegyünk valamerre. Mit szólsz hozzá?
- Tökéletes. – mondtam, majd megindultunk a kocsihoz.
Hazaérve otthon várt az egész család. Becky és Jason éppen a próbán történteket mesélték anyáéknak.
- Óh, szia kicsim. Hazaértél? – üdvözült anya.
- Igen sziasztok. De nem sokáig leszek itthon. Egy óra múlva jön értem Pete és elmegyünk valamerre.
- Rendben. Eszel valamit? – kérdezte.
- Nem vagyok még éhes és nem is érek nagyon rá. Inkább megyek és készülődök. – válaszoltam majd megindultam a szobámba, otthagyva az asztaltársaságot.
A szekrény előtt állva próbáltam kitalálni mit is vegyek fel, amikor kopogást hallottam az ajtómon.
- Ki az? – kérdeztem meg még mindig a szekrény előtt ácsorogva.
- Én vagyok, Becky. Bejöhetek? – kérdezte.
- Persze. – mondtam. – Jó is hogy jössz. Legalább segítesz eldönteni mit vegyek fel. Döntésképtelen vagyok.
- Hová mentek? – tette fel a legegyszerűbb kérdést.
- Épp ez az. Még mi sem tudjuk.
- Akkor szerintem menj ebbe. – mutatott egy egyszerű szaggatott farmerra és egy kötött fekete topra, ami mellé még választottunk egy szintén kötött fekete-fehér csíkos sapkát a hatás kedvéért.
- Örülök neki hogy végre randira hívott. – mondtam Becky-nek. – Nagyon kedvelem Pete-et. És úgy látszik szerencsére ez az érzés kölcsönös.
- Nagyon összeilletek ti ketten. –helyeselt Becky is.
- Köszi. De most megyek fürdeni. – mondtam azzal kiviharzottam a fürdőbe.
Alig hogy elkészültem teljesen már csengettek is. Jason nyitott ajtót, míg én összeszedtem a mobilom és a pénztárcám egy kistáskába. A lépcsőn való lejövetelem akár egy tinifilm egyik jelenetének is elment volna. Kívülről nézve nevetségesnek tűnhet, ahogy Pete nézett rám, de mivel engem tüntetett ki ezzel a pillantással nagyon is tetszett, és semmi kivetnivalót nem láttam ebben. Arcomra egyből pír költözött. még szerencse hogy nem tettem fel pirosítót. Amikor Pete elé értem ő még utoljára végig nézett rajtam majd pillantása megtalálta az enyémet.
- Akkor indulhatunk? – kérdezte és én abban a pillanatban éreztem, hogy vele még a világ végére is örömest mennék.

2013. június 30., vasárnap

Infók :)

Sziasztok :D Amint az látszik is elkészült a fejléc Miss Babe-nek hála :D Nagyon köszi szépen :D Szerintem fantasztikusan fest :D A díjamat is kiraktam (bocsi hogy a szöveg hátterének színe fehér de egyszerűen nem bírtam átállítani és már nem is volt kedvem vele próbálkozni, úgyhogy ez ilyen lett a díjnál), amivel Bou ajándékozott meg :D Neked is mégegyszer köszi :D Részt a holnapi nap folyamán tervezek hozni úgyhogy úgy készüljetek és mostantól megpróbálok kicsit gyakrabban megérkezni egy-egy résszel :D Véleményeket komiban hagyhatnátok a fejlécről, hogy kinek mennyire tetszik :D És mint mindig megintcsak köszi a kattintásokat, komikat, "tetszik"-ekket és mindent :)

xoxo:Nana

Első díjam :D


Szabályok.:
1. Írj magadról 11 dolgot.
2. A jelölő minden kérdésére őszintén kell válaszolni.
3. Tegyél fel 11 kérdést a saját jelöltjeidnek.
4. Küld tovább 11 embernek![ Az alap, hogy nem lehet visszaküldeni!!!]

11 dolog magamról.;)
1. Vidéken élek egy kis faluban :)
2. Imádok mindenféle zenét hallgatni ;)
3. Egy nyolcosztályos református gimibe járok :)
4. Most leszek végzős :/
5. Nagy álmom hogy eljussak Amerikába és Angliába
6. Thai boxolok
7. Lusta természetű vagyok :/
8. Imádok olvasni
9. Budapestre akarok költözni a gimi után
10.Hosszú, egyenes hajam van amit szőkére akarok festetni nemsokára
11. Ritka és egyedi keresztnevem van, ami olasz eredetű és lánykát jelent :D

Válaszok :D
1. Hány éves vagy? 
 - 17et töltöttem idén :)
2. Hova szeretnél utazni a legjobban?
 - London;)
3. Milyen nyelveket beszélsz?
 - Angol, és tanulom a németet is de ezt nem mondanám hogy tudok is beszélni németül xD
4. Szeretsz olvasni( nem blogra gondolok), melyik a kedvenc könyved??
 - Imádok olvasni és nagyon sok kedvenc könyvem van, de ha mondanom kéne egyet akkor a Végzet Ereklyéi sorozatből az Üvegváros :D
5. Miért szeretsz blogot írni?
 - Mert megnyugtat és az írás által egy olyan világot tudok alkotni amilyet csak szeretnék és ez tetszik :D
6. Miért kezdtél el blogot írni?
 - Kíváncsiságból. Érdekelt hogy tudok-e annyira hatni az emberekre amennyire egy-egy blogíró képes volt rám a blogjaival :D
7. Melyik sportot szereted nagyon?
 - Kosárlabda. Bár már nem játszok, régebben játszottam és imádtam. Most is van hogy néha dobálgatok csak úgy :D
8. Kipróbálnád a Bunge Jumping-ot vagy a Tandem ugrást?
 - Nem biztos, mert tériszonyos vagyok. De talán egyszer.
9. Melyik a kedvenc zenéd?( akár lehet többet is írni)
 - Rengeteg van. Inkább nem kezdem el sorolni őket, de Avicii-nak a Wake me up-ját szoktam sokat hallgatni :D
10. Mi a hobbid?
 - Olvasás, filmezés és írás :D
11. Ha választanod kéne, hogy LONDON vagy PÁRIZS. Melyiket választanád? Miért pont azt?
 - Londont, egyrészt mert ott nem ütköznék nyelvi akadályokba, másrészt a One Direction miatt :D

kérdéseim:P
1. Hány éves vagy?
2. Kedvenc zene?
3. Hol élsz?
4. Szeretsz olvasni( nem blogra gondolok), melyik a kedvenc könyved?
5. Miért szeretsz blogot írni?
6. Miért kezdtél el blogot írni?
7.Van-e tetoválásod?
8. Sportolsz valamit?
9. Van-e példaképed? Ha igen ki az?
10. Kedvenc színed?
11.Kedvenc országod?

küldöm.:
5. Xana
9. Elena

Bocsi de ennyi ember jutott eszembe. Igaz ez nincs 11 de szerintem ezért nem fogtok megkövezni :D Legalábbis remélem :D

2013. június 16., vasárnap

Bocsánat, bocsánat és mégegyszer bocsánat...:(

Nagyon sajnálom. Nem győzök szabadkozni, de egyszerűen nem érkezek olyan gyakran részt hozni mint szeretném...Még egy darabig biztos nem lesz rész, de majd észre veszitek, mikor kerül fel. Jelenleg egy fejlécre várok a SBEF csapatától. Amint elkészül, kisebb változtatásokat fogok végezni a bloggal, és felteszem az új részt is..(Persze előfordulhat, hogy a részt hamarabb is tudom hozni, de azt majd látjátok....) Viszont egy biztos, hogy még egy darabig, nem érkezek blogolni. Eddig az év végi hajtás nem engedte hogy haladjak a fejezetek írásával, most pedig nagyon sűrűre sikerült, ez a nyári szünet első két hete. És várhatóan ennél még sűrűbb is lesz, az angol nyelvvizsga felkészítőnek és a KRESZ tanfolyamnak hála amit szeretnék elkezdeni...Egyébként az a nagy öröm érte az oldalt, hogy már több mint 900 kattintással rendelkezik, valamint megkaptam életem első díját is, amit szintén igyekszek minél hamarabb közzétenni :D Ezúton is szeretném megköszönni Bou-nak :DD Hidd el ha lehetne, egyből visszaküldeném neked, mert nagyon imádom a Just Be Yourself-et :DD Na majd a második díjamkor :))) Tényleg elnézést és kitartást a várakozáshoz...Remélem nem utáltok nagyon meg érte...:S

xoxo: Nana

2013. május 25., szombat

11. Fejezet

Megérkeztem a következő fejezettel :) Remélem tetszeni fog :D Tényleg iszonyúan sajnálom, hogy ilyen lassan hozom a részeket, de egyszerűen nem tudom hamarabb...Nem fér bele :/ Viszont köszönöm a megértést és a kitartást :) Már 790-szer kattintottatok a blogra és szépen gyarapszik ez a szám ami nagyon boldoggá tesz :D Egyre több biztatást és komit is kapok, és a csoportba is csatlakoztatok egy páran Facebookon :) Aki nem tette még meg de szeretné itt megteheti :D Nem is szaporítom tovább a szót :) Itt van a rész *-* :D

xoxo:Nana



11. fejezet

 


Amikor beléptünk az iskola folyosójára, nagy nyüzsgésre lettünk figyelmesek a szekrényeink környékén. Ilyen csak akkor fordult elő, mikor még minden reggel telefirkált szekrényem látvány fogadta az arra járókat. Egy pillanatra elfogott a pánik, hogy megint kezdődik elölről a firkás zaklatás, de ráébredtem, hogy ez a tömeg most másért van ott, és nem azért, hogy a szekrényem bámulják és rajtam nevessenek. Viszont így adott volt a kérdés, hogy miért van ennyi fiú a szekrényeink előtt? Akkor vettem észre mit is csinálnak pontosan. A kábé húsz fiúból álló csoport mindegyike valami cuccot vitt. És ekkor meghallottam Kimberly hangját amint instrukciókkal látja el a fiúkat (akikről közelebb érve megállapítottam, hogy a fiú kosárlabda csapat újoncai), hogy merre menjenek a kezükben lévő rengeteg papírral, füzettel, könyvvel és egyéb iskolai, valamint szépészeti kellékkel.
- Azzal vigyázz, az a kedvenc szemhéjpúder készletem. – mondta az egyik elsős srácnak, aki csak úgy itta Kim minden szavát. – Csak menj egyenesen a többi fiú után. Majd ők tudják hova kell vinned. És köszi a segítséget. – rebegtette meg szempilláit szegény ártatlan és tudatlan áldozatának, aki a rá vetett pillantástól kábultan indult meg csapattársai után.
- Hát itt meg mi folyik? – léptem közelebb Kimberly-hez, és kérdeztem rá volt barátnőmnél, egy pillanatra elfeledkezve, hogy is állnak köztünk a dolgok.
- Mégis minek néz ki? Költöztetés. Semmi kedvem továbbra is elviselni a hülyeségeiteket. – mondta nekünk közönyösen, majd egy másik sráchoz fordulva folytatta. – Lehetne, hogy kicsit jobban igyekezzetek? Kezd kellemetlenné válni itt a légkör. – és neki is eladta előbbi pillarebegtetős mutatványát.
Én csak álltam ott megkövülten és figyeltem a szürreális jelentet, ahogy abból a kis szekrényből minden féle cuccokat szednek elő és mindenki tovább áll az emelet felé tartva hatalmas pakkokkal megrakva. Gondolataimat az kötötte le, hogy azon morfondíroztam, hogyan és mikor töltötte meg ezzel a sok holmival szekrényét. És mikor vált ekkora plázacicává? Manikűrözött élénkpiros körmök, full alapozós fej, tökéletes sminkkel felszerelt arc és mellé trendi jól belőtt frizura és ruhatár. Már csak a platinaszőke hajszín hiányzott és teljesen elment volna a Bajos csajok című filmbe a plasztikok közé. Mellettem a lányok mérgelődtek. Patty-n látszott, hogy már nem sok hiányzik nála, hogy neki essen Kimberly-nek és addig tépje, míg van egyetlen szál haja is. Egyedül Annie és Mary tartották ettől vissza, akik próbálták lenyugtatni és rávenni, hogy ne foglalkozzon vele.
- Szia Kimmy. Ma este is jössz? – hallottam meg egy irritálóan magas hangot a hátam mögül.
A hang tulajdonosa csakis Courtney McAdams, az iskola méhkirálynője és ügyeletes bosszúállója lehetett. Tipikusan az a lány volt, aki megkeserítette a gimis éveid, ha nem talált szimpatikusnak. Ezt a hangot az egész iskola megismeri bárhol is hallja. Ő is tipikus cicababa volt. A szurkolócsapat kapitánya, osztályelső, Diákelnök és az iskolai kosárlabda csapat másodsztárjának barátnője, legnagyobb bánatára. Nem mintha tőle függött volna a dolog. Nagyon is keményen próbálkozott Jason-nél egy időben. Nagyon vágyott Becky helyébe, de szerencsére bátyámnak több esze volt annál, hogy egy ilyen hárpiával álljon össze. Ő volt az elsőszámú gyanúsítottam is a firkálós esetben. Meggyőződésem volt, hogy ő festette fel reggelente a szekrényemre cseppet sem kedves üzeneteit, de erre semmilyen bizonyítékom nem volt. Pusztán a megérzésem. Mellesleg Jessicával a „legjobb” barátságot ápolták, ami az ő nyelvükön azt jelentette, hogy Jess szabadon nyalhatott neki és csodálhatta a nap huszonnégy óráján keresztül. Még annak ellenére is, hogy a fél suli kerüli Josh-t és Jess-t, akár a leprásokat. De most komolyan jól hallottam az előbb? Tényleg Kimberly-hez beszélt? És azt mondta neki „Kimmy”? Mióta vannak ők ketten ilyen jóban? Nem is beszélgettek még soha. Vagy mégis? Szóval akkor vele szokott mostanában lógni? Ezért nem találkozik velem soha? Rápillantottam a lányokra, akik arcára szintén hitetlenkedéssel vegyes döbbenet ült ki. Mindannyian tanácstalanul néztünk össze egy pillanat erejéig. Ők sem értették ezt az egész helyzetet.
- Ó, szia Norah. Hogy vagy? Észre sem vettelek. Na és mi a helyzet a bátyáddal? Jól megvannak még Betty-vel? – kezdett el jópofizni.
- A neve Becky. De neked amúgyis Rebecca. És igen nagyon jól megvannak. – feleltem gorombán.
- Értem. És veled mi a helyzet? Jól meg vagy? Úgy hallottam mostanában Peter Johnson-nal kavarsz. – faggatózott tovább.
- Köszi Courtney, nagyon jól vagyok. De te hogy vagy? Jól megvagytok a másodsztár barátoddal? – reagáltam le kíváncsiskodását.
A „másodsztár” szó hallatára nehezen sikerült elfojtania egy grimaszt. Mindig is rühelltük egymást ezzel a csajjal, de mivel mindig reménykedett abban, hogy egyszer Jason barátnője lehet, és szerintem még most se adta fel teljesen, ezért még mindig próbál nálam bevágódni az álkedvességével. Csak sajnos ez nem jön be. Ismerem milyen valójában. Egy gonosz boszorkány.
- Igen nagyon jól megvagyunk, köszi kérdésed. – felelte kis idő elteltével mikor sikerült rendeznie arcvonásait és egy hamis mosolyt erőltetni arcára. – Akkor majd talizunk még Kimmy. – fordult vissza Kimberly felé, majd kecses léptekkel tovább haladt a folyosón.
Miután Courtney lelépett, Kim még egyszer visszafordult a szekrényéhez és kivette az utolsó néhány ott maradt füzetét, majd becsukva annak ajtaját útnak indult a lépcsökön, feltehetően az új szekrénye felé. Én pedig teljesen lefagyva meredtem magam elé. Ezt a jelenetet tuti, hogy álmodtam. Nem lehet valós.
- Csípjetek meg, mert nem hiszem el, hogy nem csak álmodtam ezt. – vette ki a számból a szót Mary.
- Épp ugyan ezt akartam kérni. Mióta barátkozik Kim Courtney-val? Egyáltalán mióta beszélnek? Azt hittem Courtney még csak a nevét se tudja Kim-nek.
- Hát ezek szerint nagyon is tudja. Sőt elég belsőséges viszonyban lehetnek, ha már „Kimmy”-nek szólítja. Ezt eddig csak neked engedte. – hívta fel a figyelmemet Patty a legelkeserítőbb tényre.
- Igen ez nekem is feltűnt. – feleltem.
- Szerintem ne is foglalkozz vele. Csak húzni próbál. Ne hagyd magad. Pár hét és sírva fog könyörögni, hogy bocsáss meg neki. Úgy se bírja sokáig abban a társaságban. – próbált vigasztalni Annie.
- Talán igazad van. – mondtam.
A további töprengést Pete érkezése szakította félbe. Mikor megláttam a srácot, arcomra hatalmas mosoly költözött és minden aggodalmam elszáll, mikor eszembe jutott a mai napi program. Ma egész nap próbák lesznek a szalagavatóra, ami holnap után esedékes. Egy egész nap Pete-el. Ennél jobb programot nem is tudnák elképzelni. Be kellett vallanom, hogy nagyon is megkedveltem a srácot az évek során, és az utóbbi napokban arra jöttem rá, hogy igazán nem bánnám, ha többek is lennénk, mint barátok.
- Sziasztok lányok. Miről folyik a társalgás? Csak nem a tegnap estéről? Jól sikerült? – érdeklődött.
- Szia Pete. Hát az „érdekesen alakult” talán jobban meghatározza a tegnap estét, mint a „jól”. De voltak jó részek is. – mondta Patty.
- Mert mi történt? – kérdezte.
- Majd Norah elmeséli, mert nekünk sürgősen le kell lépnünk. Igaz lányok? – szólalt meg Annie.
- Igen el kell intéznünk azt a nagyon sürgős dolgot, amit mondtál Mary. – helyeselt Patty is.
- Milyen sürgős dologról beszéltek? Én nem is mondtam semmit. – értetlenkedett Mary.
- Dehogyisnem beszéltél. Tudod AZ a dolog. – nézett rá jelentőségteljesen Annie, és közben szemével próbálta szuggerálni Mary-t, akinek nem igazán akart leesni mire is megy ki ez az egész.
- Ja hogy AAAZZZ a dolog. – esett le most már Marynek is a tantusz, majd felénk fordulva gyorsan elköszönt és a két lánnyal együtt eltűntek az egyik terem ajtaja mögött.
- Csak szerintem voltak a barátnőid nagyon furák? – fordult felém Pete, miután kettesben maradtunk.
- Furák? Nekem nem tűnt fel. – adtam a hülyét, pedig nagyon is feltűnt, és el is döntöttem magamban, hogy ezért még számolok velük.
- Akkor oké. De miért volt érdekes a buli? Mi történt? És Kimberly-t hol hagytátok? – tapintott rá a lényegre egyből.
Én pedig az egészet elmeséltem neki onnan kezdve, hogy elment és megjöttek Jasonék, azon át, hogy összefutottunk Kim-mel a Lions-ban odáig, hogy ma reggel átcuccolt az egyik emeleti szekrénybe. Persze voltak részek, amiket kihagytam, például, hogy igazából miért is mentünk el a szórakozóhelyre. Nem akartam, hogy tudjon az üvegezésről és biztos voltam benne, hogy a lányok sem szívesen kötnék az órára. Valamint azt sem említettem meg mikor a lányokkal róla és a nála töltött éjszaka eseményeiről beszélgettünk. Ezeket a dolgokat még nem akartam megosztani vele. Előbb tisztázni akartam vele az ő érzéseit irántam. Reméltem, hogy a szalagavató után végre tudok vele nyíltan beszélni, és megtudom, hogy mit is érez velem kapcsolatban. Bár a gondolatra, hogy érzéseimről beszéljek neki kicsit megijedtem.
- Na, akkor indulhatunk a próbára? Alyson már vár minket a teremben, hogy odaadja neked a ruhát és a cipőt.
- Persze, mehetünk. – feleltem és megindultunk a sportcsarnok felé ahol már annyiszor jártam vele az elmúlt pár nap során.
A terem tömve volt diákokkal, főként végzősökkel, de akadt köztük néhány az alsóbb osztályokból és a rendező tizenegyedik évfolyamból. Miután Alysontól megkaptam a ruhát és megköszöntem neki, valamint elmondtam mennyire sajnálom, hogy nem tud táncolni a saját szalagavató bálján, elindultam az öltöző felé, hogy magamra öltsem a csodaszép fehér ruhacsodát. Gyönyörűen nézett ki és nagyon jól mutatott rajtam.
Egyszerű szabású pántnélküli ruha volt, ami a derekamig hozzám simul és onnan lágyan omlott le. Fűző részén féldrága kövek csillogtak és az adta a ruha szépségét. Egyszerűen szerelmes lettem ebbe a ruhába. Alig vártam, hogy megmutathassam Pete-nek. Kíváncsi voltam a reakciójára. Izgatottan léptem ki az öltözőből pont akkor mikor Pete is és a látványtól mindkettőnek elállt a szavunk. Eszméletlen jól mutatott a zakóban inggel és nyakkendővel. Ő is csak állt és nézet rám döbbenten és csodálattal. Arcomra mosoly költözött a remélt reagálása láttán. A csendet végül ő törte meg pár perc múltán.
- Ööö…Csodásan nézel ki Norah. – mondta teljesen összezavarodva majd torkát megköszörülve kicsit összeszedettebben folytatta. – Akkor mehetünk? – nyújtotta felém karját, amit elfogadtam és egymásba karolva indultunk meg vissza a sportcsarnokba.
- Persze, mehetünk. És köszönöm a bókot. Te is nagyszerűen festesz. Jól áll neked az öltöny. Gyakrabban is hordhatnád.
- Köszi, de nem az én stílusom. Inkább maradok az egyszerű póló-farmer-sportcipő összeállításnál. – felelte egy cinkos kacsintást küldve felém. – Készen állsz? – kérdezte mintha már nem is a próbára, hanem az igazi szalagavatóra mennénk.
- Persze, hogy készen. – feleltem és beléptünk a terem ajtaján.